Mire figyeljenek szójatermesztéskor?

A szója termesztése speciális gépeket, eszközöket nem igényel, gyökérzete talajszerkezet-javító hatású, gyökér- és szármaradványai növelik a talaj szerves anyag- és nitrogénkészletét. A szója például a kukoricának kiváló előveteménye, és az október elejéig betakarított szója a kalászosoknak is kedvező elővetemény-értékű. A szója azonban igényes növény, a sikeres termesztéshez megfelelő termőhely-választást, átgondolt fajtaválasztást és precíz, pontos agrotechnikát igényel.

Magyarországon leginkább az időjárási körülmények – főként a szárazság és a levegő alacsony páratartalma – korlátozzák a szója termesztését, mivel monszun-éghajlatról származó, melegigényes, víz- és páratartalom-igényes növény.

Melegigénye miatt célszerű olyan fajtákat választani, amelyek az adott termőhelyen biztosan beérnek. Az ország északi megyéiben az igen korai (00) és a szuperkorai (000) éréscsoportba tartozó fajták érnek be biztonsággal, a hosszabb tenyészidejű, nagyobb genetikai termőképességű fajták inkább az ország déli megyéiben ajánlottak.

Területkiválasztás

A szója párás termőhelyet igényel, leginkább felszíni vizek közelében (tavak, víztározók mellett, folyóvölgyekben) célszerű termeszteni, de páraigényét öntözéssel is ki lehet elégíteni. A szójának a mély termőrétegű, kedvező levegő-, hő- és vízgazdálkodású, semleges körüli pH-értékű talajok a legalkalmasabbak. A talajok, amelyeken sikeresen termeszthető kukorica, a szójának is kedveznek.

A vízigényes és a későn betakarított kultúrák (pl. cirokfélék, cukorrépa) a szójának rossz elővetemények. Szem előtt kell tartani, hogy a közös kórokozók miatt a hüvelyes növények, és az évelő pillangósvirágú szálastakarmány-növények, valamint olyan kultúrák, amelyeket a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) fertőz (pl. napraforgó, repce), se elő-, se utóveteményei nem lehetnek a szójának. Napraforgó után célszerű legalább 3 évet várni a szójatermesztéssel, amiatt is, mert az imazamox hatóanyag iránt toleráns napraforgó árvakelés a szójából állományban nem írtható vegyszeresen.

Talajművelési szempont, hogy a szója mélyen gyökerező növény, ezért igényli a mélyművelést. Fontos, hogy a talajművelés vízmegőrző legyen, és gyomirtási célt is szolgáljon.

Magágykészítés és műtrágyázás

Az alapművelés lehet forgatásos vagy forgatás nélküli is. A szója nemcsak a művelési mélységre, de a magágy minőségére is kényes. Az egyenletes kelés, és majd a betakarítási veszteségek csökkentése miatt egyenletes, jó minőségű talajfelszínt készítsenek.

A szója tápanyagigényes növény, ám jó a természetes tápanyag-hasznosító képessége, ezért mérsékelt adagú műtrágya kijuttatása elegendő. Istállótrágyázás sem a szója, sem az egy-két éves előveteményei alá nem ajánlott.

A szója viszonylag kevés nitrogén-hatóanyagtartalmú műtrágyát igényel (legfeljebb 40-70 kg/ha hatóanyag), mert a Rhizobium japonicum baktériumok a szója nitrogénigényének körülbelül 40 százalékát fedezik, csupán a szimbiózis kialakulásáig szükséges az állomány nitrogénigényét kielégíteni. A nagy adagú N műtrágya rossz termékenyülést, elhúzódó érést eredményez, fokozza a szárdőlés mértékét és a kórokozókkal szembeni fogékonyságot, valamint károsan befolyásolja a Rhizobium baktériumok számát és aktivitását is. A tápanyagellátás harmonikus legyen, a foszfor és a kálium fokozza a gyökérgümő-képződés mértékét. Mag- vagy talajoltás nélkül azonban nagyobb mennyiségű nitrogén kijuttatása javasolt. A 6-os pH érték körüli talajokon célszerű mésztrágyázni.

A szója, különösen száraz, aszályos évjáratban meghálálja a mikroelem-tartalmú, kéntartalmú, vagy egyéb, az abiotikus stresszhatást csökkentő biostimulátor készítményeket.

Kísérleteinkben a 2022-es száraz, aszályos évjáratban a kéntrágyázás közel 30 százalékkal, a szilíciumtartalmú készítményes kezelés pedig közel 50 százalékkal növelte a termésmennyiséget a kezeletlen kontrollhoz képest öntözetlen körülmények között, négy fajta átlagában.

Eltérő tenyészidejű szójafajták

A szója vetése

A szóját akkor vessék, amikor a talaj hőmérséklete a vetésmélységben tartósan elérte a 12^o C fokot. Az ország déli-délkeleti részén április 15-20 között lehet elkezdeni a szója vetését, az ország északabbi részein egy-két héttel később. A korábbi vetésű növények beérése biztonságosabb, de a túl korai vetés elhúzódó csírázást és hiányos kelést eredményez. A szóját általában 45-50 cm-es sortávolságra vetik, ilyen sortávolsággal lehetőség van mechanikai sorközművelésre, a lombozat záródásáig két-három alkalommal.

A kultivátorozással a talaj felső 4-6 centiméteres rétege lazul, javul a vízbefogadó és elvezető képessége.

A talaj felső rétegének lazítása serkenti a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodását, működését.

A rövid tenyészidejű, kis habitusú fajták vethetők gabona- vagy duplagabona sortávolságra is. A vetőmagot 3-5 cm mélyre vessék. A 6 cm-nél mélyebb és a 3 centiméternél sekélyebb vetés is hiányos kelést, egyenetlen állományt eredményez. A hektáronkénti kivetett csíra 450-650 ezer darab. A vetőmagnorma meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az önritkulás mértéke 15-25 százalék között alakulhat. A hektáronkénti kivetett vetőmag mennyiség fajtától és a vetőmag használati értékétől függően 90-120 kg. Azokon a területeken, ahol korábban nem termesztettek szóját, a vetőmagot célszerű oltani. Az oltás hatására a termésmennyiség, a zöldtermés, és a nyersfehérje tartalom is növekedhet. A mag oltása és a vetésidő között lehetőleg minél rövidebb idő teljen el, mivel a baktériumok rendkívül érzékenyek.

A szója virágzásig szárazságtűrő, kerülni kell a korán megkezdett öntözést. Június elejétől, közepétől, a virágzás kezdetétől július végéig a szója vízigénye 160-180 mm, ami többnyire csak mesterséges vízpótlással elégíthető ki. Az érés kezdetén (július vége-augusztus eleje) az öntözést abba kell hagyni, mert késlelteti, és egyenetlenné teszi az érést.

Tenyészidő különbség

A szója növényvédelmének legnehezebb része a gyomszabályozás. A gyomok ellen célszerű preemergensen és postemergensen is védekezni. A legnagyobb kártételű gyomok (parlagfű, szerbtövis, selyemmályva, csattanó maszlag) többnyire csak állományban irthatók.

A legjobb termés 85-90 százalékos páratartalommal érhető el. Alacsony légköri páratartalomra a szója virágelrúgással reagál és csökken a hüvelykötés mértéke. Emiatt az öntözési fordulók és az öntözési normák tervezésekor a szója páratartalom-igényét is figyelembe kell venni. Öntözéskor a szántóföldi vízkapacitás 80 százalékáig töltsék fel a talaj vízkészletét, mivel a levegőtlen talaj elvonja az oxigént a nitrogéngyűjtő baktériumoktól és növeli a gombás fertőzés kockázatát. Öntözött állományban a fehérjetartalom rendszerint csökken, az olajtartalom növekszik.

Hazai körülmények között a szója augusztus végétől október közepéig érik be, termőhelytől és éréscsoporttól függően. Magként szárítva, tárolva 13-17 százalék magnedvesség-tartalommal célszerű betakarítani a szóját. 12 százalékos magnedvesség-tartalom alatt, és 18-20 százalékos nedvességtartalom felett megnő a betakarítási veszteség.

Helyes fajtaválasztással a szója október közepéig, végéig állományszárítás nélkül is beérik. Erőteljes gyomfertőzéskor, valamint a megfelelő idejű betakarítás miatt szükség lehet állományszárításra. A betakarításnál a kombájn precíz beállításra különös gondot kell fordítani, mivel a szója magja a 40 százalék körüli fehérje- és 20 százalék körüli olajtartalma miatt sérülékeny. Helytelen kombájnbeállítással jelentősen megnő a magtörés mértéke. Fontos a helyesen megválasztott haladási és vágási sebesség, valamint az alacsony tarlót vágó flexibilis adapter. Betakarítást követően alacsonyabb nedvességtartalmú magot célszerű szárítás előtt előtisztítani, majd kíméletesen szárítani. A szója 12 százalék alatti nedvességtartalommal tárolható.

Szerző: Ábrahám Éva Babett adjunktus. Debreceni Egyetem MÉK