Kapás kultúráink fiatalkori kártevői

Kártételre hajlamosító körülmények

Kapás növényeinket, így a kukoricát, a napraforgót, valamint a cukorrépát egyes évjáratokban komolyan veszélyeztetik a fiatal, szik- illetve néhány lombleveles korban károsító kártevők. A kártétel módja és következménye eltérő lehet, mert míg az a napraforgóban és cukorrépában gyakorta tőpusztuláshoz és az állomány kiritkulásához vezet, addig az kukoricában ritkán fordul elő. Az azonban mindhárom növény esetében igaz, hogy a bármilyen ok miatt elhúzódó kelés, gyenge kezdeti fejlődés növeli a kártétel megtörténtének esélyét és annak súlyosságát. Változó időjárási viszonyaink mellett ez az ok a leggyakrabban a kora tavaszi csapadékhiányos, száraz, egyben meleg körülmények kialakulása. Miközben ezek hátráltatják növényeink fejlődését, segítik a kártevőket, fokozzák azok aktivitását. Ez a kettős veszély az oka annak, hogy az említett körülmények között a kelés időszakában, valamint a néhány lombleveles állapotban kiemelt figyelemmel kell kísérni kapás növényeink állapotát, az azokban megjelenő kártevőket. Melyekre érdemes figyelnünk?

Barkókártevők

Mindhárom kapás növényünkre igaz, hogy a fiatalkori kártevők közül a barkók jelentik rájuk a legnagyobb veszélyt. Cukorrépában elsősorban a lisztes répabarkó (1. kép) kártétele igényel figyelmet, az ugyanis már a talajszint alatt károsíthatja a csírát, amivel növénypusztulást, akár táblaszintű állományritkulást is okozhat. Károsítása a későbbiekben a levelek rágásában mutatkozik meg, ami ugyan tőritkulás szempontjából mérsékeltebb kockázatot jelent, de jelentősen visszavetheti a növények fejlődését. Azokon a területeken, ahol a cukorrépa kis körzetben koncentráltan kerül vetésre és emiatt a kártevő egyedszáma magas, rendkívüli kockázatot jelent.

1. kép: Lisztes répabarkó

Miközben a lisztes répabarkó inkább csak egyes körzetekben jelent problémát, addig a kukoricabarkó (2. kép) már országos elterjedésű kártevőnk.

2. kép: Kukoricabarkó

Egyedszámában azonban lehetnek jelentős különbségek, vannak „barkójárta” területek, ahol rendszeresen számítani lehet a kártételére, ugyanakkor vannak határrészek, ahol bár jelen van, kis száma miatt kártétele csupán mérsékelt. E kártevő, annak ellenére, hogy inkább az egyszikű növényeket kedveli, mindhárom kapás növényünket károsíthatja. A legnagyobb kockázatot a napraforgótáblán -kisebb mértékben a cukorrépavetésben- való jelenléte okozza, e növény esetében ugyanis kártétele gyakran a szikleveles növény szárának átrágásával jár, ami annak pusztulásához vezet. Sőt, károsítása már a talajszint alatt is érheti a csíranövényt, amely együttesen az előbbiekben említett kártétellel, jelentős állományritkuláshoz vezethet. Kukoricában ez ritkábban jelentkezik -bár teljesen kizárni nem lehet- e növénynél a levelek kisebb-nagyobb mértékű rágása (3. kép) okozhat problémát. Amennyiben ez súlyos, akkor a lombfelület elvesztése miatt a növény fejlődése lelassul ugyan, de idővel kinövi a kártételt.

3. kép: Barkórágott kukorica

A fentiekben említett fajokon kívül a hegyesfarú, valamint a fekete barkó fordulhat még elő és károsíthat a kapás kultúrákban, azonban egyedszámuk alacsonyabb, így kártételük is mérsékelt.

A korai időszakban károsító kártevők elleni védekezés első lépése a táblára történő betelepülésük figyelemmel kísérése

Földibolhák

A földibolhák főként a száraz és meleg évjáratokban jelenthetnek kifejezetten nehezen leküzdhető problémát a gazdálkodók számára. Egy területen egyidejűleg több fajuk is károsíthat, amely lényegi eltérést nem mutat. A leginkább veszélyeztetett kultúra a cukorrépa, amelynek egyik jellegzetessége, hogy kezdetben lassan, vontatottan fejlődik, fokozva ezzel a korai rovarkár veszélyét. A földibolhák -amelyek között egy specializálódott faj, a répabolha is megtalálható- a csíra pusztulását, valamint a fiatal, vagy kelőfélben lévő növények leveleinek tömeges hámozgatásával azok gyors leszáradását okozhatják. Ez a nagy arányú levélfelületvesztés elvezethet a növény pusztulásához is, így az állomány kiritkulásához, de ha ez nem is történik meg, már kisebb mértékű károkozásuk is lassítja fejlődését.

A cukorrépán kívül a földibolhák a kukoricában is okozhatnak kisebb mértékű kárt a fiatal növény leveleinek tömeges hámozgatásával (4. kép). Erre leginkább a kifejezetten meleg, egyben száraz tavaszokon lehet számítani.

4. kép: Földibolhák kártétele a néhány leveles kukoricán

A korai vadkár növényeink gyors és egyöntetű kelésének, valamint intenzív kezdeti fejlődésének segítésével mérsékelhető

Vadkár

A kapás kultúráinkat fiatal korban fenyegető veszélyek felsorolásakor nem maradhat el a vadkár említése, ami gyakran jelentős mértékű is lehet, akár egy terület újravetéséhez is elvezethet. Bár ez mindhárom növényt érintheti, azonban a napraforgóban jelentkező károkozás az, amely rendszeresen jelentkezik. A kelőfélben lévő, szikleveles állományokat gyakran károsítják a galambok, amelyek egyaránt lehetnek vadon élők, pl. örvös galambok, de akár házi galambok is, amelyek a lakott területekről, vagy a szárító- és állattartó telepekről csapatosan járnak rá a napraforgótáblákra. A sziklevelek lecsipegetésével (5. kép) a növény fejlődését hátráltatják, de ha ez jelentős mértékű, netán a tenyészőcsúcs is kárt szenved, akár annak pusztulását is okozhatják.

5. kép: Galambok kártétele a szikleveles napraforgónövényen

Az alföldi térségben a napraforgó legnagyobb ellenségei a mezei nyulak. Károkozásuk hosszan, a szikleveles kortól a több lombleveles állapotig is bekövetkezhet. Ez az esetek igen nagy részében a növény pusztulásával jár (6. kép), akkor, amikor annak szárát a sziklevelek alatti részen harapják át. Amennyiben az efölött történik, a növény megmarad ugyan, azonban elágazik, több tányért is nevel, amelyek termése viszont elmarad a nem károsodott tövekétől.

6. kép: Nyúlkár napraforgón

Korai vadkár a kukoricát is érheti, amelyek közül a fácánok, esetleg vetési varjak is okozhatnak problémát. Táplálkozásuk során a magot keresve „kiverik” a növényeket a földből, ami igen gyakran annak pusztulásával végződik. A vetőmagot a vaddisznók is kedvelik, gyakran egész sorokat túrnak ki, legyen szó kukoricáról, vagy napraforgóról.

Védekezés a fiatalkori kártevőkkel szemben

A korán károsító rovarkártevőkkel szembeni védekezés első lépése az, hogy figyelemmel kell kísérni azok táblára történő betelepedését. A kezdetekben, főként alacsonyabb hőmérséklet esetén minden, fentiekben felsorolt rovar gyalogosan települ be a vetésbe. Ez a legnagyobb valószínűséggel a telelőhelyül szolgáló füves szegélyek, gyepes területek felől, valamint az előző évben ugyanazon kultúrával vetett táblaszomszédság irányából fog megkezdődni. Ebben a korai időszakban segítséget jelenthet, ha ezekből az irányokból két-három keret szélességben rovarölő szerrel „körbeszegjük” a táblát. A későbbiekben, amennyire erre szükség van, nem maradhat el a teljes felület kezelése sem, amelyet a betelepedés mértékétől függően akár többször is meg kell ismételni. Különösen a barkók esetében érdemes a beavatkozást az esti órákra időzíteni, amikor a permetlével nagyobb valószínűséggel érhetők el az abban az időszakban aktív kártevők. A szerválasztásnál azokat az engedélyezett készítményeket kell előnyben részesíteni, amelyek tartamhatással is rendelkeznek, tehát nem csupán érintő- hanem gyomorméregként is kifejtik hatásukat.

A vadkár, különösen a mezei nyulak kártétele elleni védekezés sajnos nem mindig egyszerű. Több olyan készítmény is engedélyezésre került, amelyek a növényekre kipermetezve hivatottak megakadályozni a nyulak károkozást. Ezek hatásmechanizmusa eltérő, de sajnos biztos recept nincs, hol egyik, hol másik tűnik hatékonynak. A készítmények változó hatékonysága miatt egyre többször találkozhatunk „villanypásztorral” (7. kép) körbekerített napraforgótáblákkal, ami bár sok munkát és jelentős költséget jelent, pillanatnyilag a legeredményesebb megoldásnak tűnik.

7. kép: Villanypásztorral védett napraforgótábla

A legnagyobb segítséget azonban akkor kapják meg növényeink, ha minden eszközzel igyekszünk segíteni egyöntetű kelésüket, gyors kezdeti fejlődésüket. Ekkor ugyanis esélyt kapnak arra, hogy gyorsan kinőjenek a veszélyes fejlettségi állapotból, kinőjenek a „kártevők foga alól”.

Kapás növényeink közé fontos és értékes kultúrák tartoznak, termesztésük sikere komoly hatással van egy növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozás gazdálkodására. Mivel a fiatalkori kártevők károkozása alapvetően befolyásolhatja egy terület tőállományát, azon már a kezdetekkor eldőlhet a befektetett munka és költségek sorsa, az alacsony tőszám hatása ugyanis egy szint felett már nem kompenzálható. Nem szabad felvállalni annak kockázatát, hogy ez megtörténhessen, figyelni és védekezni kell!

Szerző: AgrárUnió