szója

A szója helyzete Magyarországon

Megváltozhat-e a termesztésben tapasztalható csökkenő trend?

A szója termőterületeinek korábbi években tapasztalt növekedését az utóbbi két évben csökkenés követte, és kérdéses, hogy ez a tendencia megfordul-e a közeljövőben. Bár a növény kiemelt uniós támogatást élvez, az öntözés hiánya és a termesztést nehezítő tényezők miatt a kihívások 
is komolyak. A fehérjeimport csökkenését valószínűleg inkább 
a rovarfehérjék termelése fogja megoldani.

Az Európai Bizottság prioritásnak tekinti, hogy növekedjen az unióban a növényi fehérjék termesztése, így a szója is azon növények közé tartozik, amelyek kiemelt uniós támogatást élveznek. Jelenleg akár három jogcímen is igényelhető anyagi támogatás: a területhez kötött alap- és 
a zöldítési támogatáson kívül termeléshez kötött dotációt is kaphatnak a termesztők, az átlag fölötti támogatás pedig jó eséllyel a következő uniós költségvetési ciklusban is megmarad majd.

Az adatok ennek ellenére azt mutatják, hogy míg 2017-ben több mint 75 ezer hektárról takarítottak be szóját 2,4 tonnás hektáronkénti átlagterméssel, addig 2018-ban csak 60 ezer hektárról 2,9 tonnás átlaggal, idén pedig ennél is kevesebb, mindössze 56 ezer hektár vetését kalkulálták. Ez ellentétes irányú trendet mutat a korábbi évekhez képest, hiszen 2014 után csaknem 80 százalékkal nőtt a termesztési terület: a szójatermesztő gazdaságok száma a korábbi 1800-ról 5100 fölé emelkedett, ez azonban mára visszaesett 4000 körülire. A jelenlegi szűk 60 ezer hektár helyett ennek akár a kétszeresén is lehetne szóját termelni, aminek kihasználása pedig előnyös lenne a fehérjeimport csökkentése érdekében.

Öntözni kellene a szóját

A termőterület csökkenéséhez hozzájárulhatott, hogy 2018 óta tilos a zöldítésbe bevont területeken növényvédő szert használni. Dr. Mézes Miklós, a Szent István Egyetem Takarmányozástani Tanszékének vezetője szerint azonban messze nem ez a csökkenés fő oka, sokkal inkább az öntözéssel kapcsolatos problémák állnak a háttérben. „Magyarországon csak akkor mutathat megtérülést a szójatermesztés, ha biztosítva van a növény rendszeres öntözése. A termőterületek további növekedésének fő gátja jelenleg ez, ugyanis vannak olyan területek, ahol a vízpótlás csak nehezebben, komolyabb anyagi ráfordítással megoldható. Az időjárás mára szinte teljesen kiszámíthatatlanná vált, a rendszeres öntözés biztosítása nélkül így nem érdemes belevágni a termesztésbe – mondja a szakember. – A 2018-ban indult Nemzeti Fehérjetakarmány Program adhat még egy minimális lendületet, problémát jelent viszont, hogy még ha sikerül is növelni a termésátlagot, a külföldinél jóval alacsonyabb hazai árak miatt a pluszban termelt mennyiséget sem itthon használják fel. Továbbra is 
a jelenlegi helyzet áll tehát majd fenn: 
a genetikai módosítás nélkül termelt szóját a gazdák az itthoni ár akár kétszereséért elsősorban Ausztriában értékesítik, takarmányként pedig nagyrészt 
az importból származó, genetikailag mó­­dosított szóját használjuk.”

GMO-mentes fehérjeforrások

A fehérjeimport csökkentésére a növények közül az őszi borsó és a csillagfürt termesztésének növelése jelenthetne lehetőséget. Ezeknél is felmerülnek azonban a szárazsággal kapcsolatos problémák, főként a borsó esetében, így ezek 
a növények sem jelentenek igazán optimális megoldást. „Egy további lehetőséget adhat a bioetanol gyártása során keletkező melléktermékek, például a DDGS takarmányozási felhasználásának nö­­­velése. Itt is az árproblémát érdemes kiemelni mint akadályozó tényezőt, hi­­szen a DDGS árát a szója világpiaci árához igazítják, ami jellemzően túl drága egy magyar gazdának.”

Amennyiben nem növényi megoldást keresünk, akkor a közeljövő egyik ígéretes lehetőségét a rovarfehérjék takarmányozási felhasználása jelenti. „Mivel a húslisztet az Európai Unióban továbbra sem engedélyezik felhasználni a baromfi és 
a sertés takarmányozásában, leginkább a rovarfehérjék előállításán lesz érdemes elgondolkodni a jövőben. A baromfi-takarmányozásban már várhatóan az idei évtől engedélyezett lesz a rovarfehérje használata, 2020 után pedig a sertéseknél is bevezetésre kerülhet ez a fehérjeforrás. Jelenleg még nem látható pontosan, hogy Magyarországon ez az alternatíva mennyi idő alatt tud majd elterjedni, de mindenképp érdemes lenne belevágni, hiszen évente akár több tízezer tonna fehérje is gyártható lenne ezen a módon. Hazánkban jelenleg három nem nagyüzemi méretű, rovarfehérje előállítására alkalmas telep van, de például Franciaország vagy Hollandia már több nagyüzemi kapacitású termelőüzemet is létrehozott az elmúlt néhány évben.”


Meddig gazdaságos a szója termőterületeinek bővítése?

„Magyarországon már korábban is több fe­­­­­hérjeprogram indult: mindenképp ér­­demes megemlíteni Kralovánszky Ubul Pál nevét, aki talán a legaktívabb volt ezeknek a programoknak a megtervezésében és elindításában. Ugyancsak ennek érdekében hozták létre az 1950-es években a Kaposvár melletti Iregszemcsén a jelenlegi Takarmánytermesztési Kutató Intézetet, ahol nemesített, hazai viszonyokra adaptált növényfajtákat próbáltak előállítani. Ilyenek voltak a csicseriborsó, a lóbab, valamint a csillagfürt is, a szóját azonban végül egyik növény sem váltotta le” – mondja dr. Sági László, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa.

„A szójaimport teljes kiváltása hazai, GMO-mentes növénytermesztéssel az én véleményem szerint nem megvalósít­ható, bár évekkel ezelőtt voltam olyan tudományos vitanapon is, ahol egyszer ezt állították. A szója esetében alapvető termesztési nehézséget jelent, hogy a növény virágzásának idején – júniusban és júliusban, a későbbi fajtáknál pedig még augusztus elején is – magas, 85-90 százalékos páratartalomra van szüksége. A klimatikus viszonyok az ország déli fekvésű részein, például Baranya és Tolna megyében kedvezőbbek, és szóba jön még a Kisalföld is, az öntözés lehetőségét azonban ezeken a helyeken is mindenképpen biztosítani kell a csapadékviszonyok kiszámíthatatlansága miatt. A szója termőterületét elvileg persze lehetne akár jóval 100 000 hektár fölé is bővíteni, de kérdéses, hogy ennek a megvalósítása gazdaságos lenne-e, hiszen az újabb területek már egyre kevésbé optimálisak 
a növény éghajlati igényei szempontjából.”

Nem csak a virágzás kritikus

A szója esetében nemcsak a virágzási idő­­­szak magas páratartalom-igénye je­­lent kritikus pontot, hanem a betakarítás idejének hőmérsékleti és nedvességi viszonyai is. „Októberben már előfordulhatnak fagyok, ami teljesen tönkreteheti a termést. A túl sok nedvesség szintén nem tesz jót ilyenkor: a termés optimális leszáradási fázisának elmaradásakor igen energiaigényes plusz tennivaló, ha utólagos szárításra is szükség van. További nehézség, hogy a betakarításhoz használt kombájnok beállítása komoly szakértelmet igénylő, nehéz feladat. A virágzás idejének csapadékviszonyain kívül is sok olyan tényező van tehát, amely nehézzé és kockázatossá teszi a szója termesztését, és ez is magyarázhatja, hogy az elmúlt években tapasztalt lelkesedés 2019-re némileg alábbhagyott” – mondja Sági László.

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: szója, szójatermesztés, GMO, GMO-mentes

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom