Tápanyagpótlás őszi búzában

Az őszi búza nemcsak világviszonylatban, hanem hazánkban is 
a kukorica mellett a legfontosabb termesztett gabonaféle. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy visszamenőleg az őszi búza vetésterülete sok éven keresztül megközelítette az egymillió hektárt Magyarországon. Az elmúlt tíz év átlagában a KSH adatai alapján elmondható, hogy az őszi búza hektáronkénti átlagtermése folyamatosan növekedett. Ha az elmúlt tíz év átlagát vizsgáljuk, kijelenthetjük, hogy a 4,9 tonna/hektáros terméssel az őszi búza tökéletesen teljesíti a rá jellemző terméspotenciált, amit a szakirodalomban a szerzők 4,5-5,5 tonna/ha-ra becsülnek.

Változó klíma, növekvő igények

Hazánk vetésszerkezetére jellemző a gabona-központúság és a leegyszerűsödés, ami növényvédelmi, tápanyag-utánpótlási problémákhoz és a talaj fizikai leromlásához vezet. Azonban az elmúlt években felértékelődött a magas hozamok melletti megfelelő minőségű őszi búza termesztésének igénye a gazdák között. Mindezen növekvő igények mellett világszerte problémát jelent a fenntartható mezőgazdaság megteremtésében 
a kiegyensúlyozott nitrogénhasználat hiánya. A tápanyagszükséglet legfőbb meghatározója a genotípus, a temőhelyi adottság, a termelési színvonal és technológia. A fajta potenciális termőképességét a megfelelő tápanyagellátás és a többi termelési tényező szoros összhangban tudja kifejteni.

A mezőgazdasági termelés meghatározó tényezője a nagyfokú klimatikus változatosság. A klímaváltozás miatt Magyarország éghajlata is változik, és egyre inkább a szélsőséges időjárási viszonyok jellemzik. Ez megnyilvánulhat az átlagosnál bőségesebb csapadékok vagy a hosszan tartó aszályos időszakok gyakoriságában. A hagyományos fajták sok esetben ezen szélsőséges körülmények között nem tudják megvalósítani a jellemző genetikai potenciájukat. Azonban az emberiség számának növekedése, a többletfogyasztás megköveteli, hogy az őszi búzák évről évre bizonyítsák termésbiztonságukat. A hagyományos búzákkal szemben a hibrid búzák vitalitása, fiziológiai aktvitása, stressztűrő képessége jóval nagyobb. A heterózishatás eredményeképpen a hibrid búzák nagyobb terméspotenciált mutatnak. Továbbá gyengébb talajadottságú, a szárazságra hajlamos termőhelyeken, aszályos évjáratokban kiválóan érvényesül a jobb stressztoleranciájuk, és a termésstabilitásuk is meghaladja a ha­­gyományos fajtákét.

Kísérlet változó tápanyagdózisokkal

A Debreceni Egyetem AKIT Látóképi Kísérleti Telepén, a hajdúsági löszháton, mészlepedékes csernozjom talajon 1983 őszén tartamkísérlet került beállításra. Évtizedek óta folyik a köztermesztésben lévő őszibúza-fajták és -hibridek vizsgálata termésmennyiségi és -minőségi szempontból egyaránt. A 2017/2018. tenyészévben két-két különböző, köztermesztésben lévő őszibúza-fajta és -hibrid terméseredményeit és termésképző elemeinek alakulását vizsgáltuk meg különböző tápanyagszinteken, csemegekukorica elővetemény esetében (1. táblázat).

2017. október első felében került kijuttatásra a foszfor és 
a ká­­­­­­­­lium száz százaléka, valamint a nitrogénműtrágyák fele, majd ta­­­­­­­vasszal, április hónapban a nitrogénműtrágya-adag fennmaradó része.

A 2017/2018. vegetációs periódus meglehetősen szélsőséges időjárása részben kedvező, nagyobb mértékben azonban kedvezőtlen hatással volt a búzaállományok vegetatív és generatív fejlődésére. Októberben mind a csapadék, mind a hőmérséklet a hónapra jellemző átlagos értékekhez hasonlóan alakult. Ennek köszönhetően a búza csírázása kedvező volt, a kelés gyors és egyöntetű. A november hónap időjárása is kedvezett a fiatal búzanövények megerősödésének, kezdeti fejlődésének és a bokrosodás megindulásának.

Ezzel szemben a február időjárási viszonyai nem kedveztek a télből ébredező őszibúza-állomány számára. 2018. február és március hónap időjárása rendkívül zord, télies volt. Februárban és márciusban bőséges mennyiségű csapadék hullott, azonban 
a sokévi átlaghőmérséklethez képest elmaradt a gabona számára optimális hőmérséklet.

Ennek következtében az állományok tavaszi bokrosodása, fejlődése elmaradt az optimumhoz képest, valamint a növényállományok fejlettsége március végén mintegy két-két és fél hetes késést mutatott. Ezt a februári–márciusi télies időjárást átmenet nélkül nyárias időjárás váltotta fel április hónap első felétől, ami szinte a tenyészidőszak végéig tartott. Április száraz és rendkívül meleg időjárása nem kedvezett a búzák vegetatív növekedésének. A magas hőmérséklet hatására a búzaállományok vegetatív fejlődésének szakaszai lerövidültek. 
A búzanövények a fejlődésbeli lemaradásukat behozták, május közepére már kéthetes előnyt mutattak az átlagoshoz képest. A nyári időjárás júniusban lerövidítette a szemtelítődési folyamatokat, ennek következtében az állományok érése másfél-két héttel korábban következett be.

Eredmények

A 2018-as tenyészév eredményei alapján megállapítottuk (1. áb­­ra), hogy összehasonlítva a genotípusok eredményeit, mind a három tápanyagszinten jobban teljesített a két eltérő magyar búzafajta. A legnagyobb négyzetméterenkénti kalászszámot az N90+PK műtrágyakezelés mellett tapasztaltuk a vizsgált őszibúza-fajtánál. Elmondható, hogy a négy eltérő genetikai háttérrel rendelkező búzagenotípus esetében az N90+PK tápanyagkezelés volt a legkedvezőbb a négyzetméterenkénti kalászszámot tekintve. Összevetve a legjobban teljesítő búzafajtát a gyengébb eredményekkel rendelkező búzahibriddel megállapítható, hogy a hibrid búza nagyobb mértékben reagált (32%) a tápanyag-utánpótlásra.

A tápanyagellátás hatását megvizsgálva (2. ábra), a kezeletlen parcellák eredményeit összehasonlítva elmondható, hogy a hib­rid búza érte el a legnagyobb termésmennyiséget (7569 kg/ha) a 2018-as évben. Továbbá közepes tápanyagellátási szinten 
a hibridgenotípus produkált közel 9,2 tonna/hektáros hozamot, közel 2 tonnás különbséggel megelőzve a fajta teljesítményét. 
A további nitrogénműtrágyázás sem fajta-, sem hibrid búza esetében nem eredményezett termésnövekedést.

Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is hatalmas problémát jelent a kiegyensúlyozott nitrogén-utánpótlás. Kutatásaink célja, hogy olyan megoldásokat bizonyítsunk tudományos megközelítésben, amelyek alkalmasak lehetnek a különböző genotípusú búzák elővetemény- és tápanyag-reakciójának meghatározására, szem előtt tartva fenntartható növénytermesztés elemeit.

Az elmúlt tenyészévben kapott adatok és eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy tanulmányozva az őszi búza termésképző elemére és termésmennyiségére ható tényezőket megállapítható, hogy a közepes (N90+PK) tápanyagkezelés kedvezően befolyásolta a két vizsgált paramétert. Ezzel szemben a további 60 kg N hatóanyag a négyzetméterenkénti kalászszámban, valamint a maximális termésmennyiségben csökkenést okozott.

A kísérletek eredményei is azt bizonyítják, hogy a genetikai háttér alapvetően meghatározza az adott fajta vagy hibrid adaptációs képességét és az ehhez igazodó termésmennyiég maximumát. A 2017/2018-as tenyészév kedvezőtlen hatására a hagyományos őszibúza-fajták stabilabb, míg a hibrid búzák nagyobb termésmaximumokkal válaszoltak. A búza termésmennyiségét a biotikus tényezők mellett az abiotikus tényezők egyaránt befolyásolják. Bizonyítottuk, hogy a tápanyag-utánpótlásnak kiemelkedő szerepe van a termésképző elemek és a végleges termésmennyiség kialakításában, valamint jelentős mértékben befolyásolja a genotípus tápanyag-kiegészítésre adott válaszreakcióját. Természetesen az elmúlt év adatai alapján nem lehet teljes konklúziót levonni, további mérések, mérési eredmények szükségesek a tudományosan alátámasztható kutatási eredmények prezentálásához, hogy miképpen reagál az eltérő genotípusú őszi búza a különböző agrotechnikai beavatkozásokra.

A tápanyagszükséglet legfőbb meghatározója a genotípus, a temőhelyi adottság, a termelési színvonal és a technológia.

Szerző: Fekete Ágnes–Dr. Szabó Éva