Vadvirágos parcellák segítik a beporzó rovarok túlélését és termesztett növényeink megporzását

Erre világít rá a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban (HUN-REN ÖK) működő Lendület Ökoszisztéma-szolgálatás Kutatócsoport és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet (MATE VTI) Állattani és Ökológiai Tanszék munkatársainak kutatása. A hosszú távú kísérlet első eredményei az Agriculture, Ecosystems and Environment című folyóiratban jelentek meg – adta hírül honlapján a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat.

A HUN-REN ÖK kutatói folyamatosan vizsgálják az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatását. Talán a mezőgazdasági termelés az a tevékenység, amely a legközvetlenebb módon befolyásolja a termőföldek környezetében lévő természetes élőhelyek közösségeinek működését, ezért az agrárium ökológiai aspektusai folyamatosan a legfontosabb kutatási témák közé tartoznak. A Lendület Ökoszisztéma-szolgálatás Kutatócsoport, az Állattani és Ökológiai Tanszék munkatársai és egy őshonos növények szaporításával foglalkozó vállalkozás négy évvel ezelőtt egy nagyszabású terepi kísérletbe kezdett – olvasható a kutatóközpont híradásában. – Az alföldi agrártájban félhektáros diverz vadvirágos parcellákat hoztak létre a termőföldek szélén, ahol azóta is vizsgálják, hogy hogyan hatnak e növények a helyi pollinátorok (beporzók) viselkedésére.

A biodiverzitás csökkenése hatalmas problémát jelent

„Az elvetett magkeverékben rendkívül sokféle őshonos növényfaj volt, vagyis a parcellák növényzetét kifejezetten a beporzók igényeire szabva alakítottuk ki” – mondja Bihaly Áron, a tanulmány első szerzője, a kutatócsoport munkatársa és a MATE predoktora. „Az elmúlt években folyamatosan nyomon követtük, hogy e vadvirágos parcellák mennyi virágot biztosítanak a beporzóknak (vadméheknek, lepkéknek, zengőlegyeknek, darazsaknak stb.), illetve hogyan változik a számuk és a diverzitásuk a virágkínálat és a táji környezet hatására.”

Mára szerte a világon felismerték, hogy a biodiverzitás csökkenése hatalmas problémát jelent, és ezt az ember okozza az urbanizáció, a mezőgazdaság egyre nagyobb földhasználata, a vízellátás megzavarása és a klímaváltozás révén. Az európai szárazföldi területek felén mezőgazdasági művelés zajlik, és az agrárium által használt legtöbb eljárás csökkenti a terület biológiai sokféleségét. A gazdálkodók egyféle növényt termelnek több száz hektárnyi összefüggő területen, majd a betakarítás után „feldúlják” a talajt, így a földön és a föld alatt élő állatokat is elpusztítva.

Virágos sávok a termőföldek szélén

A beporzó rovarok a biodiverzitás kulcsfontosságú elemei, hiszen rengeteg növény (közöttük sok termesztett növény) szaporodását biztosítják, emellett ők maguk is az életközösségek részei. A pollinátorok segítése érdekében az utóbbi időszakban a mezőgazdasági területeken is igyekeznek megteremteni túlélésük, szaporodásuk feltételeit, ezzel pedig egyszerre védik a természetes élővilág sokféleségét, illetve növelik a rovarok által beporzott kultúrnövények terméshozamát. Az egyik leggyakoribb ilyen beavatkozás, amikor a termőföldek szélére néhány méter széles virágos sávokat vetnek, amelyek táplálékforrásul és búvóhelyként szolgálhatnak a beporzó rovarok számára.

„Ezzel az eljárással azonban sok a probléma, hiszen az alkalmazott módszerek nem nevezhetők kiforrottnak. Kutatásaink során fő célunk éppen ezért annak vizsgálata, hogy hogyan lehet a vadvirágokkal még hatékonyabban segíteni a beporzókat, hogy ez alapján jól használhassuk fel a mezőgazdaságra és természetvédelemre szánt véges pénzügyi forrásainkat” – folytatta az ökológus. „Korábbi kutatások feltárták, hogy az általában néhány méter szélességben kialakított virágsávok túl keskenyek, a permetezéshez használt növényvédő szerek pedig sokszor e sávokra is  átsodródhatnak. Emellett legtöbbször csupán egy-két évig hagyják fejlődni a sávot, ami nem elég arra, hogy egy változatos megporzórovar-közösség telepedhessen meg benne.”

A gyakorlatban kialakított virágsávokban kevés ‒ gyakran idegenhonos ‒ növényfajt vetnek el. Emiatt a bennük kialakuló közösség szegényes: fajgazdagsága alacsony, a behurcolt növények pedig akár invázióssá is válhatnak, ha magvaik a parcellán kívülre jutnak. E hiányosságok kiküszöbölése érdekében a HUN-REN ÖK munkatársai 2020-ban jóval nagyobb, 50x100 méteres, rendkívül sokszínű parcellákat alakítottak ki, amelyekbe összesen 32 virágzó őshonos növényfaj magjait vetették el. Azt is tesztelték, hogy van-e szerepe a vadvirágos terület szerkezetének: a különböző kísérleti helyszíneken vagy egyetlen félhektáros területet, vagy több kisebbet alakítottak ki.

Az egész vegetációs időszakban biztosítani kell a sokszínű virágkínálatot

Az már a kísérlet első, most publikált eredményeiből is nyilvánvalóvá vált, hogy e parcellák telepítése a legkülönfélébb táji környezetekben is hatékony lehet. A korábbi kutatások szerint ahol egyébként is van természetes élőhely a közelben, ott nem érdemes vadvirágokat vetni a mezőgazdasági területek mellé. A HUN-REN ÖK és a MATE munkatársainak eredményei azonban cáfolják ezt a vélekedést: kiderült, hogy e virágsávok a természetközelibb agrártájban is jelentősen növelik a beporzók egyedszámát és diverzitását.

„Minél több és minél sokszínűbb növény virágzott egy parcellában, annál több megporzó rovar élt benne" – értékelte az eredményeket Bihaly Áron. „Talán az a legfontosabb felismerésünk, hogy a virágos parcellák fontossága változik az év során. Nyár közepére a szántóföldek környezetében nagyon lecsökken a virágzó növények száma, így a beporzó rovarok nehezen találnak táplálékforrást és búvóhelyet. Ha nincs a közelben természetes élőhely, a vadvirággal vetett területek ilyenkor szó szerint a túlélést biztosítják a pollinátoroknak. Ezért a kutatásunk legfontosabb üzenete az, hogy az egész vegetációs időszakban, tavasztól őszig folyamatosan biztosítanunk kell a sokszínű virágkínálatot a rovaroknak, hogy ők biztosíthassák a termesztett növényeink nagy részének megporzását.”

Forrás: hun-ren.hu, Fotó: Pixabay