Influencer gazdákkal az áltej ellen?

2020.01.11

Pillanatként a hazai tejágazat helyzetéről Egyre súlyosabb kihívást jelent a hazai tejtermelők számára 
az erősödő infláció, az input költségek drasztikus növekedése, de a gazdák tömegesen jelzik a munkaerőköltségek és bérköltségek folyamatos emelkedését is. A mindennapi gondok mellett pedig a növényi alapú tejimitátumok térnyerése ad újabb megoldandó feladatokat a szektor szereplőinek.

Influencer gazdákkal az áltej ellen?


Az európai tejtermelők erősen megszenvedték az elmúlt évek piaci zavarait, ami nagyrészt a kvóták 2015. márciusi megszüntetésének következménye volt, de a világpiaci folyamatok is kedvezőtlenül alakultak. Ezek a folyamatok a magyar termelőkre és termelésre is hatással voltak.

Stabil tejár és 25 milliárd

A hazai nyerstej-ár mintegy 30 hónapja viszonylag stabilan a 91-101 Ft/kg-os sávban mozgott, ráadásul októberben új­­­­ra emelkedett, és elérte a 104,86 Ft/kg-ot. Az ár stabilitása mindenképpen üd­­­­­­­vözlendő, azonban a nyers tej ára az infláció, az input költségek és egyebek változása miatt nem tudja fedezni 
az emelkedő önköltségeket. Piaci elemzések azt mutatják, hogy a tejtermelés szűkített önköltsége évente kilogrammonként akár tíz forinttal is növekedhet. Az üzemi eredményekből kiolvasható, hogy 2018-ban és 2019-ben is folyamatosan romlott 
a tejtermelők helyzete.

[elofizeto]

A 2014–2020-as támogatási időszakban a magyar tejipar hazai és uniós forrásokból egyaránt jelentős támogatásban részesült: a Vidékfejlesztési Programból, a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programból (Ginop), a nagyvállalati beruházási támogatásból és a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) beruházásösztönzési célelőirányzatából már több mint 25 milliárd forint áramlott a szektorba. Ám a támogatások ellenére sem könnyű a hazai tejtermelők helyzete, hiszen drasztikusan növekedtek a költségeik, és képtelenek a hatékonyságukat, termelékenységüket, illetve az automatizálást a jelenleginél gyorsabb ütemben növelni.

A hatékonyságnövelés határán

A magyarországi tejtermelés a gene­tikai háttér, a termelési paraméte­­­rek vo­­natkozásában élen jár, tenyésztési és te­­­­­­­nyésztésszervezési szempontból a tehénállomány jól kézben tartott. 
A nagy­­­­­fokú specializáció következtében a hazai tejhozam meghaladja az EU-28 átlagát. Az intenzív, minőségi tejtermelés koncentrált üzemekben, magas szakmai színvonalon folyik. Vannak viszont olyan tényezők, amelyekre a termelőknek nincs ráhatásuk, viszont nagyban befolyásolják a gazdák eredményességét. Igen súlyos kihívást jelent a hazai tejtermelők számára az erősödő infláció, az input költségek drasztikus növekedése, de a tejtermelők tömegesen jelzik a munkaerőköltségek és bérköltségek folyamatos emelkedését is. Nem csak a megnövekedett minimálbér okoz gondot, mivel a magasabb keresetű dolgozók bérét is emelni kell, hogy meg tudják tartani őket. Ráadásul százalékosan két számjegyű az ipari energia árának növekedése, és nőnek szennyvíz, elektromos áram, víz, fuvardíj, alkatrész, tisztítószerek, vegyszerek, munkaruházat stb. díjai is. Emiatt a tejtermelők immár képtelenek hatékonyságukat a jelenleginél gyorsabb ütemben növelni. A helyzetet még tovább rontották a nyári hőstressz miatti problémák (tejmennyiség-kiesés, beltartalom-csökkenés és 
az állategészségügyi költségnövekedés). A most termelésbe állítandó üszők is jóval magasabb költségen kerültek felnevelésre. Az ország egyes megyéiben a szélsőséges időjárás miatt a silókukorica termesztése, máshol a lucernaszenázs készítése vált lehetetlenné.

Ezeket a problémákat erősítették meg a megkérdezett gazdák is. Egyre nehezebb a tejtermeléshez olyan lojális munkaerőt találni, aki vállalja a hétvégén és ünnepnapokon is elvégzendő, nehéz állatgondozási és fejési feladatokat. Ha béremelésekkel és egyéb juttatásokkal sem tudják megtartani a dolgozókat, akkor külföldi munkaerőt közvetítő cégekhez kell fordulni, míg mások 
a robotizált fejésben gondolkoznak, ám az átállásra csak zöldmezős beruházásnál vagy a telep nagyobb átépítésekor gazdaságos sort keríteni. A helyzet helyenként annyira súlyos, hogy előbb-utóbb több tejtermelő kénytelen lesz termelési tevékenységét feladni.


Lengyel–magyar két jó barát, 
egy cipőben jár

A nehéz helyzetbe jutott gazdák számára sovány vigasz, de ezek a problémák nem magyar sajátosságok. A lengyel tejárak – akárcsak a magyar – az uniós átlagárak alatt vannak, és a termelési költségek sokszor meghaladják az értékesítési árakat – derült ki Dorota Smigielska lengyel tej­­­piaci elemző előadásából, amely a novemberi tejágazati konferencián hangzott el. Lengyelországban alapvetően decentralizált a tejágazat, sok-sok néhány tehenes gazda adja a termelői bázist. 
Az ország egyébként nagy tejfogyasztónak számít, az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás eléri a 225 kg-ot, ebből 
a tej tisztán 40 kg, a vaj pedig 4 kg.

A hazai és uniós termelőknek mindezeken túl újabb problémát jelent, hogy egyre népszerűbbek a növényi eredetű italok, amelyeket gyakran tejnek neveznek. Egyre égetőbb ügy ez itthon és például Lengyelországban is. A Lengyel Szarvasmarha-tenyésztők és Tejtermelők Szövetségének munkatársa arról is be­­­szélt, hogy ez ellen a trend ellen a lengyel termelők és feldolgozók megpróbálnak fellépni, illetve minél több csoportot tejfogyasztásra ösztönözni. A szakember nagy jövőt lát a praktikus és kényelmes csomagolású tejtermékek vagy a testépítők számára kifejlesztett, magas fehérjetartalmú tejtermékek, illetve az idősek és egyedülállók számára kínált kis kiszerelésű termékek piacában, és Lengyelországban népszerűek az adalékanyagokkal dúsított és a teljesen adalékanyag-mentes tejtermékek is.

Harc a tejimitátumokkal

Az biztos, hogy az egész tejszektornak egészen más kommunikációs csatornára kell áttérnie, ha szeretné a jövő fogyasztóit, azaz a mai fiatalokat, illetve az áltejeket előnyben részesítő társadalmi rétegeket is meggyőzni a tej és tejtermékek fogyasztásának fontosságáról.

Jean-Baptiste Boucher, az uniós gazdákat tömörítő Copa-Cogeca szervezet kommunikációs igazgatója erről tartott rendkívül érdekes előadást a terméktanács konferenciáján. Előadásában ismertette a Cargill 2018-as jelentését, amelyből kiderült, hogy a világon erős a hagyományos tejtermékekhez való kötődés. 
Az összefoglaló szerint 2020 és 2030 között csökkenni fog a folyékony tej fogyasztása, a sajtok és más feldolgozott tejtermékek fogyasztása viszont növekszik majd. De érdemes odafigyelni a ta­­nulmány azon megállapítására is, amely szerint a jelenleginél még erősebbé válik az igény az alternatív tejtermékekre. 
A kommunikációs igazgató szerint sokat segítene az állattartás pozitívabb megítélésén, ha az ágazati szereplők egységesen lépnének fel és hitelesen tájékoztatnák a fogyasztókat. Jean-Baptiste Boucher szerint úgynevezett influencer gazdákat kell képezni, valamint a közösségi médiában is jelen kell lenni ezzel a témával, és ott is folyamatos párbeszédeket kell folytatni, hiszen a célközönség ott érhető el hatékonyan.

Tejes kilátások 2020 után

A mezőgazdaság többi szereplőjéhez hasonlóan a hazai tejtermelőket is fokozottan izgatja, hogy milyen hatással lesz a Közös Agrárpolitika következő ciklusa a szektor eredményességére, teljesítményére. Horváth Anikó Katalin, az Agrárminisztérium osztályvezetője a tejágazati konferencián ismertette a jelenlegi helyzetet. A szakember szerint az ágazat jelenlegi támogatási jogcímeinek többsége várhatóan 2020 után is fennmaradhat, illetve meghirdethető lesz. A KAP teljes költségvetése azonban várhatóan csökkenni fog, így például a termeléshez kötött támogatásokra fordítható összeg is. Az átmeneti nemzeti támogatások jövője bizonytalan, azonban ezt az elemet leszámítva a nemzeti támogatási jogcímek függetlenek a KAP reformjától. 
Az biztos, hogy megmaradnak a vissza nem térítendő beruházási támogatási lehetőségek. A VP-ben a tej állatjóléti intézkedés továbbvitelére megvan a szándék, nyilván döntés még nincs erről.
Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezetője szerint a 2020 utáni tejtermelői támogatásokat úgy kell kialakítani, hogy a szektor évente legalább a jelenlegi szintű közvetlen támogatásokhoz jusson. A tejtermelők likviditási helyzetét fenntartó támogatások prioritást kell, hogy élvezzenek – szögezi le az ügyvezető. A szakember úgy véli, a támogatási rendszer kialakításához fontos a termeléshez kötött, az átmeneti nemzeti és az állatjóléti támogatások fenntartása, a gyepgazdálkodás, a szálas- és tömegtakarmány-termesztés színvonalának növelése, a melléktermékek fokozottabb hasznosítása, egyes tejtermelést korlátozó eszközök és szabályzók (például Natura) felülvizsgálata, illetve a fenntartható gazdálkodást biztosító termelési technológiák, valamint a modern termelésirányítási rendszerek elterjedésének ösztönzése.

Súlyos kihívást jelent a hazai tejtermelők számára az erősödő infláció, a munkaerő-, bér- és egyéb költségek folyamatos és drasztikus emelkedése is.

  [/elofizeto]


TOVÁBBI  HÍREK MEGTEKINTÉSE...

A MAGYAR GAZDÁLKODÓK SZAKMAI KÖZÖSSÉGE