Ki mit tud a mezőgépekről?

Versenyzőkben nem volt hiány, hiszen 
a rendezvényre az ország minden pontjáról huszonnégy mezőgazdasági gépész érkezett. Kecskés János, a Tokaji Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója elmondta, számukra hatalmas elismerés, hogy a szervezők ebben az évben az intézményüket választották a döntő helyszínének, ezzel az ott dolgozó pedagógusok munkáját és a diákok eredményeit is elismeri a szakma.

A verseny két napja alatt a résztvevők mind elméleti, mind gyakorlati tudásukról számot adtak. Első nap az elméleti ismeretekben, szóban és írásban mérhették össze tudásukat, a másodikon pedig 
a gyakorlati tudásukat kellett bizonyítaniuk. Utóbbiban külön is díjazták fémmegmunkálásban, az erőgépek előkészítésében, a rakodógép üzemeltetésében és a szántási feladatok kivitelezésében 
a legjobbakat.

A szakma kiváló tanulója

„A versenyzők átlagosan hetven százalék felett teljesítettek az elméleti és a gyakorlati feladatokban is, ami nagyon szép eredmény. Legyetek büszkék magatokra, mert az a szakma, amit választottatok, rendkívül fontos” – hangsúlyozta a záróünnepségen dr. Heinz Károly, a versenybizottság elnöke. Megemlékezett többek között arról is, hogy sokan hagyják el a szakmát, pedig megvan a szépsége és im­­már az anyagi elismerése is. Az országos versenyen tizennyolcan 71 százalék feletti eredményt értek el, így a versenybizottság javaslata alapján a szakmai vizsgán valamennyi vizsgafeladat teljesítése alól mentességet kapnak jeles eredménnyel.

A Mezőgazdasági Gépész Szakma Kiváló Tanulója Verseny döntőjében 3. helyen végzett Emődi Zoltán Ádám, a Kenderesi Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanulója, 2. helyezést ért el Fejes András, az AM DASZK Vépi Mezőgazdasági Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumának tanulója, a legjobbnak pedig Bánkus Zoltán, a Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium tanulója bizonyult.

Szántás gyakorlati feledat, Tokaj

A nagypapa is traktoros volt

Zoltánnak, mint meséli, ez az első versenye, így különösen nagy igyekezettel készült rá. A fiatalember számára az ilyenfajta megmérettetés ugyan ismeretlen volt, de a gépek és a velük való foglalkozás már korántsem:

„A nagyapám is traktoros volt, tőle kaptam az első ismereteket a gépekről, a csa­­­­­­ládom mezőgazdasággal, ezen belül is állattenyésztéssel foglalkozik, idehaza egy MTZ van, amit szerelek, ha szükséges, és dolgozom is vele.

Az iskolai gyakorlat során lehetőségem volt más gépekkel is közelebbi ismeretséget kötni, hiszen a hajdúdorogi Bocskai Növénytermesztési Kft.-nél Lamborghini és John Deer nyergében is kipróbálhattam magam. Ezen túl itt a nagy tapasztalattal bíró munkatársak segítettek a versenyre felkészülni.”

Természetesen a képzőhely is mindent megtett a jó szereplés érdekében, mint Zoltán elmondja, külön köszönet illeti meg Szabó Sándor tanár urat, aki a gyakorlati feladatok megoldásához adott át kulcsfontosságú ismereteket, illetve Mar­kóné Papp Magdolna tanárnőt, aki pedig 
az elméleti vizsgára készítette fel Zoltánt. Mert, mint az várható volt, – meséli Zoltán – a vizsga eléggé összetettnek bizonyult, számos órát töltött a felkészüléssel, és még így is akadtak olyan feladatok, konkrétan a rakodóhoz kapcsolódók, amelyekkel korábban nem találkozott. Azt javasolja a következő évek versenyzőinek, hogy az ilyen esetekben sem kell megijedni, 
a józan ész, na meg a meglévő tudás segít. Amikor terveiről faggatom, örömmel hallom, hogy van jó pár belőlük: az érettségi megszerzése a legfontosabb, aztán 
a technikusi képzés következik, majd, ha erőből futja, a felsőfokú képzésben fogja ismereteit gyarapítani. Mivel a jelenlegi gyakorlati helyén remekül érzi magát, egyelőre maradna, de egyszer majd szeretné valamelyik nagy cégnél is kamatoztatni a tudását. 


Országos Szakmai 
Tanulmányi Verseny

Áprilisban adott otthont az AM Dunántúli Agrár-Szakképző Központ Vépi Mezőgazdasági Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjének, amelynek keretében mezőgazdasági gépésztechnikus tanulók mérték össze tudásukat.

Amíg az írásbeli versenyrészt Gödöllőn, a Szent István Egyetemen teljesítették, a gyakorlati feladatok teljesítése – fémmegmunkálás, munkadarab elkészítése, szántás és műtrágyaszóró gép beállítása – Vépen történt. A versenyt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hirdette meg 
az Agrárminisztérium, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával.

Az agrártárca célja, hogy minden eszközzel támogassa, népszerűsítse és életformává tegye a mezőgazdasági szakmá-kat, hangoztatta Farkas Sándor, az Agrárminisztérium parlamenti államtitká-ra a verseny döntőjének megnyitásakor. Rámutatott: ma korszakváltás van az agráriumban, ami azt jelenti, hogy 
a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás, a robotika és az automatika időszakát éljük. A jövő és a hatékony termelés szempontjából azonban az említett módszerek megismerése, megtanulása és alkalmazása hatalmas kihívást jelent mindenkinek, főként azoknak a fiataloknak, akik ezen 
a versenyen rajthoz álltak.

Az ünnepélyes eredményhirdetésen 
dr. Majoros Ferenc, a szakmai bizottság elnöke részletesen értékelte a diákok teljesítményét, akik közül az első kilenc helyezett a 71%-os vagy afeletti eredményéért automatikusan megkapta a technikusi oklevelet.

A jánoshalmi diákok, mint azt évről évre megszokhattuk a versenyeken, ismét jól teljesítettek, első helyen Hunyadi Ármin, az AM Kelet-magyarországi Agrár-Szakképző Központ, Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákja végzett. Második lett Hambalgó Ferenc, az AM KASZK – Dr. Szepesi László Mezőgazdasági, Erdészeti Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma piliscsabai tanulója, míg a dobogó harmadik fokára ismét csak egy jánoshalmi diák, Kókai Dániel léphetett.

Rakodási gyakorlat

Egy rutinos versenyző

Hunyadi Árminnal a versenyt követően beszélgettünk. A kiskunmajsai fiatalember családja 25 hektáron gazdálkodik, 
a homokos talaj rozs, lucerna, tritikálé termesztését teszi lehetővé. Ármin derekasan kiveszi a részét a feladatokból, elsősorban a gépek megfelelő „kondíciójáért”, javításáért felel. Emellett azért jut ideje arra is, hogy a mindennapok talajmunkáiba is aktívan bekapcsolódjon:

„Elejétől fogva ez volt számomra az álommunka, bár volt egy kis vargabetű az életemben, hiszen az általános iskola befejeztével anyagmunkálással kapcsolatos gépész-esztergályos iskolába mentem továbbtanulni. Azt két és fél év után ott hagytam, mert engem csak a mezőgazdaság, az azzal kapcsolatos munkák érdekelnek. Akkor jelentkeztem a jelenlegi iskolámba, Jánoshalmára, ahol teljes mértékben azzal foglalkozhatok, ami érdekel. Szeretnék továbbtanulni, sőt, tavaly Gödöllőre is beadtam a jelentkezésemet, ahová felvételt nyertem. Csak azért nem kezdtem el ott a tanulmányaimat, mert szerettem volna itt előbb megszerezni 
a technikus képesítést. Idén újra jelentkezem, remélem, ismét sikerrel.”

Kérdésemre, hogy miért tartotta fontosnak a mezőgazdasági technikusi végzettség megszerzését, Ármin elmondja, hogy egy olyan saját vállalkozást tervez létrehozni a jövőben, amely bérmunkákkal, gépfelújításokkal foglalkozik. Az elmúlt egy év pedig arról szólt számára, hogy bele tudjon kóstolni, mennyire tudja ezt rentábilisan működtetni. Emellett az is fontos volt számára, hogy ha valamilyen ok miatt nem tudná az egyetemet befejezni, rendelkezzen piacképes végzettséggel.

Ármint egyébként gyakorlott versenyző, több alkalommal szerepelt hazai, sőt nemzetközi versenyen is. A tavalyi évben az Euroskills magyarországi elődöntőjén harmadik lett, majd az idei Worldskills verseny elődöntőjén szintén sikerrel teljesített. A jelenlegi versenyre nem volt ideje teljes erőbedobással készülni, eléggé izgult is emiatt, de, mint azt az elért eredménye tükrözi, feleslegesen.

„Mint a gépészek zöme, én is jobban szeretem a gyakorlati feladatokat, de 
az elmélet sem jelentett túl nagy kihívást, azt gondolom, jól voltak összeállítva 
a kérdések, egyforma nehézségűek voltak.” Ármin leszögezi, hogy mint minden versenyében, így ebben is a tanárai rendkívül segítőkészek voltak. „Minden tanáromra, aki az elmúlt években oktatott, igaz ez, most mégis szeretnék kiemelni kettőt közülük: Éder János tanár urat, akitől a mezőgazdasági munkagépekkel kapcsolatos tudnivalókat sajátítottam el, illetve Juhász Zoltánt, akinek pedig azt a tudást köszönhetem, ami a mezőgazdasági erőgépekhez kapcsolódik. Ebben az iskolában valóban lehetőség van arra, hogy aki komolyan veszi a tanulást, vannak céljai, megfelelő tudást, tapasztalatot szerezzen.”

Szerző: AgrárUnió