természetvédelem

Akik egyenlőbbek másoknál

Hoz-e változást a természetvédelmi szakemberek elbocsátása?

Az emberért vagy az embertől kell védeni a természetet? Ez a kérdés napjainkban sokszor és sokféleképpen vetődött fel.

A jog funkciója elsősorban az ember védelme, amibe természetesen beletartozik az emberi környezet, így a természeti értékek védelme. Ez tehát a jogsértő emberrel szembeni fellépést is jelenti. Inkább okkal, mint ok nélkül érte kritika a jogi szabályozásnak, főképpen pedig 
a jogalkalmazásnak ezt a területét. Néha embertelennek, lelketlennek, ezért aztán öncélúnak tűnt az az eljárásmód és szigor, amelyet a természet védelme érdekében az emberrel szemben gyakoroltak a hatóságok, bíróságok. Egy-egy élőlény élőhelye néha fontosabbnak tűnt, mint az egyes ember „élőhelye” (megélhetése, személyes biztonsága, emberi méltósága).

Ki lakik itt?

Amellett, hogy a feldühödött emberek által durván „sötétzöldnek” titulált, túlbuzgó természetvédők, természetvédelmi szakemberek magatartása valóban embertelennek tűnik, az is bosszantó jelenség, amikor a személyválogató jogalkalmazás jeleivel szembesülnek az állampolgárok.

Mindenki ismeri a földikutyákkal kapcsolatos félelmetes történeteket, amikor egy-egy vitatható eredetű földtúrás láttán gazdálkodók, vállalkozók, magánemberek kénytelenek felhagyni mezőgazdasági tevékenységükkel, a tervezett építkezéssel, közművesítéssel. Azt sem tudni, hogy a kis földkupac a vakond, a vándorpatkány vagy tényleg a földikutya műve-e, de a természetvédelemben dolgozó egyes túlbuzgó szakemberek – élve a jogi lehetőségekkel – pusztán azért, mert felmerül a lehetősége a fokozottan védett faj élőhelye károsodásának, embereket tesznek tönkre. Ugyanakkor ismeretes, hogy a kelebiai földikutya, a világ egyik legveszélyeztetettebb faja kizárólag hazánk déli határterületén élő egyedeinek élőhelyét a határkerítés ketté szelte, az egy-két ezer egyedet számláló fajt 
a tényleges kipusztulás veszélye fenyegeti, de a hatóságok elnézőek voltak.

Amit szabad Jupiternek...

Ismertek azok a természetkárosítással kapcsolatos jogviták, amikor mit sem sejtő állampolgárok ismeretlen védettségű fajokban tájékozatlanul, tudatlanul tesznek kárt, a természetvédők, a természetvédelem szakemberei, a polgári jogi szakág ügyészei, a természetvédelmi bírságot kiszabó hatóságok, a bírság ügyekben eljáró közigazgatási bíróságok, valamint a kártérítési ügyekben eljáró polgári bíróságok pedig kegyetlenül végrehajtják azokat a szabályokat, amelyek kiterjesztő alkalmazására túlságosan tág teret ad 
a hazai joggyakorlat. Csak úgy röpködnek a kegyetlen bírságok a védett fajok eszmei értékével számolva az egyszerű gazdák, magánemberek esetében. Elég óvatlanul felszántani egy területet, kivágni néhány növényt, vagy védett fajok élőhelyét megbolygatni, ha az illető egyszerű magánember, mindezért nagyon komoly árat fizethet. Ugyanakkor ismerjük a debreceni Nagyerdő parkerdőrészének történetét, ahol 20 énekesmadár-faj élőhelyét tették tönkre közmunkások a parkerdő „rendbehozatala” során, de ez esetben elmaradt az a szigor, amit a hatóságok magánemberekkel szemben kímélet és válogatás nélkül szoktak gyakorolni (itt elégségesnek mutatkozott arra hivatkozni, hogy 
a Nagyerdő „nagy”, így a madaraknak le­­hetőségük van máshol fészkelni).

Ismerjük a fecskefészkeket meggondolatlanul tönkretevő emberek kálváriáját, a lakótelepek, betonépületek ablakréseiben megbúvó denevérek miatt kellemetlen helyzetben lévő emberek problémáit, azt, hogy amennyiben ezeket az állatokat elpusztítják, elkergetik, milyen súlyos következményekkel számolhatnak. Tudjuk, hogy nem nagyon számíthatnak segítségre (kártalanításra, szakszerű természetvédelmi támogatásra). Ugyanakkor ismerünk olyan eseteket, amikor például egy rendőrkapitányság épületének ereszéről verik le a hatóság emberei 
a fecskefészkeket, még sincs következménye a cselekménynek.

Tudjuk, hogy az egyszerű magánemberek esetében az sem akadályoz meg hosszú évekig tartó, komoly büntetőeljárásokat, hogy az illető magatartását jogerős engedély alapján végezte, a szigorú bíróságok arra hivatkoznak, hogy őket 
a másik jogág ügyében eljáró bíróságok ítéletei „nem kötik”. Hiába igazolja jogerős ítélet, hogy nincs közigazgatási jogsértés vagy károkozás, a büntetőbíróság úgy véli, hogy attól még az illető követhet el bűncselekményt jogellenes károkozással. Ugyanakkor tudjuk, hogy egyetlen hatóságnak, ügyészségnek sem jut eszébe egy Natura 2000-es területen lévő parkerdő felújításnál, egy Békás-tó-lecsapolásnál vagy akár egy stadionépítésnél, hogy ez a tevékenység a védett „téltemető” virág vagy az összes békafaj védettsége vagy az őstölgyesek hőscincér-állományai miatt engedély ellenére is bűncselekmény lehet (ezek élő példák a debreceni Nagyerdő területén végzett munkálatok kapcsán). Ezekben az esetekben igenis „köti” a büntetőjogi hatóságokat a másik jogterületen született jogerős döntés.

Ki számít szakértőnek?

A gyakorlatban ezek az eljárások igen nagy vagy inkább döntő mértékben 
a ter­­­­­mészetvédelem szakembereinek szakkérdésekben adott véleményén dőlnek el. Ha a hatóságok, bíróságok nem eléggé igényesek, körültekintőek, akkor könnyen felülhetnek a nemzeti parkok túlbuzgó természetvédelmi őreinek, akiknek véleménye félreviheti az eljárást. Akik egyébként perjogi értelemben nem „szakértők”, csupán adatszolgáltatók, így – határozott véleményem szerint – szakértőként nem is lehet figyelembe venni a véleményüket. Ugyanilyen csapda lehet azoknak a szakértőknek a problémája, akik bár értenek az adott területhez, de rendszeres munkakapcsolatban vannak az adott esetben ellenérdekű nemzeti parkkal, így esetleg tarthatnak attól, hogy „nem megfelelő” véleményük esetén későbbi munkáktól, megrendelésektől eshetnek el.

Ilyen okok vezethetnek oda, hogy partifecske- és/vagy gyurgyalagodúk számából (a tényleges egyedek, tojások valódi számbavétele nélkül), az égen repdeső madarak számolgatásából, saccolgatásából 18-20 millió forintos kártérítést igyekeznek a vádlott nyakába varrni, anélkül hogy akár egyetlen elpusztult egyedet fel tudna mutatni a vádhatóság. A minden kétséget kizáró, perrendszerű bizonyítás igényét a bírák gyakran sutba vágják, 
a „szakértők” által „bemondott” számokra, becslésekre hagyatkoznak. Mondhatnánk, „elbújnak a felelősség elől”, hiszen nem ők, hanem a szakember állapította meg a tényállást. Az ilyen döntések – megítélésem szerint – lelkiismeretlenek, jogtalanok, igaz, viszonylag egyszerűen, gyorsan, a „könnyebb ellenállás felé haladva” hozhatóak meg, kényelmes és kevés munkával. Nyilván körülményesebb lenne számon kérni a természetvédelmi adatszolgáltatótól a védett fajok nyilvántartását, a biotikai adatbázist (ahol a védett értékeket GPS-koordinátákkal, egyedszámokkal, időpontokkal, a tényt regisztráló természetvédelmi őr személyének feltüntetésével kell rögzíteni). Problémás, munkaigényes lehet minden szempontból független, valóban hozzáértő szakértőket felkutatni és megfizetni egy ilyen eljárásban, de ez lenne a tisztességes és a jogszerű.

Lesz-e változás?

Ezek az eljárások – úgy tűnik – elérték 
a társadalmi elégedetlenségnek azt a szintjét, ami az államigazgatás szervezésével, irányításával megbízott politikai vezetés figyelmét is felkeltették. Legalábbis erre utal, hogy a közelmúltban 
a kormányzati bürokráciacsökkentési hullám feltűnően nagy arányban érintette az Agrárminisztérium természetvédelmi szakterületén dolgozó szakembereket. 340 szakembert rúgtak ki. Ez – a sajtóhírek szerint – a kormány által kommunikált 10% körüli átlaghoz képest 44%-ot is jelenthet ezen a területen. Ha ennek az átlagot jóval meghaladó mértékű elbocsátáshullámnak a háttérindokai között szerepelnek a fentebb felhozott érvek is, akkor minden bizonnyal számíthatunk majd arra, hogy ez a hullám előbb-utóbb leér majd a nemzeti parkok szintjére is.


Ismerünk olyan esetet, amikor rendőrkapitányság épületének ereszéről verik le a hatóság emberei a fecskefészkeket, még sincs következménye a cselekménynek.

Szerző: Dr Zeke László ügyvéd

Tags: természetvédelem

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom