Nyár végi vetésű növényeink talajelőkészítési, vetési munkái

Nézzük először a lucernát! A lucernaszéna a legértékesebb szálastakarmányunk, amelynek termőterülete is jelentős. Főként az elmúlt közel 10 évben nőtt meg a vetésterülete, és tartja a 200 ezer hektár körüli országos értéket. Jelentősége abban rejlik, hogy magas a fehérjetartalma, kedvező aminosav-összetétellel rendelkezik, felhasználási területe pedig igen széles.

Telepítése nyár végén és tavasszal is lehetséges. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. A kora tavaszi telepítés esetén a téli csapadék a talajban van, a lucernának van elég víz a csírázáshoz-keléshez, nem olyan meghatározó az elővetemény lekerülési ideje, azonban a vetés évében még kevesebb alkalommal kaszálható, ellentétben az nyár végi vetéssel, amikor még – ha az időjárási tényezők kedvezőek – az ősz folyamán megerősödnek a növények, így tavasszal már hamarabb és erőteljesebben fog sarjadni az állomány. Igen, a nyár végi-ősz eleji időjárást ki kell emelni, hiszen nagyon sok évjárat esetében ekkor a legszárazabb a talaj. 

A lucernaszéna a legértékesebb szálastakarmányunk, amelynek termőterülete is jelentős.

Helye a vetésforgóban

Előveteményként is nagyon jó mélyre nyúló, kiterjedt gyökérzete jól átlevegőzteti a talajt, a gyökérgümőkben rajta élő Rhizobium baktériumok pedig nitrogénben gazdagítják a talajt, ami hektáronként, évente 60-70 kg is lehet. Négyéves lucerna – feltörése után – nagy mennyiségű, 35-50 tonna/ha szerves anyaggal – gyökérmaradvánnyal gazdagítja a talajt.

Hirdetés

A lucernának nagyon jó előveteményei a kalászos gabonák, főként a nyár eléjén – július elejéig-közepéig betakarított kultúrák, nincsenek közös betegségeik, az árvakelés irtható belőlük, nem használják ki a jelentősen a talaj vízkészletét, szármaradványuk viszonylag könnyen bomlik.

A vetés-telepítés sikeressége valamelyest befolyásolható, például az elővetemények megválasztásával. Mindenképpen előnyösek a nyár elején betakarított növények például őszi-tavaszi takarmánykeverékek, korai őszi búza fajták, őszi árpa, őszi káposztarepce, de akár a korai burgonya is. 

Talajművelés

Igényes az alapművelés mélységére, a forgatás nélküli technológia rohamos terjedése miatt a szántás sok esetben el is hagyható, viszont a középmély lazítás (40-50 cm) javasolt, a jól levegőző, tömörödött réteget nem tartalmazó talajban képes gyökere mélyre hatolni, akár 6-8 méterre (!) is. Könnyebben megvalósítható is a szántástól, hiszen elég száraz hozzá a talaj, és érdemes mérlegelni azt is, hogy az alapművelés után visszahagyott talajt rövid időn belül el kell munkálnunk, mégpedig úgy, hogy a vetés előtti utolsó művelettel – az apró magja miatt – finom szerkezetű, úgynevezett kertszerű magágyat kapjunk.

A vízmegőrzés most is kiemelendő, azaz az elővetemény betakarítása után minél hamarabb érdemes tarlóhántást végezni és lezárni a talajt. Ezzel együtt elősegítjük az árvakelést és a gyommagvak csírázását, amit aztán a lucerna alá történő műveléssel bedolgozunk a talajba, így a gyomszabályozást is segítjük.

A vetés előtt érdemes a tápanyagok kijuttatása és talajba dolgozása is. Nitrogénből 60-80 kg/ha, foszforból 180-200, míg káliumból 200-300 kg-ot adjunk ki. Nitrogénből a keléstől számított 25-30. naptól önellátóvá válik, viszont a másik két makroelem mennyisége azért ilyen nagy, mert 4 évre kell őket számolnunk.

Vetési műveletek

A vetési ideje inkább augusztus legyen, a szeptemberben földbe került lucerna esetében az átteleléshez szükséges kondíció lesz gyengébb.

Gabonavetőgéppel, gabona-sortávolságra vethető, 2-3 cm mélyre, ami 10-13 millió csírát, azaz ezerszemtömegtől függően 25-30 kg vetőmagot jelent hektáronként. Nagyon fontos a vetés utáni hengerezés, a talaj visszatömörítése a mag köré. Azon a területen, ahol öntözésre van lehetőség, a 15-20 mm csapadékot a vetés meghálálja. Nagyon oda kell figyelni, hogy amennyiben  szükséges, az öntözést meg kell ismételni, ugyanis az első vízutánpótlás hatására megpattanó csíra a nyár végi aszályos körülmények között gyorsan kiszáradó talajban hamar elpusztulhat, ezért, hogy ez ne következzen be, esetlegesen újabb kisebb adaggal segítenünk kell az állomány kelését. Azonban az egyszeri, nagyobb adagú öntözés sem ajánlatos, mert nagyon lekeményítheti a talajfelszínt, amit aztán a kis gyenge lucernacsíra nehezen tud áttörni.

Hirdetés

Őszi káposztarepce

Az őszi káposztarepce az utóbbi 20 évben úgy tűnt, nagy karriert fog befutni, mint olajnövény, valamint a vetésforgó „színesítője”. A cukorrépa, burgonya nagyon lecsökkent vetésterülete miatt jól jött egy olyan növény, amely nem sorolható sem a kalászosok, sem a kapás kultúrák közé, viszont a kalászosok gépparkja kisebb átalakításokkal használható hozzá, mind vetése, mind betakarítása kikerüli a nagy munkacsúcsokat. Mégis az elmúlt években népszerűsége, így vetésterülete is rohamosan és nagymértékben csökkent. A 2017-2021. évek kiemelkedése után szinte a 2000-es évek eleji állapotra esett vissza, de még így is érdemes vele számolni, hiszen a szántóterületből közel 200 000 hektárt foglal el.

Helye a vetésforgóban

A lucernához hasonlóan az egyik legfontosabb szempont az előtte vetett növény betakarítási ideje. Nyár végi vetésű növényeink közé tartozik, így a nyár elején lekerült növények, őszi vetésű kalászosok, borsó a leginkább kedvező előveteményei. Közös betegségek sincsenek velük, sok szármaradványt sem hagynak vissza, emellett a kalászosok, mint későbbi árvakelés jól írthatók a kétszikű repcéből, valamint a borsó a visszahagyott nitrogénnel segítik az amúgy is igen tápanyagigényes növény tápanyagellátását.

Az őszi káposztarepce az utóbbi 20 évben úgy tűnt, nagy karriert fog befutni, mint olajnövény, valamint a vetésforgó „színesítője”.

Talaj-előkészítése

Ebben is párhuzamot lehet vonni a lucernával, hiszen a repcének is mélyre hatoló karógyökérzete van, a vetőmagja pedig – igaz valamivel nagyobb, mint a lucernáé – ugyancsak nagyon kicsi. Ez a két szempont meghatározza a talajmunkákat, a vetőágykészítést. Alapvetően nem igényli a forgatást – nem is igazán tudnánk megtenni, hiszen a talajnedvesség elvesztegetése „nagy luxus”, főként ebben a száraz időszakban. Ehhez kapcsolódik a finom, aprómorzsás, de nem poros magágy kialakítása, ami a szántással képződő száraz hantokból még inkább lehetetlen. A mélyre hatoló gyökérzet viszont igényli a mélyen lazított talajt, így vagy az elővetemény előtt, vagy a repce előtt érdemes ezt megtennünk. A talajkímélő művelési rendszer alkalmazható, a magágykészítés és a vetés művelete, sőt még a starter műtrágya kijuttatása is összevonható a mai talajművelő-vetőgépekkel.

Tápanyagra igényes, összesen közel 200 kg (!) nitrogént, 90-120 kg foszfort, és 120-150 kg káliumot juttassunk ki hektáronként, hatóanyagban kifejezve, amiből vetés előtt a nitrogén esetében maximum 30-40 kg-ot, viszont a foszfor és a kálium a teljes mennyiségét kiadagoljuk. A nitrogén így, ha a vetéstechnika lehetővé teszi, akár vetéssel egy menetben, sor alá-mellé is tehető.

Hirdetés

Vetési munkák

A repcét sekélyen, 2-3 cm mélyre vetjük. A sortávolsága már nem ilyen egyértelmű, a sorok kerülhetnek egymástól dupla gabona-sortávolságra (25-30 cm), szűkített kapás sortávolságra (45-50 cm), és létezik a kapás sortávolságra (70-76,2 cm) vetés is. Az utóbbi kettő esetében a mechanikai sorközművelés is megvalósítható az állomány fiatalabb korában, mégis inkább az első kettő terjedt el.

A vetendő mag mennyiségénél 50-60 db növénnyel számoljunk négyzetméterenként, ami a tél átvészelése után körülbelül 35-40 db/m²-re mérséklődik, ez megközelítőleg 1,5-2 kg/ha vetőmagnak felel meg.

Vetést követően nem szabad elmaradnia a hengerezésnek sem, különösen az egyszerűbb lezáró elemmel nem rendelkező sorba vető gépek esetében.

Ha a területen megoldható, és eső nem várható, itt is ajánlott a kelesztő öntözés az egyenletes kelés érdekében.

Amint láttuk a nyár végi növények vetése több szempontból is különös kihívás, bár az elmúlt évek klimatikus viszonyai nem segítenek sikeres termesztésükben, de egyrészt fontosságuk, másrészt vetésszerkezetbeli szerepük miatt érdemes „talonban tartani” őket.                                                                                                                  

Ábrák forrás: KSH

Szerző: AgrárUnió