Gyerekkorában a kombájnokat csodálta a határban, ma pedig már segít mozgásban tartani a nagyvasakat

Kovács Károly számára a mezőgazdaság sosem volt idegen terep, sokkal inkább egy olyan világ, amiben otthonosan mozog, amihez gyerekkora óta ösztönös vonzalom fűzi. Ma már az Agrotec Magyarország Kft. füzesabonyi mobil alkatrész-értékesítőjeként dolgozik, és a gépek iránti rajongása egy olyan munkát hozott számára, ami nagyon sok kihívást tartogat.

„Az egész gyerekkoromat átölelte a mezőgazdaság. Mindig is érdekeltek a nagyvasak, a traktorok, a kombájnok. A nagyszüleimtől ragadhatott rám ez a szeretet, ők még a téeszes idők előtt foglalkoztak marhatartással. A szüleim viszont egészen más hivatást választottak, egy családi vállalkozást építettek föl, pékséget üzemeltetnek. De valahogy engem a föld, a gépek világa vonzott igazán” – meséli Karcsi, aki már gyerekként is kíváncsian figyelte az aratást a határban a barátaival.

Pékség helyett a mezőgazdaság

Bár a szülei biztosan örültek volna, ha pék lesz belőle, de más utat választott. Hevesen végezte el a mezőgazdasági szakközépiskolát, majd Jászberényben folytatta a tanulmányait. A jövőjét ekkor még a fuvarozásban látta. „18 évesen már megvolt a jogosítványom, és nagyon szerettem vezetni. Egy ideig a családi cégnél fuvaroztam, így láttam a pozitív és a negatív oldalát is ennek a szakmának. Az éjszakázások, a sok kilométer egy idő után már nem hiányzott. Mindig ott motoszkált bennem, hogy igazából a mezőgazdasággal szeretnék foglalkozni, és amikor 2022 áprilisában jött a lehetőség az Agrotecnél, nem volt kérdés, hogy mit választok.”

Gyerekként a szülei sokszor elvitték a mezőgazdasági kiállításokra, hogy Karcsi megnézhesse az állatokat és a traktorokat, amik már akkor is annyira érdekelték. A sors különös ajándéka, hogy jó pár évvel később éppen azok a szakemberek tanították be az Agrotec füzesabonyi központjában, akiket még 2008-ban a Bábolnai Gazdanapokon látott dolgozni. „Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a kollégáim lesznek” – fűzte hozzá Karcsi.

Mozgalmas napok a raktárban és a terepen

A napja korán indul: reggel hat körül már úton van Hevesről Füzesabonyba. A központban szoros együttműködésben dolgozik Gáspár Dániel alkatrészraktárossal. „Már a legelején felosztottuk, hogy ki mit csinál, és ez a rendszer azóta is remekül működik. Nagyon jól össze tudunk dolgozni.”

Erre pedig nagy szükség van, különösen reggel 7 és 9 óra között, amikor a legnagyobb a nyüzsgés. Ilyenkor kezdődik a beérkezett csomagok bontása, és az alkatrészek átvétele. „Egyeztetünk a szervizmérnökkel, megbeszéljük, hogy a szervizes kollégáknak milyen alkatrészekre van szükségük. Majd érkeznek a partnerek, és jönnek az e-mailek és a telefonok. Ez napi 90-100 hívást is jelent szezonban, de azon kívül sem csökken napi 40 alá.”

Károly nagyon szereti a munkájában a változatosságot, soha nincs két egyforma napja. „Nem ülök egész nap egy laptop mögött. Sokat vagyok kint, a terepen is, beszélgetek a gazdákkal. Ez nekem óriási szabadságot ad.”

A hozzá tartozó terület bizony nem kicsi: Heves és Nógrád vármegye. „Mezőkövesdtől egészen Balassagyarmatig, a szlovák határig járom a gazdaságokat, délen pedig a Jászságig tart a körzetem. Nagy a terület, de most már otthonosan mozgok benne.”

A bizalom nem jön azonnal

A fiatal szakember munkájához nem csupán a logisztikára és a kellő szakértelemre van szükség, hanem arra is, hogy értsen a különböző generációk nyelvén. Mára olyan szoros kapcsolatot alakított ki a gazdákkal, aminek az alapja a bizalom. „Ehhez kellett legalább másfél év. Ma már van olyan partnerem, aki azt mondja: Karcsi, én nem vagyok otthon, a fiamat találod majd ott, de menj be nyugodtan! Sok helyen már a kutya is megismer. Azt gondolom, hogy nagy dolog, hogy sikerült kiérdemelnem a bizalmukat.”

Karcsi a fiatalok mellett az idősebb generációval is megtalálja a hangot. „Tisztelni kell őket, és érdeklődni irántuk. Ha hívnak, ott vagyok – akár csak egy beszélgetésre is -, mert sokszor nemcsak az alkatrész a lényeg, hanem hogy valaki meghallgassa őket.”

A füzesabonyi területi központ stabil hátteret biztosít a fiatal szakember számára a munkához. „Nagyon jó a csapatunk. Több kolléga már húsz éve a szakmában van, és rengeteget lehet tanulni tőlük. Tudom, hogy mindig van kihez fordulni.”

A gazdálkodás is a mindennapjai része

Karcsi a szabadidejében pár hektáron gazdálkodik, szálastakarmányt termeszt, és mellette néhány sertést is tart. „Most épp tíz alatti állományom van, karácsonyra hizlalom őket. Ez még pont annyi állat, amit el tudok látni a munka mellett. Ez a hobbim, ha csak kutya lenne a portán, az már unalmas lenne számomra.”

Azért a pékségtől sem szakadt el teljesen. Ugyan már nem dolgozik ott napi szinten, de néha azért besegít. „A családi vállalkozásnak is a logisztikai részét látom el, a raktárkezelés, a beszerzés, a fuvarozás inkább az én területem. Gyúrni, kenyeret dagasztani ugyan nem tudok, de időnként viszek a kollégáknak Füzesabonyba friss finomságokat a pékségből, aminek mindig nagyon örülnek” – tette hozzá Karcsi, akinek a gyerekkori álma valósult meg azzal, hogy merte azt az utat követni, amit a szíve súgott neki.