támogatás

Ezermilliárdok a vidéknek

Soha nem látott volumenű uniós és nemzeti támogatás jut vidékfejlesztésre az előttünk álló évtizedben. Mire lehetnek elegek az ezermilliárdok, és hogyan lehet ennyi pénzt okosan elkölteni? Erről beszélgettünk Raskó György agrárközgazdásszal, mezőgazdasági vállalkozóval.

 – A 2021–2027. évi uniós költségvetési ciklusban 80 százalékos lesz a nemzeti társfinanszírozás mértéke a Közös Agrárpolitika Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kerete számára. Ez óriási előrelépés a korábbi 15 százalékhoz képest, de vajon mivel magyarázható a fordulat? Választási év közeleg?

 Raskó GyörgyPortre Rasko Gyorgy

 

– Teljesen nyilvánvaló, hogy a kettőnek köze van egymáshoz. Szerencsés az időzítés, hiszen egyrészt hamarosan indul a következő hétéves uniós ciklus, bár némi csúszással, feltehetőleg 2022-ben. Másrészt pedig jövő tavasszal parlamenti választásokat tartanak Magyarországon. Idén ugyanakkor maximum odáig jutunk majd, hogy be lehet adni a pá­­lyázatokat, de kifize­tések akkor lesznek, ha az EU-költségvetés 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó támogatási céljait elfogadják. Emellett el kell fogadni a tagállami – köztük a magyar – stratégiai ter­­­­­­­veket, és ha ezek egyeznek az unió által megfogalmazott elvekkel, fő stratégiai irányokkal, akkor lehet folyósítani a vidékfejlesztési támogatásokat. Ami egyébként az unió részéről közel 30 százalékkal csökken, de ehhez a magyar kormányzat inverz módon adna plusztámogatást, amihez persze kell a brüsszeli bizottság jóváhagyása is. Ez az a bizonyos 80 százalék, vagyis minden egységnyi uniós támogatáshoz a négyszeresét teszi hozzá a magyar költségvetés. Kerekítve nagyjából 4000 milliárd forintot, az unió pedig ehhez ad tehát 1000 milliárdot, és ez csak a vidékfejlesztési rész, amit ebben a ciklusban a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére fordíthatunk. A földalapú támogatás összege közben csak minimális mértékben változik, átszámítva 65 ezer forint körül lesz hektáronként.

Nagyjából 400 ezer háztartásban folyik mezőgazdasági árutermelés, ám közülük legfeljebb 45-50 ezer fordította a támogatást jelentős részben fejlesztésre.

Óriási pénzeket okosan elkölteni

 – Nagy István agrárminiszter ide sorolja még a 3272 milliárd forintot kitevő jövedelempótló támogatásokat is. Hogyan lehet ennyi pénzt okosan elkölteni?

 – Mindennel együtt valóban 7537 milliárd forintról beszélünk, ami óriási összeg. A gazdálkodók továbbra is megkapják a földalapú támogatást, és aki okos volt, az eddig is arra fordította a nagy részét, hogy nagyobb méretű, hatékonyabban működő birtoka legyen. De ez sajnos nem mindenkire igaz.

Nagyjából 400 ezer olyan háztartás van, ahol mezőgazdasági árutermelés folyik, ám közülük legfeljebb 45-50 ezerre tehető azon vállalkozások száma, amelyek a támogatást jelentős részben fejlesztésre fordították. A többiek inkább fölélték, ami nem valami jó arány, ezen a hozzáálláson változtatni kell, de azért biztató, hogy a társas vállalkozásoknál szinte az egész fejlesztésre ment.

 – Mit érdemes idehaza fejleszteni, hol vannak a gyenge pontjaink?

 – Ami a vidékfejlesztési lábat illeti, ott az EU előírja a fejlesztési célokhoz igazodó programok kidolgozását, amelyeket el kell fogadtatni Brüsszellel. Ebben Magyarország aránylag pontos képpel rendelkezik, úgy tűnik, van világos tervünk, és elsősorban az élelmiszeripar, az élelmiszer-feldolgozás támogatását kezelnénk kiemelt célterületként. Erre már idén 1500 milliárd forint értékben kívánnak pályázatokat kiírni, sőt az állattenyésztési és élelmiszeripari célokra benyújtott 400 milliárd forintos támogatási összegről döntést is fognak hozni.

Nem fogják azonnal kifizetni, de a bankok ez alapján már előfinanszírozhatják a beruházásokat. Ősszel tehát rengeteg elfogadott pályázat lesz már, ami egyértelműen választási célú törekvésnek tűnik, de a kormányok mindenhol a világon alkalmaznak ilyen kampánytrükköket.

A hazai gazdák nagy gyengéje a nem megfelelő piacismeret, illetve az ódzkodás az önkéntes integrációk létrehozásától.

Hatékonyságnövelés és összefogás

 – Az állattenyésztés és az élelmiszeripar a hazai mezőgazdaság leggyengébb láncszemei?

 – Igen, és nagyon helyesnek tartom, hogy elsősorban olyan technológiákra lehet majd pályázni, amelyek nem a termelés mennyiségének bővítését célozzák, hanem a rendelkezésre álló állomány hatékonyabb hizlalását, mert ez a magyar állattenyésztést nemzetközi összehasonlításban is versenyképessé teszi majd. Jelenleg nem az, és emiatt is csökkent például a sertésállományunk a rendszerváltás óta, miközben a lengyel, holland vagy dán állomány nem csökkent, a spanyol meg egyenesen a duplájára emelkedett. Más országok vették át azt a keresletkiszolgálást, amire a magyar mezőgazdaság 30-40 éve még abszolút alkalmas volt. A hazai gazdák egyik nagy gyengéje a nem megfelelő piacismeret, illetve az ódzkodás az önkéntes alapú integrációk létrehozásától. Ez lehetne a nyugat-európai szövetkezeti modell meghonosítása vagy egy „sima” termelői integráció, amelyet maguk kezdeményeznek és kontrollálnak. Szinte minden ágazatban arra lenne szükség, hogy a termelők nagybani beszerzésre és értékesítésre szövetkezzenek, azon belül pedig mindent végezhetnének egyéni módon. A magyar borászat exportteljesítménye például hihetetlenül gyenge, mert ez a kooperáció hiányzik. Így nem csoda, hogy egy kicsiny osztrák tartomány, Burgenland egymaga több bort exportál, mint egész Magyarország, ami szégyen, de az ottani gazdák pinceszövetkezetei rendkívüli hatékonysággal működnek.

 – A magyar vidék is képes lesz profitálni az extrapénzből, vagy „csak” az agrárvállalkozásokat gazdagítja?

– Szerintem helyes az a kormányzati program, amely az élelmiszeripar technológiai fejlesztését segítené, mégpedig hatékonyság­orientált pályázatok be­­­nyújtásával. A másik hasonló­an fontos cél a magyar vidék elnép­telenedé­se ellen küz­­dő, egyfajta falufejlesztési program. Ennek én külön örülök, mert hat éve készítettem el azt a falurehabilitációs programot, amely végre bekerül a kormány programtervezeté­be is. Ennek lényege, hogy teljesen újszerű módon kell a mintegy 600, elnéptelenedés által fe­­­­­nyegetett vidéki te­lepülést újra helyzetbe hozni, elsősorban vállalkozások létrehozásával, a gazdasági intenzitás erősítésével. Nem térburkolatra, szökőkutakra kell a támogatási összegeket fordítani, hanem a falu olyan átalakítására, ami azt gazdasági oldalról revitalizálja. Akkor van a falvaknak jövőjük, ha ott gazdasági vállalkozások virágoznak, például az innovatív, hatékonyságjavító élelmiszeripari beruházások révén. Ezt nem feltétlenül óriásvállalatoknak kell végrehajtaniuk, elegendő lehet a kisebb régiókban gondolkodó vállalkozásokat helyzetbe hozni. Szintén jó lé­­­pésnek tartom a közép- és felsőfokú agrároktatás erősítését. Ez azért szükséges, mert Magyarországon óriási hiány mutatkozik mezőgazdasági szakmunkásokból, de amennyiben át­­alakul, gyakorlatorientált irányba fordul az agrárszakember-képzés, akkor olyan fiatalokat bocsát majd ki az oktatás, akik a 21. század technikáját, technológiáját azonnal alkalmazni tudják. Jelen pillanatban 20-30 évvel ezelőtti ismeretanyagot tanítanak a felsőoktatásban, amit a gyakor­lat rég meghaladott, például a pre­­cíziós gépek használata által. Alá­­­­támasztásként csupán egyetlen adat: a magyar gazdák több mint 80 százaléka nem rendelkezik semmiféle mezőgazdasági szakképzettséggel.

Elsősorban az élelmiszeripar, az élelmiszer-feldolgozás támogatását kezelnénk kiemelt célterületként.

Falufejlesztés komplex szemlélettel

 – Ön többször is azt javasolta, hogy az elnéptelenedő falvakat mezőgazdasági vállalkozási parkokká alakítsák át. A Magyar Falu Program, illetve a falusi csok bevezetése nem erre irányul?

 – Egyelőre nem látszik az eredményük, mert külön-külön próbálnak forrásokat juttatni, pedig komplex fejlesztésre lenne szükség. Ahol 20-30 éve folyamatosan csökken a népesség, ott a településszerkezet átalakítása nélkül teljesen értelmetlen csok-pénzt adni, mert a falu hanyatlása akkor áll meg, ha egyéni vagy társas vállalkozások létesülnek, amelyek sok embert el tudnak tartani megfelelő bérszínvonalon. És persze tudnak olyan értéket termelni, ami lehetővé teszi, hogy a falunak legyen iparűzésiadó-bevétele. Jelenleg viszont gúzsba van kötve minden település, központilag csupán „pántlikázott” pénzeket kapnak, a falvaknak nincs sza­­­­­­bad mozgásterük és olyan jelentős bevételük, amit a maguk belátása szerint használhatnának fel. Az Alföldön vagy a Dél-Dunántúlon már nagyon komoly problémát jelent az elnéptelenedés, azokon a helyeken tehát erős kormányprogram kellene, hogy az önkormányzatok átalakíthassák a településszerkezetet. Központi kvázi városmagot kellene létrehozni, iskolával, postával, mini-bevásárlóközponttal és más szolgáltatásokkal, az eladatlan telkek és üres házak helyén pedig ingatlanrendezés szükséges, hogy a mostaninál jóval nagyobb méretű ingatlanok jöjjenek létre. 1000-1500 négyzetméteres telkek helyett 5-10 ezresek, mert azokra lehet intenzív mezőgazdasági termelést, illetve élelmiszeripari feldolgozást telepíteni. Ez lenne az igazi nemzeti érdek a magyar falu jövője érdekében. A települések nem csokra és könyöradományra szorulnak, hanem annak a le­­hetőségnek a megteremtésére, hogy a gazdasági életük újra virágozzon, mert ez ahhoz is kitermelné a forrásokat, hogy a falu ismét vonzóvá váljon a letelepülők számára.

A települések nem csokra és könyöradományra szorulnak, hanem a lehetőség megteremtésére, hogy a gazdasági életük újra virágozzon.

 

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

 

Szerző: AgrárUnió

Tags: támogatás, pályázat, vidékfejlesztés, élelmiszeripar, állattenyésztés, vidék

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom