Mi lesz veled repce? – Kártevők az őszi repcetáblán

Nehéz, vagy inkább lehetetlen előre megmondani, hogy mely kártevő fog biztosan megjelenni a repcetáblánkon. Természetesen ismertek azok a fajok, amelyekre számíthatunk, azonban előfordulásukat egyes környezeti tényezők is befolyásolhatják, de az függhet még a termesztési körzettől, sőt akár a táblaszomszédságtól is.

A környezeti körülmények annyiban befolyásolják a kártevők megjelenését, hogy az őszi időjárás inkább a szárazabb és melegebb, vagy inkább a nedvesebb és hűvösebb körülményeket kedvelőket segíti. Az előbbiek közé tartoznak például a földibolhák, az utóbbiak közé pedig a kis káposztalégy. Mindezek miatt jelentős különbségek alakulhatnak ki a repcevetéseket érő rovarkártételben. Könnyen előfordulhat, hogy más kártevővel küzdenek a nyugati, általában csapadékosabb, és megint mással az alföldi, általában szárazabb körülmények között gazdálkodók. Ezen túl az időjárási viszonyok a repce fejlődését is alapvetően befolyásolják: egy csapadékhiány miatt kínlódó, lassan fejlődő állomány rovarkártételnek való kitettsége mindig nagyobb, mint egy intenzíven növekedőé.

A sikeres repcetermesztés intenzív termesztéstechnológiát és szinte állandó figyelmet igényel.

A repcevetésben megjelenő kártevők faji összetételére és számára hatással van a termesztési körzet is. Amennyiben e növény gyakran kerül vetésre, részaránya magas a körzetben termesztett kultúrák között, úgy számítani lehet egyes kártevők helyi felszaporodására. Emellett azonban a táblaszomszédság is hatást gyakorolhat a kártevők megjelenésére. Ha a mezsgyén túl a szomszédban elhanyagolt repcetarló található, esetleg bőséges árvakeléssel, a nyarat azon átvészelő kártevők tömegesen vándorolhatnak át az új vetésű állományunkba.

Hirdetés

A legveszélyesebb kártevők

A repce őszi rovarkártevői közül a földibolhák (többek között a keresztesek földibolhái, nagy repcebolha /1. kép/) tekinthetők a legveszélyesebbnek.

1. kép: Nagy repcebolhák és kártételük

Száraz és meleg időjárási körülmények között tömegesen telepedhetnek be az állományba (2. kép), ahol a levelek hámozgatásával, lyuggatásával óriási levéltömeg elvesztését okozhatják.

2. kép: A földibolhák tömeges megjelenésükkor tetemes lombvesztést okozhatnak

A „bolharágott” növények fejlődése a csökkenő asszimilációs felület miatt lelassul, de erős kártevőnyomás esetén egyáltalán nem titka a növénypusztulás, az állományritkulás sem. A földibolhák elleni védekezés egyáltalán nem könnyű! Bár léteznek felszívódó hatású rovarölő csávázó készítmények, amelyek viszonylag hosszan fennálló gyomorméreg-hatással védik a növényeinket, azonban ezek nem mindig tudják hozni az elvárt eredményt. Egy korán, száraz körülmények között vetett repcemag sokáig elfekhet a talajban, várva azt a csapadékmennyiséget, ami lehetővé teszi a csírázást és a kelést. Ez idő alatt a csávázó hatóanyag természetes úton bomlik, ezért előfordulhat, hogy mire megérkezik a kártevő a későn kelő repcébe, már nem lesz meg az a hatóanyagmennyiség, amely elegendő lenne a védelemhez. Ezen túl természetesen állománykezeléssel lehet még védeni a repcét a bolhakártételtől. Sajnos kevés olyan hatóanyag áll a rendelkezésünkre, amely tartós gyomorméreg hatásával hosszan védené a növényeket, ráadásul adminisztratív korlátozások is nehezítik a felhasználásukat. A kizárólag kontakt hatással bíró hatóanyagokkal pedig jellemzően csupán rövid ideig tudjuk védeni az állományunkat. Bár azok a kezeléskor táblán lévő kártevőket jó hatékonysággal gyérítik, azonban a kezelést követően 1-2 nappal érkező újabbak ellen már nem lesz érdemi hatásuk. Megoldásként marad tehát a teljes betelepedési időszakot lefedő, a többszöri állománykezelés.  

Évjárattól függ ugyan, de gyakran a földibolhákéval azonos, vagy akár még azt meg is haladó kártétellel jelentkezhet a repcedarázs (3. kép).

3. kép: Repcedarázs kifejlett egyede

Esetében a károkozó a lárva, az álhernyó (4. kép), amely fejlődése során akár tarrágásig is képes eljuttatni egy repceállományt.

4. kép: Repcedarázs álhernyói és kártételük

Maga a védekezés e kártevő ellen egyszerű, a lárvák érzékenyek a legegyszerűbb, kontakt hatású rovarölő szerre is, illetve a repce kártételre legérzékenyebb állapotában még csupán néhány leveles, ezért egy jól beállított permetezővel nem nehéz elérni a permetlével a fonáki részen sem. A védekezés nehézségét az adja, hogy a lárvák étvágya egy fejlettségi állapotot követően ugrásszerűen megnő. Ezért, ha nincs folyamatos kontroll alatt a terület, azaz nem nézünk rá naponta-kétnaponta, megtörténhet, hogy már erősen károsított állományt találunk, amely eljuthat akár a tarrágásig is. Ezért e kártevő elleni védekezés sikerességének a kulcsa a terület folyamatos szemlézése, majd szükség szerint a mielőbbi védekezés elvégzése.

Hirdetés

Főként a csapadékosabb és hűvösebb termőtájak kártevője a kis káposztalégy. E faj nem okoz a korábbiakban említett károsítókhoz hasonló, „durva” és látványos kártételt. A károkozó a lárva, amely a növények gyökérzetét károsítja (5. kép), gyakran teljesen meg is semmisíti.

5. kép: Kis káposztalégy lárvája és kártétele a gyökérzeten

Ez víz- és tápanyagellátási zavarokat okoz, amelynek tünetei növekedésben való elmaradás, valamint lilás, antociános elszíneződés formájában mutatkoznak meg. A kártevővel szembeni védekezést segítik a rovarölő hatású csávázó szerek, de száraz körülmények között, elhúzódó kelésnél ez kevés lehet a tömeges kártétel elkerülésére. Az egyéb kártevők (például repcedarázs, földibolhák) elleni rovarölő szeres állománypermetezés azonban csökkenti a kifejlett egyedek, így a lerakott tojások számát, amely enyhébb fertőzési nyomás mellett elegendő lehet a súlyosabb kártétel elkerülésére. Ráadásul a károsított növények kedvező körülmények között intenzív gyökérnövekedéssel reagálnak a kártételre. Az ilyen módon képződő gyökértömeg önmagában ugyan nem elegendő a csúcstermés eléréséhez, de a növények legalább életben maradnak és hoznak némi termést.

A súlyos rovarkártétel megelőzésének legfontosabb eleme, hogy tudjuk, mi történik éppen a repcetáblánkon. Szemlézzünk!

Kisebb jelentőségű kártevők

Az ősz során kisebb jelentőségű kártevők is megjelenhetnek a repcetáblán. Ilyenek a levéltetvek, amelyek közül a leggyakoribb a zöld őszibarack levéltetű, amit gyakoriságban a káposzta levéltetű követ. A levéltetvek kártétele jól ismert, szívogatásukkal gyengítik a növényeket, amelyek súlyos esetben fejlődésük lassulásával, növekedésbeli elmaradással reagálhatnak erre. Az ilyen fokú kártétel természetesen nem marad következmény nélkül, végigkíséri a növényt a teljes vegetációs időszakban, de kemény és hideg telek híján már egyre kevésbé jár azzal a veszéllyel, hogy a legyengített növények elpusztulnának a tél során. Azonban a levéltetvek kártételének van egy közvetett módon megnyilvánuló következménye is, a tarlórépa sárgaság vírusának terjesztése. A vírusfertőzés szempontjából leginkább a kártevő korai megjelenése jelent veszélyt, ezért már a kezdetektől figyelnünk kell a betelepedését, és már a kisebb kolóniák kialakulásakor be kell avatkoznunk.

Hirdetés

A lombozat károsításával a hernyókártevők is hozzájárulhatnak az asszimilációs felület csökkenéséhez. Az ilyen jellegű kártételért több faj is felelős lehet, így például a káposztamoly, a káposztalepke, de extrém fertőzési nyomás mellett akár a gyapottok-bagolylepke is. Az elsőként említett káposztamoly az esetek nagy részében nem jelent valós veszélyt a repceállományunkra. Károkozó lárvái (6. kép) a levelek fonáki részén hámozgatnak, ami később átszakadva látványra csúnya, alaposan összelyuggatott lombozatot mutathat, de összességében a kártétel nem jár komoly levélfelület-vesztéssel.

6. kép:  Káposztamoly lárvái és tipikus kártételük a levélfonákon

Az összes lombrágó hernyó esetében igaz, hogy az egyéb kártevők ellen végzett állománypermetezések hatékonyan csökkentik az egyedszámukat, így kártételük mértékét is.

A sikeres repcetermesztés intenzív termesztéstechnológiát és szinte állandó figyelmet igényel. Az utóbbi különösen igaz a rovarkár elkerülésére és kiemelten igaz a kelés és kezdeti fejlődés idején, amikor azok korai kártétele akár az állomány kiritkulásával is járhat. 

Szerző: AgrárUnió