Ötödik megvalósítási periódusához érkezett a szelídgesztenyések védelmét szolgáló #castanea projekt
Hírek - 2026.09.02
Ötödik szakmai megvalósítási periódusához érkezett a #castanea határon átnyúló projekt, amelynek középpontjában a nagymarosi és a kékkői (Modrý Kameň, Szlovákia) szelídgesztenyések természeti, genetikai, tájképi és kultúrtörténeti értékeinek feltárása, valamint hosszú távú megőrzésük megalapozása áll.
A projekt jelenlegi szakaszában több jelentős szakmai dokumentum készült el, illetve jutott a kidolgozás előrehaladott fázisába: a szelídgesztenyések védelmét szolgáló közös stratégia, egy nemzetközi jógyakorlat-gyűjtemény, a nagymarosi szelídgesztenyések természetvédelmi kezelési terve, valamint a faj európai, magyarországi és helyi kultúrtörténetét feldolgozó tanulmány.
A projekt teljes címe: „Közös értékek: a kékkői (Modrý Kameň) és a nagymarosi gesztenye biológiai sokféleségben betöltött szerepének felmérése, kutatási és tájrekonstrukciós feladatok elvégzése hosszú távú fennmaradásuk érdekében.” A 30 hónapos program az Interreg Magyarország–Szlovákia Program „Zöld együttműködések” prioritásához, azon belül a természet, a biodiverzitás és a zöld infrastruktúra védelmét szolgáló célkitűzéshez kapcsolódik.
A projekt vezető partnere a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE). Az egyetemen belül a szakmai feladatok megvalósításában a Gyümölcstermesztési Kutatóközpont, valamint a Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék vesz részt. A kutatóközpont elsősorban a szelídgesztenye genetikai erőforrásainak, fajtáinak, szaporítóanyagának, növényegészségügyi állapotának és termesztési lehetőségeinek vizsgálatához járul hozzá. A tanszék munkatársai a tájtörténeti és kultúrtörténeti kutatásokban, a szelídgesztenyések térképezésében, táji és természetvédelmi értékelésében, a nemzetközi jógyakorlatok feldolgozásában, valamint a kezelési és stratégiai dokumentumok kidolgozásában működnek közre.
A határon átnyúló együttműködés szlovákiai partnerei Kékkő Város Önkormányzata (Mesto Modrý Kameň) és a zólyomi Nemzeti Erdészeti Központ (Národné lesnícke centrum). A partnerek közös munkája lehetővé teszi a két térség szelídgesztenyéseinek összehasonlító vizsgálatát, a tudományos és gyakorlati tapasztalatok átadását, valamint olyan összehangolt természetvédelmi és tájkezelési megoldások kialakítását, amelyek a magyar és a szlovák mintaterületeken egyaránt alkalmazhatók.
A természeti és kulturális örökség együttes védelme
A szelídgesztenye (Castanea sativa) nem csupán gyümölcstermő vagy erdészeti fafaj. A történeti gesztenyések évszázadokon keresztül alakították a hegy- és dombvidéki tájak szerkezetét, gazdálkodását és helyi kultúráját. Az idős, gyakran oltott fákból álló állományok egyszerre képviselnek genetikai, ökológiai, tájképi, gazdasági és közösségi értéket. Élőhelyet biztosítanak számos növény-, állat- és gombafaj számára, miközben a helyi identitáshoz, gasztronómiához, hagyományokhoz és tájhasználathoz is szorosan kapcsolódnak.
A nagymarosi szelídgesztenyések a Dunakanyar kultúrtájának különleges elemei. Az eltérő kitettségű termőhelyeken kialakult ligetes, gyümölcsös és erdőjellegű állományok változatos mikroklímát és gazdag élővilágot őriznek. A vizsgált, mintegy 48 hektárnyi terület 18 különböző méretű, egymástól elkülönülő foltból áll, és egy része a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik. Fennmaradásukban meghatározó szerepet játszott a helyi lakosság több generáción át öröklődő gazdálkodási tudása.
Az állományok napjainkra ugyanakkor erősen feldarabolódtak és leromlottak. A hagyományos művelés visszaszorulása, az elhanyagolás, a beépítés és az urbanizáció, az idegenhonos fajok terjedése, valamint a klímaváltozás egyaránt veszélyezteti őket. Különösen súlyos növényegészségügyi problémát jelent a gesztenyefakéreg-rák, a tintabetegség és az ázsiai szelídgesztenye-gubacsdarázs. A projekt ezért a természeti folyamatokat, a gazdálkodási változásokat és a társadalmi-gazdasági okokat egymással összefüggésben vizsgálja.
Kezelési terv és közös védelmi stratégia készül
A projekt keretében elkészült a nagymarosi szelídgesztenyések természetvédelmi kezelési tervének szakmai anyaga. A dokumentum részletesen feltárja a terület természeti adottságait, élőhelyeit, növény- és állatvilágát, tájhasználatát, tulajdoni viszonyait és veszélyeztető tényezőit. Meghatározza a megőrzés hosszú távú céljait, valamint a gyakorlati kezelési, helyreállítási, kutatási, monitoring-, oktatási és bemutatási feladatokat.
A terv egyik legfontosabb célja az idős faegyedek és a még fennmaradt állományok védelme, a természetes és mesterséges felújulás támogatása, a betegségek terjedésének mérséklése, az inváziós fajok visszaszorítása és a hagyományos, kíméletes gazdálkodási formák újraélesztése. A dokumentum a helyi védelem szakmai megalapozását is szolgálhatja, és hosszabb távon hozzájárulhat Nagymaros kultúrtáji karakterének megerősítéséhez.
A kezelési tervet, a genetikai és növényegészségügyi kutatások eredményeit, a kultúrtörténeti vizsgálatot és a nemzetközi jógyakorlatokat egyaránt felhasználja a készülő közös szelídgesztenye-védelmi stratégia (Gesztenye Stratégia Nagymaros és Kékkő körzetében található szelídgesztenye élőhelyek védelmére és a gesztenyéhez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások megőrzésére, fejlesztésére, 2027-2040). A stratégia célja, hogy olyan összehangolt jövőképet és intézkedési irányokat fogalmazzon meg Nagymaros és Kékkő számára, amelyek egyszerre szolgálják a biodiverzitás megőrzését, a történeti állományok helyreállítását, a helyi fajták védelmét és a fenntartható hasznosítást.
Kultúrtörténeti kutatás a helyi identitás szolgálatában
A tanulmány a szelídgesztenyét nem csupán gyümölcstermő vagy erdészeti fafajként, hanem természeti, tájképi, gazdasági és kulturális örökségként mutatja be. A gesztenyések olyan sajátos kultúrtájak, amelyek a természetes erdők és a termesztett gyümölcsösök között helyezkednek el, és évszázadokon keresztül az emberi gazdálkodás és a természeti folyamatok együttes hatására alakultak.
A történeti, régészeti, pollenanalitikai és genetikai kutatások alapján a szelídgesztenye már az ókor előtt jelen volt Európa egyes területein. Elterjedését később az emberi termesztés, szelekció és szállítás is jelentősen befolyásolta. Magyarországon a nyugat-dunántúli és egyes középhegységi állományok – köztük a Nagymaros térségében találhatók – részben ősi eredetűek lehetnek, mai formájuk kialakulásában azonban a telepítésnek és a tudatos fajtakiválasztásnak is fontos szerepe volt.
Nagymaros egykor Magyarország egyik legjelentősebb gesztenyetermő vidéke volt. A helyi gazdák generációkon keresztül válogatták és oltással szaporították a legértékesebb fákat, így változatos helyi tájfajtakör alakult ki. A 19–20. század során ugyanakkor a gesztenyések területe jelentősen csökkent a földhasználat átalakulása, a hagyományos gazdálkodás visszaszorulása és a betegségek miatt. Különösen súlyos veszélyt jelentett a tintabetegség és a gesztenyekéreg-rák.
A szelídgesztenye jelentősége azonban túlmutat a biológiai értékeken: évszázadokon át élelmiszert, faanyagot, takarmányt és jövedelmet biztosított, miközben sajátos tájképet és gazdálkodási kultúrát teremtett. A hozzá kapcsolódó helynevek, hiedelmek, gasztronómiai hagyományok, fesztiválok és idős fák ma is őrzik ezt az örökséget.
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a gesztenyések védelme egyszerre jelent természetvédelmi, genetikai, tájrehabilitációs és közösségi feladatot. A CASTANEA projekt ezt a komplex szemléletet alkalmazza a nagymarosi és a szlovákiai kékkői gesztenyések megőrzése érdekében.
Elkészült a nemzetközi jógyakorlatok gyűjteménye
Az ötödik periódus egyik fontos eredménye a mintegy 80 oldalas CASTANEA Jógyakorlatok tanulmány, amely nemzetközi tudományos eredmények és európai esettanulmányok alapján mutatja be a szelídgesztenyések megőrzésének és fenntartható hasznosításának lehetőségeit.
A gyűjtemény foglalkozik a műholdas, drónos, LiDAR- és térinformatikai felmérések alkalmazásával, a genetikai erőforrások helyszíni és génbanki megőrzésével, az alkalmazkodó mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerekkel, valamint a kártevők és betegségek elleni integrált védekezéssel. Külön fejezet mutatja be a gesztenyefa faipari és élelmiszeripari hasznosítását, a gesztenyemézhez, gombatermesztéshez és agroerdészeti gazdálkodáshoz kapcsolódó lehetőségeket, továbbá a helyi termékek, az eredetvédelem és a rövid ellátási láncok szerepét.
A tanulmány nemcsak a termelési, hanem az ökoszisztéma-szolgáltatási, társadalmi és kulturális szempontokat is értékeli. Szicília, Asturias, Dél-Tirol, Ardèche, Cévennes és Galícia példái azt mutatják, hogy a történeti gesztenyések helyreállítása akkor lehet tartósan eredményes, ha a természetvédelem, a helyi gazdálkodás, a turizmus, a gasztronómia, az oktatás és a közösségi részvétel egymást erősíti. Ezek a tapasztalatok a nagymarosi és kékkői beavatkozások tervezéséhez is közvetlenül felhasználhatók. A tanulmányok a későbbiekben elérhetőek lesznek a projekt weboldalán).
Forrás: MATE, Fotó: Klenczer Tamás
Címkék: mate, gesztenye, szelídgesztenye
Politikamentes és takarékos működést sürget a NAK ...
Hőség és fokozott villamosenergia-terhelés: így őrizhetjük ...
A PGR új arca – modern, felhasználóbarát felület a megszokott ...
Víztakarékos fehérjenövény – Az őszi borsóban rejlő ...
Gránátalma a házikertben - Ültetése, gondozása és nevelése ...
Vetőmagtermesztéstől a takarmánykeverőig – Az őszi borsó ...
Zárd üvegbe a nyarat: Útmutató az otthoni aszaláshoz és ...
„Önálló agrár kifizető ügynökséget szeretnénk”
Baranya vármegyében is megjelent az afrikai sertéspestis
Klímabarát kertek: Új irányvonalak és módszerek a melegedő ...