Silócirok

Biztos tömegtakarmány a klímaváltozás hatásainak kivédés

A cirokfélék Magyarország egész területén biztonságosan termeszthetők, aszályos években is elfogadható termést nyújtanak. A silócirok vetésterületének növelése indokolt, gyengébb talajadottságú, aszályra hajlamos termesztési körzetekben a kérődző állatok tömegtakarmányának kisebb kockázattal történő megtermelése céljából.

A silócirok szilázsként főként a szarvasmarhák és a juhok téli tömegtakarmánya. Aszályos évben, gyengébb talajadottságú területeken jelentősen többet terem a silókukoricánál. Önmagában és silókukoricával (FAO 400–500) együtt vetve is felhasználható. Magas kéksavtartalma miatt zöldetetésre kevéssé alkalmas.

Botanikai jellemzők

A cirok elsődleges géncentruma Afrika kelet-közepi részén, Etiópia és Szudán területén van, itt vették termesztésbe mintegy 5000 évvel ezelőtt. Szárazságtűrő képességének egyik alapja a dús mellékgyökérrendszer, amely körülbelül kétszer akkora, mint a kukoricáé. A vízfelszívó képessége is nagyobb, így a talaj vízkészletét jobban képes használni. A száraz, aszályos évek arányának növekedésével a silócirok jelentősége fokozódhat.

A cirokfélék szára hengeres, belül tömött, rostos szerkezetű. A silócirok szármagassága 1,5–4,5 m között változik, a szár átmérője az alsó internódiumban a 3 cm-t is meghaladhatja. A silócirokra jellemző, hogy fattyúhajtásokat fejleszt. Levelei 5–8 cm szélesek, felületük viasszal borított. Bugavirágzata van, szemtermé-sét nem vagy csak félig borítja pelyva. Ezer-szem-tö-mege 28–33 gramm.

Szerző: Dr. Ábrahám Éva Babett adjunktus