Ukrajnának nem kell agrártámogatás

Ukrajna gabonaexportjában rendre a kukorica a legnagyobb tétel. Nem csak kontinensünkön, hanem a világpiacon is meghatározó szereplő. Gabonaexportja évente 35-50 millió tonna között változott az elmúlt években. Nyilván az időjárási és háborús körülmények függvényében. Az EU részesedése az ukrán gabonaexportban az utóbbi években erősen megnőtt, különösen a háború óta, de ez időben és terményenként nagyon eltérő. A háború előtti egyötödös arány mára ötven százalékra nőtt. Ezzel nagyon fontos tisztában lennünk. Kukoricakivitelük közel hatvan százaléka, búza, árpa exportjuk harmada kerül az EU egységes belső piacára. Persze, ebben vannak kényszerek, amelyek a hagyományos tengeri szállításokat nehezítik, de stratégiai törekvés is látszik benne. (mézexportjuk 70-90, baromfiús kivitelük harmada az EU piacára kerül!)

Most, amikor az EU hitelét megkapja, nagyjából ugyanekkora értékben mondana le agrártámogatásokról Ukrajna, csak minél előbb tag legyen. Neki nyilván biztonság és piac kell. A trükk ebben az, hogy olyan tag akar lenni, aki nem akar az EU agrárpiaci feltételeinek, szabályainak megfelelni. Egy egész ciklusnyi átmeneti időszakot kér a felkészülésre.

A kukorica belföldi piaca már megmutatta nekünk: ha nincs megfelelő mennyiségű és árú hazai alapanyag, akkor a feldolgozók joggal nyúlnak a határontúliakért.

Mire lehet ebből a lépésből következtetni?

• Ha nem kap agrártámogatást, akkor a jelenlegi koncentrálódás fel fog gyorsulni az agráriumában. Már ma is hatalmas holdingok uralják az élelmiszer-értékláncot, de ezek növekedése gyorsulni fog azáltal, hogy a kisebbek hátránya növekszik a támogatások nélkül. Elképesztően potens, a világ élmezőnyébe tartozó cégbirodalmak épülnek ki a szomszédunkban. A módszert már látjuk működni Brazíliában. Ez vert helyzet alapanyag-termelőink számára, amint teljes hozzáférést kapnak az EU piacához.
• Ahogy azt baromfiipari kimagasló piacvezetőjük akvizíciós politikája már ma is fényesen bizonyítja, méretbeli fölényüket cégfelvásárlásokkal dinamizálják, illetve lépik át az egységes belső piaci belépési korlátjaikat.
• Mi tehát az egyetlen dolog, ami megvédhet minket? Egy igen fejlett laborhálózat, amely a beérkező mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek minőségét igen magas arányban vizsgálja. Ez a Mercosur és egyéb megállapodások mentén lopakodó veszélyekre is válasz lehet.

Hirdetés

Az időzítés profi: (i) Megvan a pénz, megkapják a hadikölcsönt. Ami nagyságrendileg éppen annyi, amennyiről lemondanának. (ii) A magyar választások kapcsán könnyebbé válnak az ilyen jellegű brüsszeli döntések. (iii) A KAP-reform körüli vitákban egy ekkora összeg „felszabadulása” erős érv lehet. E viták éppen most fordulnak legkeményebb szakaszukba, ami sorsdöntő számunkra is. (iv) Lassan csak az EU áll teljes vállszélességgel mögöttük a háború folytatásában.

A következő pénzügyi-kifizetési ciklust – a gyors taggá válás mellett – Ukrajna a KAP-on kívül szeretné tölteni. Vagyis, nem akar megfelelni az EU előírásainak, ami egyik oldalról beismerése annak, hogy most sem felel meg, tehát valójában kétes minőségű élelmiszert szállít a közösség piacára, másrészt, erre nem is törekszik. A pénzt választják az élet helyett. Nem mondom, ez korunk egyik legpusztítóbb szemlélete, és igen elterjedt, de fáj ilyen durván szembesülni vele.

Agrárgazdaságunk jelenlegi helyzetében nagyon súlyos stratégiai üzenete van Ukrajna közelgő EU-tagságának.

Várható technikai ugrás

Agrárgazdaságunk jelenlegi helyzetében nagyon súlyos stratégiai üzenete van Ukrajna közelgő EU-tagságának. A fenti kép azt vetíti előre, hogy az elkövetkező mintegy tíz évben az ukrajnai agrárium dimenzióugrást fog végrehajtani. Óriási tőke vár tűkön ülve arra, hogy lezáruljon a konfliktus fegyveres szakasza, és elkezdődjön az újjáépítés. Olyan viharos gazdasági növekedés várható, amire még nem volt példa. Az agráriumban több generációt fognak egyszerűen átugrani a technikai fejlődésben. Mi még a sebeink nyalogatásával leszünk elfoglalva, amikor lesöpörnek minket a piacról. A már most is kiemelkedő termelési koncentráció, üzemméret tovább fog növekedni, és a minket fékező szabályok nem fogják őt ebben gátolni. Övé minden jó, miénk meg a béklyó.

A szántóföldön sorsdöntő, hogy Ukrajna mikor kap teljes hozzáférés az egységes belső piachoz. Éppen ezt akarja megvásárolni azzal, hogy lemond az agrárpénzekről. Ha bejön a húzása, vagyis a Bizottságnak megint fontosabb lesz a taggá válása, mint a mezőgazdaság, akkor nagyon hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szántóföldi tömegcikkekkel nem tudunk vele sem versenyezni. Mi ilyenkor a teendő? Ha olyan tömegcikket akarunk továbbra is termelni, mint eddig, akkor nagyságrendekkel meg kell növelni a kínálati koncentrációt, illetve magas minőségi szintre kell feltornázni magunkat.

Ha egy egyszerű logikával termelési potenciált kalkulálunk, akkor ijesztő kép rajzolódik ki Ukrajna kirajzolódó eu-s stratégiája mentén. Mezőgazdasági területük 41 millió hektár, amiből közel 33 millió hektár a szántó. Nem mellesleg ez a kontinens legnagyobb egybefüggő termőterülete. Jelenlegi hozamaik mintegy felét teszik ki a fejlett EU országokénak, ami önmagában is duplázást hozhat a kibocsátásban, de a világ legfejlettebb technikáit bevetve ez még fokozható. De legyünk realisták. A békeidőkre jellemző 70-80 millió tonnás gabonatermés – a jelenlegi 50-60 millió tonnás szintről – 90 millió fölé emelkedhet. Ebben területvesztéssel nem számolok. Európa éléskamrája lesz.

Ahogy azt a kukorica belföldi piaca már megmutatta nekünk: ha nincs megfelelő mennyiségű és árú hazai alapanyag, akkor a feldolgozók joggal nyúlnak a határontúliakért. Márpedig, ha a jelenlegi belföldi trendvonalakat meghosszabbítjuk, akkor ezzel egyre gyakrabban fogunk találkozni, és a fentiek fényében pedig akár állandósulhat is. Noha a klímaváltozás őket sem kerüli el, az említett robbanás a technológiai fejlesztések terén a háború után megoldja az alkalmazkodást. A feladat világos. Ha nem, akkor, ahogy Mézga Aladár szokta mondani. „Egy forintért megmondom.”

Szerző: Fórián Zoltán Vezető agrárszakértő Erste Agrár Központ