Magnéziumtrágyázás a gyümölcstermesztésben

A magnézium elsősorban szervetlen formában található meg a talajban (agyagásványok, dolomit, kalcit). A talajoldatban vízoldható, de egyben csekély mértékben ki is lúgozható magnézium-szulfát (MgSO₄) vagy pedig a növények számára is felvehető kation (Mg²⁺) formájában van jelen. Minél nagyobb az agyagásványok Mg-megkötő képessége, annál inkább nő a növények számára nem felvehető Mg mennyisége, s az összmennyiségből kisebb a felvehető Mg aránya. A talajban található magnézium felvehetősége elsősorban függ a felvehető magnézium mennyiségétől, az agyagásványok, kolloidok Mg-telítettségétől, a genetikai talajtípustól, a talaj K:Mg arányától (optimális: 2:1 arány) és a talaj nedvességtartalmától, hőmérsékletétől, valamint kémhatásától.

Az anyagcsere folyamatokban mintegy 300 enzim aktivátora, és szinte minden energiaátvitellel járó folyamatban kulcsszerepet tölt be.

A Mg a talajban a kalciumhoz (Ca) hasonlóan képes H⁺-ionok megkötésére, ezáltal a talajsavanyúság mérséklésére. A semleges, illetve lúgos talajokon (pH > 6,5) általában nagyon erős Ca:Mg antagonizmus alakul ki, ami csökkenti a Mg felvehetőségét. A magnéziumhiány egyidejűleg mangán- (Mn) és foszforhiányt is indukálhat, kiváltképpen olyan termőhelyeken, amelyeken ezek felvétele – mint ahogyan a vas és bór felvehetősége is – erőteljesen csökkent.

Hirdetés

Szerepe a növény életében

A növények a magnéziumot Mg²⁺-ionok formájában veszik fel. E folyamat mind száraz talajállapot mellett, mind alacsony talajhőmérsékleten (8 °C alatt) gátolt. Míg az ammónium-N a Mg felvételét akadályozza, addig a nitrát-N a szinergizmus révén éppen segíti. A Mg-felvétel intenzitása összefügg a fa termésterhelésével is. A Mg segíti a foszfor felvételét, és egyben a növényben való szállítását, harmonikus eloszlását is. A növényben mobilis, tehát a hiánytünetek először az idősebb növényi szerveken jelennek meg.

A magnézum felvétele a talajból mind száraz talajállapot mellett, mind alacsony talajhőmérsékleten (8 °C alatt) gátolt. (Fotó: Pixabay)

A magnézium a klorofil központi atomja, e funkciójában betöltött fontosságát jelzi, hogy a klorofilban van lekötve a növény magnéziumtartalmának 15-20 százaléka. Ezáltal különösen nagy jelentőségű a fotoszintézis szempontjából, de más növényi színanyagok (pl. karotin) képződését is pozitívan befolyásolja. Ezen kívül az anyagcsere folyamatokban mintegy 300 enzim aktivátora, és szinte minden energiaátvitellel járó folyamatban kulcsszerepet tölt be. Részt vesz a megtermékenyítéssel és a virágrügyek képződésével összefüggő anyagcsere folyamatokban is. Fontos elem a nitrátredukció és növényi hormonképzés folyamatában. A pektin alkotóelemeként a sejtfalak szilárdításáért is közvetetten felelős. Továbbá fontos szerepet tölt be a vízháztartás szabályozásában.

Hiány- és feleslegtünetek 

A magnéziumhiány okozta klorofilhiány jellegzetes tünetei alapján viszonylag könnyen felismerhető. A Mg-hiány azonban nagyon gyakran Ca-hiánnyal, Mn-hiánnyal és N-hiánnyal kombináltan, összetett hiánytüneteket mutatva lép fel, és ekkor már sokkal nehezebb vizuálisan beazonosítani. Lúgos talajokon a Mg-hiányhoz bór- és vashiány tünetei is felléphetnek, savanyú talajokon pedig a Mg-hiánytünetek egyidejűleg Mn-felesleg tüneteivel is társulhatnak. Az első hiánytünetek a június-júliusi időszaktól kezdve, gyakran a nedves-hűvös periódus után jelentkeznek az idősebb leveleken. Legjellemzőbb ez az alacsony termésterhelésű vagy a vegetatív túlsúlyú ültetvényekben. Előrehaladottabb stádiumban tipikus nekrózisok láthatók nagyfelületű, klorotikus foltokként, majd következményként a fa belsejéből kiinduló levélhullás tapasztalható. Jellemző tünet még, hogy a levelek idő előtt lehullnak, mégpedig az elágazások alapi részétől kifelé haladva. A levél-, illetve a klorofilveszteség, valamint az ezekkel együtt járó elégtelen szénhidrát-képződés miatt az érintett hajtásrészek egyáltalán nem, vagy csak nagyon fejletlen virágrügyekkel rakódnak be. Emellett gátolt a hajtások keresztmetszeti növekedése is, ami pedig jelentős termésveszteséggel, kisebb gyümölcsmérettel, magasabb savtartalommal és elégtelen fedőszín-borítottsággal jár együtt.

Kisebb mértékű ellátásbeli hiányosságok az almatermésűeknél már a május-júniusban végzett, korai levélanalízissel is feltárhatók.

Magnéziumfelesleg sokkal ritkábban alakul ki a túlzott talajon keresztüli táplálás következtében, mintsem a szakszerűtlen, azaz túl gyakori és késői levéltrágyázás miatt. Ez utóbbi kedvezőtlen irányba tolhatja a termés Ca:Mg arányát, aminek következtében a sejtfalak szilárdításáért felelős pektinek kötőhelyeiért folytatott versenyben kiszorítja onnan a Ca-ot, és így növeli különböző élettani betegségek valószínűségét (stippesedés).

Magnéziumhiány tünetei az alma levelein (Fotó: HomesteadOnTheRange)

A Mg-tápláltság helyesen a K:Mg arány figyelembevételével lehetséges, aminek irányszáma 5:1 alatti érték. Az alma és körte esetében a levél szárazanyagra vetített Mg-szintje ne lépje túl semmi esetre sem a 1,5 -százalékot, csonthéjasoknál a 2,0 százalékot, bogyósoknál pedig a 2,5 százalékot.

Hirdetés

Kisebb mértékű ellátásbeli hiányosságok az almatermésűeknél már a május-júniusban végzett, korai levélanalízissel is feltárhatók, és még levéltrágyázás útján korrigálhatók. A szokásos (július-augusztusi) levélanalízis iránymutatást ad a következő évi talajtrágyázáshoz. Éves szinten a kimosódás miatti veszteséget érdemes mintegy 30-40 kg/ha MgO kijuttatásával visszapótolni. A talajtrágyák hatékonysága szempontjából jelentőség, hogy mennyi az aránya a vízoldható és ezáltal felvehető Mg-formának. Míg a szulfátok és nitrátok teljesen vízoldhatók, addig a magnézium-oxid, a magnézium-hidroxid és a magnézium-karbonátok a nehezen vízoldható vegyületek közé tartoznak, emiatt utóbbiakat Mg-tartaléknak tekinthetjük.

Levéltrágyák, tápoldatok

A levéltrágyák között többnyire szulfátok, nitrátok és kelátok kaphatók kereskedelmi forgalomban, amelyek mind jól vízoldhatók, valamint a hidroxidok valamivel kevésbé jó vízoldhatóságságúak.

Az optimális Mg-táplálás alapja a talajon keresztüli megfelelő ellátás. A tápoldatozás szintén jelentősen hozzájárulhat az ellátottság növeléséhez, főleg a talajtakarást alkalmazó technológiákban. A Mg-tartalmú levéltrágyák gyakori alkalmazását a levélanalízis eredményeitől, a fajta speciális igényeitől és a termésterheléstől függően gyakran néhány K- és Ca-kezelésnek is követnie kell. A Mg-tartalmú levéltrágyákat mindig először külön tartályban fel kell oldani. A túl sokféle kísérő adalékanyagot tartalmazó keverékek ugyanis korlátozhatják a trágya hatását, a Ca- és P-tartalmú termékekkel, valamint a Borax-szal alkotott kombinációk pedig a kicsapódás miatt vízoldhatatlan csapadék képződéséhez vezethetnek. A virágzás alatt a keserűsóval történő kezelés kisebb perzselést okozhat. A Mg-levéltrágyák alkalmazásának hatásosságát a léghőmérséklet, páratartalom, a dózis határozzák meg.

Az almatermésűeknél és csonthéjasoknál a hajtásrozetták és a fiatal levelek ellátása különösen fontos a terméskezdemények táplálása szempontjából. (Fotó: Pixabay)

Az almatermésűeknél és csonthéjasoknál a hajtásrozetták és a fiatal levelek ellátása különösen fontos a terméskezdemények táplálása szempontjából. A Mg-tartalmú levéltrágyák tavasszal serkenthetik e fiatal levelek klorofilképződését is. Éppen ezért az a virágzás után, többszöri kezeléssel tanácsos alkalmazni a növényvédő szerekkel együtt kijuttatva, adott esetben pedig akár váltogatva is a mangánnal és a cinkkel. Amennyiben túl korán, a virágzás előtt vagy alatt juttatjuk ki, akkor még nem áll a felvétel szempontjából elegendő levélfelület a rendelkezésre, míg késői – a betakarítás előtti időszakban történő – Mg-trágyázás esetén növeljük a keserűfoltosság veszélyét. 

Szerző: AgrárUnió