Az aszályérzékenység csökkentésének módszerei a napraforgó-termesztésben

Az elmúlt évtizedben a szántóföldi növényekre negatívan ható időjárási folyamatok, mint a hőstressz és vízhiány az eddigiekhez képest is erősebbé váltak. Az előző két év hőmérsékleti viszonyait vizsgálva megállapítható, hogy a nyári hónapokban a hőmérsékleti értékek jelentősen meghaladták a harmincéves átlagot (1. ábra), a csapadékmennyiség ezzel szemben szinte minden hónapban elmaradt az átlagtól (2. ábra).

1. ábra. Az országos havi és évszakos középhőmérséklet eltérése a 30 éves átlagtól (1991–2020) 2024 és 2025 nyarán. (Forrás: Hungaromet)

Az előző években a fontosabb éghajlati index értékek mindegyike magasabb volt, mint a 30 éves átlag. A csapadékhiány és a szélsőségesen magas hőmérsékleti paraméterek jelentős károkat idéztek elő a szántóföldi növénytermesztésben.

2. ábra. Az országos havi és az évszakos csapadékösszeg a sokévi (1991–2020-as) átlag százalékos arányában kifejezve 2024–2025 nyarán (%) (Forrás: Hungaromet)

Öntözött kultúrák

Az őszi vetésű növénykultúrák kevésbe vannak kitéve a nyári aszálynak a korábbi érésidejük miatt, azonban a tavaszi időszak az elmúlt években (2026-ban is) rendkívül vízhiányosnak bizonyult, ami miatt a vízmegőrző gazdálkodás és az öntözés elengedhetetlen része lesz a hazai termesztésnek ezeknél a kultúráknál is. A vízhiányra és a hőstresszre érzékeny tavaszi vetésű növényeknél, mint például a kukorica, nagymértékű terméskiesés jelentkezik emiatt, de a jobb adaptációs képességű növényfajoknál (például a napraforgó) is terméscsökkenéssel kell számolni. Az elmúlt 6 évben a napraforgó országos termésátlagai jóval alacsonyabbak voltak, mint az azt megelőző időszakban, ami egyértelműen a szélsőséges időjárás következménye. A tavalyi évben az elmúlt évtized második legalacsonyabb terméseredményét értük el (3. ábra).

3. ábra. A napraforgó termésátlagának alakulása 2015-2025 között Magyarországon (Forrás: KSH)

Az idei évben a tavaszi szárazság miatt az öntözhető területeken olyan növényfajok öntözésére is sor került, melyeket a növénytermesztésben jellemzően nem öntözött kultúráknak tekintünk, mint például az őszi búza és a napraforgó. Annak ellenére, hogy a vízhiány elleni védekezés leghatékonyabb eszköze az öntözés, a területi aránya rendkívül alacsony. Az öntözött területek nagysága 135 000 hektár alatt van. Az elmúlt években az öntözés területi aránya 1.9–2,62 százalék között mozgott. 

Napraforgó aszályban

A napraforgó termőterület legnagyobb része nem öntözhető, ezért a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás miatt kialakuló termésdepresszió elkerülése érdekében fontos feladat, hogy a napraforgó számára lehetővé tegyük a jó aszálytűrő képesség kialakulását. A napraforgó eredendően jól bírja a meleg és száraz időjárást, amit elsősorban a rendkívül nagy tömegű, erőteljes tápanyag- és vízfelvételre képes, agresszív gyökérzete tesz lehetővé.

Hirdetés

Az államilag elismert hibridek száma az elmúlt 15 évben csökkent, de a hibridportfólió bőségesnek mondható: 34 hibrid szerepel a Nemzeti fajtajegyzékben. Napjaink korszerű hibridjei azonban csak intenzív technológia esetén tudják elérni az elvárt mennyiségi és minőségi értékeket.

A kiváló klímaadaptációs képességű napraforgó állomány kialakítását már az elővetemény kiválasztásánál el kell kezdeni. A napraforgó számos gomba kórokozóra érzékeny, amelyek súlyos szár-, levél- és tányérbetegségek kialakulását okozhatják. Azontúl, hogy a beteg állományok vízfogyasztása megnő, közvetlen terméscsökkentő hatásuk is kiemelkedő. Az elővetemény megválasztása során kerülni kell minden olyan növényt, amellyel közös betegsége van a napraforgónak (őszi káposztarepce, szója, zöldségfélék stb.). Az elővetemény betakarítása után a tarló kezelése és zárása a talaj vízkészletének konzerválása miatt létfontosságú. Napjainkban egyre inkább elterjednek a víztakarékos, csökkentett menetszámú, forgatás nélküli vagy sávos művelési módok, melyek tovább képesek enyhíteni a talajok párolgásból származó vízveszteségét. A gyorsan fejlődő, jó gyomelnyomó képességű és mélyre hatoló gyökérzetű egészséges növényállomány csak optimális idejű és tőszámú vetéssel alakítható ki.

Hirdetés

A gyors csírázás elérése érdekében a vetést csak akkor érdemes kezdeni, ha a talaj hőmérséklete a vetés mélységében tartósan elérte a 8 ^oC fokot, akkor azonban késlekedni nem érdemes, mert a megkésett vetés növeli a csírázáskori vízhiány kockázatát. Az optimális vetésidő április 5–25 között van. A mai korszerű olajhibridek optimális tőszáma 55 000-60 000 tő/hektár. A túl sűrű vetést kerülni kell, mert az állomány megnyúlását és növekvő gombafertőzöttséget okoz, ami fokozza a transpirációt és a vízfogyasztást. Az alacsony tőszámú és egyenetlen vetés szintén kedvezőtlen mert csökken a talajárnyékolás, ami nagyobb mértékű gyomosodáshoz vezet, és ez szintén a vízkészletek csökkenését fogja felgyorsítani.

A napraforgó jó tápanyag-hasznosító kultúrnövény, azonban a mélyre hatoló nagy gyökértömeg és felszín feletti biomassza csak harmonikus NPK + mikroelem ellátással alakítható ki. A napraforgó fajlagos tápanyagigénye: N: 4 kg/100 kg, P₂O₅: 2 kg/100 kg, K₂O: 7 kg/100 kg, CaO: 3 kg/100 kg, Mg: 1,7 kg/100 kg fő- és melléktermék. A mikroelemek felvehetősége vízhiány esetén romlik, ezért a mikroelem-lombtrágyázás nagyban hozzájárul az aszálytolerancia javulásához.

A napraforgó növényvédelmében az egy- és kétszikűek elleni hatékony pre- és/vagy posztemergens gyomirtás kötelező feladat, mert a gyomnövények jelentős mennyiségű tápanyagot és vizet vesznek el a napraforgó elől. Intenzív termesztéstechnológiában a hatékony vízhasznosítás optimális szinten tartása érdekében két fungicides védekezés javasolt (8-10 levélpáros állapotban és virágzás kezdetén). A fertőzött, beteg állományok vízpazarlóvá vállnak, ami a tenyészidőszak második felében már fokozott vízhiányt idézhet elő, ez pedig a betegségek terméscsökkentő hatásával párosulva jelentős terméskieséshez vezet.
 

Dr. Szabó András, adjunktus

Dr. Dóka Lajos Fülöp, adjunktus

Dr. Ragán Péter, adjunktus

Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva, adjunktus