Aszálystratégiák (1. Rész) – Növényvédelem stresszhelyzetben

Az elmúlt évek időjárási szélsőségei alapjaiban alakították át a hazai növénytermesztést. A termelőknek ma már tartós aszállyal, rekordközeli hőhullámokkal és egyre kiszámíthatatlanabb csapadékeloszlással kell számolniuk, miközben Magyarország éghajlata fokozatosan szárazabbá válik. A klimatikus változások a termesztéstechnológia minden elemét érintik – a talajműveléstől a növényvédelemig. A modern növényvédelem ezért ma már nemcsak a károsítók elleni védekezésről, hanem a növények stressztűrésének és általános kondíciójának javításáról is szól.

A kialakult helyzet komplexebb gondolkodást és új irányok keresését kívánják meg.

Klimatikus tények és a valóság

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elemzése szerint az elmúlt évtizedekben a csapadék éves mennyisége országos szinten nem változott jelentősen, eloszlása azonban átalakult (lásd az ábrát). A tavaszi és nyári időszak egyre szárazabbá válik, különösen az Alföldön, miközben gyakoribbak a szélsőséges, lokális csapadékesemények. Ez tovább növeli a mezőgazdasági termelés kockázatát, és felértékeli a vízmegőrző technológiák, az öntözés és az aszályhoz alkalmazkodó növényvédelmi stratégiák szerepét.

Forrás: (NAK, 2025)

A klimatikus változások a termesztéstechnológia minden elemét érintik.

Az aszály élettani hatása a kultúrnövényekre

A vízhiány jelentősen befolyásolja a növények élettani folyamatait. Már mérsékelt aszály esetén is csökken a fotoszintézis intenzitása, mivel a növény a párologtatás mérséklése érdekében lezárja a gázcserenyílásait. Ennek következtében romlik a szén-dioxid-felvétel, lassul a biomassza-képződés és a növekedés. A tápanyagfelvétel is nehezebbé válik, különösen a nitrogén, a kálium és a mikroelemek esetében, ami tovább gyengíti az állomány kondícióját.

Hirdetés

Az aszály különösen kritikus a nagy vízigényű szántóföldi kultúrákban. Kukoricában a virágzáskori vízhiány akár 40–60 százalékos termésveszteséget is okozhat, míg napraforgóban a kaszatképződés, őszi búzában pedig a szemkitelítődés romlik. A tartós stressz gyengíti a növények természetes védekező rendszerét is, így a legyengült állományok fogékonyabbá válnak a másodlagos fertőzésekre és a kártevők tömeges felszaporodására.

Az aszály és a növényvédelmi kockázatok kapcsolata

A klímaváltozás következtében a növényvédelmi problémák jellege is átalakul: új károsítók jelennek meg, módosul a fertőzési dinamika, és egyre nagyobb szerepet kapnak a stressz okozta másodlagos károsodások. Bár bizonyos nedvességkedvelő gombabetegségek fertőzési nyomása mérséklődhet, több más károsító számára kifejezetten kedvező feltételek alakulnak ki.

Kártevők előretörése száraz időben

Az enyhe telek és a forró, száraz nyarak kedveznek számos rovar- és atkafaj áttelelésének és gyors szaporodásának. Az utóbbi években egyértelműen növekedett több melegkedvelő károsító jelentősége.

Kiemelt problémát jelentenek (a teljesség igénye nélkül):

• a takácsatkák,
• a levéltetvek,
• a tripszek,
• a gyapottok-bagolylepke,
• a kukoricamoly,
• valamint az amerikai kukoricabogár.

Növekedett több melegkedvelő károsító jelentősége: pld. a gyapottokbagolylepke is egyre több problémát okoz

A takácsatkák aszályos körülmények között különösen gyorsan felszaporodnak, mivel a meleg, száraz időjárás ideális számukra. A levelek fonákán táplálkozva csökkentik az asszimilációs felületet, súlyos esetben pedig idő előtti levélszáradást okozhatnak. A levéltetvek jelentősége szintén nő, mivel nemcsak szívogatási kártételük miatt veszélyesek, hanem fontos vírusvektorok is. A stresszes növényállományokban a vírusfertőzések tünetei általában erőteljesebben jelentkeznek.

Az aszály által legyengített növényt egyszerre több kórokozó és kártevő támadja meg.

A gyomflóra átalakulása

Az aszályos időszakok nemcsak a kultúrnövényeket, hanem a gyomflóra összetételét is módosítják. Egyre inkább előtérbe kerülnek a szárazságtűrő, agresszíven terjedő fajok.

Különösen erős fertőzést okozhat:

• a parlagfű,
• a selyemmályva,
• a csattanó maszlag,
• a kakaslábfű,
• valamint a fenyércirok.

Ezek a gyomok gyakran hatékonyabban hasznosítják a talajnedvességet, mint maga a kultúrnövény, ezért aszályos évjáratokban a gyomirtás szerepe még hangsúlyosabbá válik. A gyomkonkurencia ilyenkor nemcsak terméscsökkentő tényező, hanem közvetlen vízgazdálkodási probléma is.

Felerősödött pld. a parlagfű-fertőzés (Forrás: Wikipedia)

Kórokozók helyzete

A gombás és bakteriális betegségek is jelenthetnek kockázatot. A tartós vízhiány legyengíti a növények természetes védekezőképességét, így fogékonyabbá válnak a fertőzésekre. Különösen veszélyesek a Fusarium fajok, amelyek száraz, meleg időben is fennmaradnak, majd a hirtelen érkező csapadék után gyors fertőzést és toxintermelést okozhatnak. Egyre nagyobb problémát jelentenek az Aspergillus fajok is, amelyek forró, száraz környezetben szaporodnak intenzíven, és aflatoxintermelésük miatt komoly élelmiszer-biztonsági kockázatot hordoznak. A klímaváltozás következtében a melegkedvelő kórokozók európai terjedése várhatóan tovább erősödik. A szélsőséges időjárás emellett növelheti a fungicid rezisztencia kialakulásának veszélyét is, ami hosszú távon új növényvédelmi kihívásokat jelenthet.
A klímaváltozás egyik legfontosabb növényvédelmi következménye, hogy egyre gyakoribbá válnak az úgynevezett komplex károsítások. Ilyenkor az aszály által legyengített növényt egyszerre több kórokozó és kártevő támadja meg.

Gyakori például, hogy a rovarkártétel után gombás fertőzés jelenik meg, vagy a hőstressz miatt károsodott növényi részeken baktériumos rothadás indul el.

A növényvédő szerek csökkenő hatékonysága

Aszályos körülmények között a növényvédő szerek hatékonysága is módosulhat. A száraz időjárásban megvastagodó viaszréteg rontja a permetlé tapadását és felszívódását, míg a csökkent transzspiráció lassítja a szisztemikus készítmények növényen belüli mozgását. Magas hőmérsékleten fokozódik a permetcseppek párolgása, nő az elsodródás és a perzselés veszélye, valamint rövidülhet a hatóanyagok tartamhatása is. Emiatt különösen fontos a permetezések megfelelő időzítése, amelyet célszerű a hajnali vagy esti órákra időzíteni. A hatóanyagok jobb hasznosulása érdekében pedig egyre nagyobb jelentősége van a permetlé vízének megfelelő pH-beállításának, mivel a legtöbb növényvédő szer enyhén savas közegben működik optimálisan.

Biostimulátorok és lombtrágyák szerepe aszályban

A precíz növényvédelem mellett a harmonikus tápanyagellátás is kiemelkedő jelentőségű lesz a jövőben. A tápanyagok pótlásával célunk az, hogy a növényeket jó kondícióban tartsuk, hiszen az egészséges növények jobban ellenállnak a stresszhatásoknak. Ezért van az aszályos időszakokban egyre nagyobb jelentősége a biostimulátorok és lombtrágyák alkalmazásának, hiszen a vízhiány jelentősen rontja a növények tápanyagfelvételét és regenerációs képességét. A tartós stressz alatt álló állományokban a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosítás sok esetben lelassul, ezért felértékelődik a levélen keresztüli pótlás szerepe.

A biostimulátorok működésének alapja, hogy serkentik a növény természetes élettani folyamatait. Az aminosav-, huminsav-, fulvosav-, algakivonat- vagy mikrobiológiai készítmények javíthatják a gyökérfejlődést, fokozhatják a tápanyagfelvételt és támogathatják a sejtek vízháztartásának stabilizálását. Aszályos körülmények között különösen fontos a gyökérzet aktivitásának fenntartása, hiszen a mélyebb és intenzívebb gyökérfejlődés javíthatja a növény vízhasznosítását. Emellett, több esetben antioxidáns hatást is kifejtenek. Stresszhelyzetben ugyanis megnő a sejtkárosító szabad gyökök mennyisége, amelyek roncsolják a sejthártyákat és az anyagcsere-folyamatokat. Bizonyos készítmények segíthetik ezek semlegesítését, így mérsékelhetik a hő- és szárazságstressz okozta károsodásokat.

Kiemelt szerepe van az algakivonatoknak is, amelyek természetes növényi hormonokat – például auxinokat és citokinineket – tartalmazhatnak. Ezek támogatják a sejtosztódást, javíthatják a regenerációt és hozzájárulhatnak a fotoszintézis fenntartásához stresszes körülmények között.

A biostimulátorok hatékonysága azonban nagymértékben függ az alkalmazás időzítésétől. A legjobb eredmény általában akkor érhető el, ha a kezelések megelőző jelleggel vagy a stressz korai szakaszában történnek. Súlyosan kiszáradt, erősen károsodott állományban a készítmények hatása már korlátozottabb lehet, sőt akár negatívan is hathat a növényekre.

Aszályban különösen fontos a megfelelő kijuttatási technológia is. A kezeléseket célszerű a hűvösebb, párásabb napszakokra időzíteni, mivel magas hőmérsékleten romlik a felszívódás és nőhet a perzselésveszély. A tapasztalatok szerint a kisebb dózisokkal, több alkalommal végzett kezelések gyakran hatékonyabbak, mint az egyszeri, nagy mennyiségű kijuttatás.

A jövő növénytermesztésében a biostimulátorok várhatóan egyre fontosabb szerepet töltenek majd be, különösen a cikkünkben részletezett klímaváltozás hatásai miatt.

A sikeres gazdálkodás alapja ma már a komplex alkalmazkodás

Tápelemek fontossága

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a biostimulátorok nem „csodaszerek”! Tartós, extrém aszályban és hőstresszben önmagukban már nem képesek kompenzálni a vízhiányt, de hozzájárulhatnak az állomány kondíciójának fenntartásához és a regeneráció támogatásához.

Ilyen kitett körülmények között különösen fontos szerepet kap bizonyos tápelemek pótlása. A kálium az egyik legjelentősebb stressztűrő elem, mivel szabályozza a növény vízháztartását és a sztómák működését, így javíthatja a vízhasznosítást. A kalcium a sejtfalak stabilitását erősíti, csökkentheti a sejtkárosodást és javíthatja a stressztűrést. A magnézium nélkülözhetetlen a fotoszintézis fenntartásához, míg a cink és a bór több enzimatikus és hormonális folyamatban vesz részt, amelyek szintén fontosak stresszhelyzetben.

A lombtrágyák alkalmazásánál is körültekintően kell eljárni. A magas sótartalmú vagy túl tömény készítmények fokozhatják a perzselésveszélyt, különösen forró, alacsony páratartalmú időben. Emiatt kiemelten fontos a megfelelő dózis és kombináció megválasztása.

A kijuttatás időzítése szintén kulcskérdés. A kezeléseket célszerű a hajnali vagy esti órákban végezni, amikor alacsonyabb a hőmérséklet és kedvezőbb a páratartalom. A déli órákban végzett permetezés jelentősen növeli a párolgási veszteséget és a fitotoxicitás veszélyét.

A tapasztalatok szerint a biostimulátorok és lombtrágyák megelőző jelleggel vagy a stressz korai szakaszában alkalmazva adják a legjobb eredményt. A kisebb dózisokkal, rendszeresen végzett kezelések általában hatékonyabbak, mint az egyszeri, nagy mennyiségű beavatkozások. A siker kulcsa tehát a megfelelő technológia, az időzítés és az aktuális növényállapothoz igazított alkalmazás.

A biostimulátorok hatékonysága nagymértékben függ az alkalmazás időzítésétől.

A JÖVŐ NÖVÉNYVÉDELME ALKALMAZKODÁSRA ÉPÜL

A klímaváltozás következtében az aszályos időszakok várhatóan gyakoribbá és intenzívebbé válnak. A növényvédelem jövője ezért egyre inkább az integrált, megelőzés-központú rendszerek felé mozdul el.

A sikeres gazdálkodás alapja ma már a komplex alkalmazkodás. Kiemelt szerepet kap a talajkímélő művelés, harmonikus tápanyag ellátás és a tudatos vízgazdálkodás, amelyek hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának megőrzéséhez. Emellett egyre fontosabbak a precíziós technológiák és a stressztűrő genetikai alapok alkalmazása, amelyek stabilabb termésbiztonságot nyújthatnak szélsőséges körülmények között. A hatékony és okszerű növényvédelem pedig szintén elengedhetetlen a klímaváltozás okozta kockázatok mérséklésében.

Azok a termelők lesznek hosszú távon versenyképesek, akik nemcsak reagálnak az aszályra, hanem technológiájukat eleve a szélsőséges körülményekhez igazítják.

Szerző: AgrárUnió