Az őszi káposztarepce talajelőkészítésének és vetésének gyakorlati szempontjai

A repce országos termőterülete és hozama 2004-től jelentős növekedésnek indult, ami elsősorban az EU-csatlakozás és az egységes piac nyújtotta lehetőségeknek, a kedvező agronómiai tulajdonságoknak (kiváló elővetemény), a repce-termesztéstechnológia fejlődésének, a genetikai haladásnak (nagy hozamú, korszerű, ellenálló hibridrepcék megjelenése) és a modern, hatékony növényvédelmi technikák megjelenésének volt köszönhető. Az elmúlt 8-10 évben ezzel szemben a termőterület csökkenése nagymértékű volt: 330 ezer hektárról 140 ezer hektárra csökkent a vetésterület (1-2. ábra).

A területcsökkenés okai

A termelési hajlandóság csökkenése több okra vezethető vissza. A klímaváltozás miatt kialakuló szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyok megnehezítik az agronómiai műveletek hatékony elvégzését, valamint terméscsökkenést és minőségromlást okoznak. Másrészt a repce intenzív növényvédelmet igénylő kultúra, ami a növényvédőszer-szabályozás szigorítása miatt (beszűkült növényvédőszer-paletta) egyre nehezebben kivitelezhető okszerűen.

Önmaga után 4 évig nem termeszthető, és kerülni kell a közös betegségekkel rendelkező, nitrogéngyűjtő növények használatát is.

Talajelőkészítés, vetés

A repce technológiájának tervezésekor mindig elsődleges cél a homogén kelés és az állományfejlődés elősegítése (pld. talajelőkészítés, vetés), mivel a növény talajelőkészítésének jelentős hányada, valamint a vetése is a meleg, száraz nyári, nyárvégi időszakra esik. Szakszerű agrotechnika alkalmazásával kedvező kelési és áttelelési esélyeket teremthetünk az állomány számára. A repce termesztéstechnológiájának első és legfontosabb eleme az elővetemény helyes megválasztása. Előveteményre nem a legigényesebb növények közé tartozik a repce. Önmaga után 4 évig nem termeszthető, és kerülni kell a közös betegségekkel rendelkező, nitrogéngyűjtő növények használatát is.  A leggyakoribb előveteményei a korán lekerülő kalászos növények.

Hirdetés

A repce talajelőkészítését a nyári vetésű növénynek betakarítása után azonnal el kell kezdeni. A klímaváltozás következtében kialakuló egyre erősebb vízhiány, valamint a nyárvégi vetésidő miatt minden műveletnek elsősorban a vízmegőrzést kell szolgálnia. A betakarítás során keletkező mulcs egyenletes szétterítése fontos, mivel a foltokban kialakuló szervesanyagtúlsúly problémákat idézhet elő a tenyészidőszakban. A betakarítást követően a nyári melegben kritikus jelentőségű a tarlóhántás elvégzése 6-8 cm mélységben. Ezzel a művelettel a kapilláris vízemelés által generált talajevaporáció csökkenthető, valamint a szármaradványok beforgatásával elősegíthető a gyorsabb bomlás. A gyommagvak talajba történő sekély bemunkálásával elősegíthető a gyors gyomcsírázás és kelés. A kikelt gyomoknak az ezt követő talajművelési feladatokkal történő aláforgatása a repce gyomszabályozásának hatékony eszköze.

A repce alapművelését és magágykészítését sok esetben száraz meleg időben, kiszáradt talajviszonyok mellett kell végezni, ezért a helyes módszer kiválasztása és helyes időzítése elősegíti a talajvíz megőrzését, a repce számára szükséges kertszerű magágy kialakítását. A repce mélyre hatoló karógyökérzettel rendelkezik, amit figyelembe kell venni a művelési mód megtervezésekor. A növény minimum 30-35 cm művelési mélységet (mélyművelést) igényel, mivel a repce gyökérzete gyorsan elérheti akár az 1 m mélységet is. Az alapművelés hagyományos művelő eszköze az eke. Napjainkban széleskörűen használják az energia- és költségtakarékos, valamint víztakarékos talajművelési rendszereket, melyek szárazabb talajviszonyok esetén sokkal hatékonyabbak a nyári időszakban, mint a szántás. A forgatás nélküli módszerek közül a kultivátoros, lazításos vagy a precíziós sávos módszerek emelhetők ki. A repce magja kicsi, ezért a magágykészítés során egyenletesen megmunkált, aprómorzsás talajállapot kialakítása szükséges. A cél olyan magágy kialakítása, amely 4–7 cm mélységig kellően lazult, jó vízbefogadó képességű, ugyanakkor jó vízmegtartó képességgel jellemezhető.

A vetésnél elkövetett technológiai hibák nem, vagy csak kismértékben korrigálhatók a tenyészidőszakban, ezért a precíz, okszerű kivitelezés nagyon fontos.

A repce vetésideje augusztus 25.– szeptember 15. közé esik. A vetési időszakban és a tenyészidőszak kezdetén előfordulhat, hogy a magágy kiszárad, ezért a vízmegőrzés és -megtartás az egyenletes és gyors csírázás feltétele. Amennyiben lehetséges, száraz körülmények között kelesztő öntözés is végezhető 15-20 mm öntözővíz mennyiséggel. A túl korai vetést kerülni kell, mivel a túlfejlett állomány könnyen kifagyhat. Ugyanebből az okból a késői vetés sem kedvező. Az optimális téli fejlettségnél a repce 8-10 leveles tőlevélrózsás állapotú, a gyökérnyak legalább 1 cm vastag és a csúcsrügy 2 cm-nél kisebb mértékben emelkedik ki. Az optimális gyökerezési mélység a kedvező áttelelő képesség eléréséhez 30-40 cm.

A klímaváltozás következtében kialakuló egyre erősebb vízhiány, valamint a nyárvégi vetésidő miatt minden műveletnek elsősorban a vízmegőrzést kell szolgálnia.

Optimális tőszám, sortáv

A korszerű vetéstechnológiai rendszerekben jelentősen változott a repce optimális tőszáma és a vetés geometriája. A termesztéstechnológiában megjelenő új műszaki és agronómiai megoldások, valamint az új és korszerű, kedvezőbb agronómiai és növényvédelmi tulajdonságokkal rendelkező hibridek lehetővé tették a repce hektáronkénti állománysűrűségének a csökkentését. Az alkalmazandó tőszámot több tényező egyaránt befolyásolja (a termőhely talajtulajdonságai és klímája, a vetésidő, a talajművelés stb.), ezek mellett ugyanakkor meghatározó az is, hogy fajta (0,45-0,65 millió/ha) vagy hibrid (0,30-0,45 millió/ha) kerül-e elvetésre. A hagyományos sortávolságot a repce termesztésben a dupla vagy tripla gabona sortávolság használata jelenti (24–36 cm). Ennél újabb növényi térállást képvisel a 45 cm távolságú sorközök alkalmazása. Ez egyrészt lehetővé teszi a sorközművelő kultivátor használatát, másrészt a nagyobb növényenkénti tenyészterület miatt a jobb elágazódást is támogatja, mivel a becők 70-80 százaléka a primer, a szekunder és a tercier elágazódásokon képződik. Kevésbé gyakori, de alkalmazott technológia a szemenkénti vetőgéppel történő kapás sortávolságú (70–76 cm) vetés.

A vetés során nagyon fontos az egyenletes vetésmélység és tőeloszlás kialakítása. A repce kis ezermagtömegű növény, ezért sekélyen (2-3 cm) kell vetni. Vetésmódtól függően indokolt technológiai elem a vetés előtti és utáni hengerezés (A repcét két henger közé érdemes tenni).
 

Dr. Szabó András, adjunktus

Dr. Dóka Lajos Fülöp, adjunktus

Dr. Ragán Péter, adjunktus

Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva, adjunktus