„Az üres kalász fenn tartja fejét, a teli fejet hajt Isten előtt”

Kérdések sora merül fel mostanában, élen azzal, hogy merre, mikor fog változni az ára? Mit vessünk helyette, hogy ne veszteség kerüljön a földbe? Mikor értjük már meg végre, hogy ezzel az inhomogén áruval nem vagyunk versenyképesek? Van-e akkora már a baj, hogy megszervezzük az értékláncokat?

Ha elméletben kivesszük a kalap alól az elefántot, akkor a búza árgörbéje egészen kiegyensúlyozott lenne. De a történelmi változásokat sajnos nem tudjuk kitörölni. Legyen szó járványról, háborúkról, időjárásról. Márpedig a megváltozott klíma miatt világszerte ugyanaz az ötlete támadt minden termelőnek: kalászost vetni a kapások helyett. Az eredmény látszik a lefelé konyuló árgörbén, a tartós túlkínálat okán (1. ábra). E trendben lehetnek ingadozások, de alapvetően nem fog megváltozni. A búzatermelés globális növekedése ebben az évtizedben még nem fog megállni. A tartósan emelkedő átlagos termelési színvonal ellensúlyozza a területnövekedés egyre erősebb korlátait. Ebben a következő évtized elején várok fordulatot, amikor a klimatikus hatások felülírják a hozamok növelésének lehetőségét, és elkezd a termelés csökkenő pályára állni, miközben a kereslet marad az emelkedő pályán. A nagy kérdés, hogy eközben nem születik-e olyan léptékű technikai, technológia előrelépés (pl. zárt rendszerű, vertikális farmok széles körű elterjedése), amely fityiszt mutat a klímának.

 Az árpa (zöld), a búza (kék) és a kukorica (piros) havi felvásárlási ára 2018 január–2026 június, forint/tonna (Forrás: AKI)

A megváltozott klíma miatt világszerte ugyanaz az ötlete támadt minden termelőnek: kalászost vetni a kapások helyett.

Túlkínálat következik?

Jelenleg a globális búzapiacot továbbra is a bőséges fekete-tengeri kínálat uralja, ezért az általános ártrend inkább lefelé oldalazó. A búzaár szempontjából kritikus szintnek általában a 250 millió tonna alatti világkészlet tekinthető. E szint alatt a piac jellemzően sokkal érzékenyebben reagál az időjárási problémákra és geopolitikai eseményekre. A jelenlegi 275 millió tonnás készletszint előrejelzés 2026/27-re inkább túlkínálatos világpiacot jelez. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az előrejelzők az aratáshoz közeledve rendre felfelé korrigálták a számokat. A kínálat 1100, a fogyasztás 825 millió tonnán áll. A készletszint – az extrém éveket kivéve – egyharmados, magasnak számító szinten áll, akár a termésre, akár a felhasználásra vetítjük.

Hirdetés

Nem árt tudni, hogy a kereslet tartós emelkedését nemcsak a népesség (még) növekvő létszáma, hanem az is gerjeszti, hogy a fejlődő országokban a búza szerepe tovább erősödik az étrendben, miközben az alacsony árak miatt a takarmányozás is szívesen nyúl a búzáért. E téren azonban rossz hírem van: a kukorica termése idén várhatóan kedvező globálisan, amely takarmánycélban helyettesítheti a búzát. Így a magas készletszinttel és a vezető exportőr (Oroszország) erős kínálatával kézen fogva az árakon nem enyhül a nyomás.

Azért fontos ehhez hozzátenni, hogy a 2026. évi prognózisok (USDA, FAO) a tavalyitól elmaradó terméssel számolnak, ami így – ha kis mértékben is, de – kisebb lesz, mint a felhasználás. Ezért a fent említett készletszint is kisebb a tavalyinál, de kevesebb, mint 5 millió tonnával. Szóval érdemben nem fogja az árakat megmozdítani. A tartósan magas készletszint mögött a fő exportőröké számít igazán. A nyolc legnagyobb exportőr búzakészlete tavaly csúcsot döntött 75 millió tonnával. Ez az idén mérséklődni fog, de mivel a fő importőrök igénye is mérséklődik, nem lesz áremelő hatása.

A terméscsökkenést egyébként főként az USA és Ausztrália hozza össze. 

Ami minket közvetlenebbül érint, az a fekete-tengeri kínálat alakulása. Nos, a kedvező tavaszi esős idő jelentősen javította Oroszország, Ukrajna, Románia és Törökország terméskilátásait. Oroszország 89 millió tonnát arat, Ukrajna 24-et, a törökök rekordot, 23 millió tonnát. Bőséges az exportkínálat.

Hirdetés

Az EU búzatermelése (durum nélkül) 143,7 millió tonnára várható, ami ugyan az előző havi előrejelzéseknél magasabb, de csökkenés a 2025-ös 150,8 millió tonnához képest. Az EU nagy részén várhatóan csökkennek a hozamok a 2025-ös szintekhez képest. Azonban a hozamok így is hozzák a szokásos átlagot (2. ábra). Az európai aszálytérképek csak térségünkre jeleznek pirossal, a többi terület legfeljebb sárga. Szóval, a hozamcsökkenés is minket érinthet leginkább. Az aszály területi koncentráltságának okait ki kellene vizsgálni, méghozzá független, tudományos módon.

A készletek aránya stabilan magas a búza esetében: egyharmados millió tonna (Forrás: USDA)

Idei búzatermés-hozamok

A kézirat lezárásakor a hazai aratás még javában zajlik. Az AKI 26. heti étkezési búza átlagára 63,8 ezer forint tonnánként. A takarmánybúzáé egy ezressel magasabb (!?). A jelenlegi hozamok alapján én 4,5-4,7 millió tonnás termést várok. A nagy kérdés, hogy ennek - kiegészülve a tavalyi még mindig jelen lévő készletekkel - mi lesz a sorsa. A malomipar idei felöntését 900 ezer tonna körülire teszem, miközben néhány (2-3) malom már bezárt idén. Szóval, a közepes termés és a malomiparinál is magasabb takarmányozási felhasználás (előrejelzésem szerint 1,5 millió tonna) ellenére a szokásos export árualap rendelkezésre áll. Ha a vetőmag néhány százezer tonnáját is kivesszük a mérlegből, az sem változtat azon, hogy ilyen erős forint mellett a kivitel jövedelmezősége kritikusan alacsonyra esik. A tavalyi 5,8 millió tonnás termésből 2,2 millió tonna került ki az országból a naptári évben. Legyinthetnénk, hogy a szokásos, de nem az. 2024-ben a kivételesen magasra, 62 százalékra ugrott az export aránya a naptári éves termeléshez képest, ami tavaly 38 százalékra csökkent. Idén az első öt hónapban valamivel több, mint egymillió tonna ment ki, ami 8 százalékkal elmarad az egy évvel korábbi szinttől. Azért fárasztom az olvasókat ezzel a sok számmal, hogy érzékeljék: exportképességünk romlik (3. ábra). Az erős forint fényében pedig ez idén erősödni fog. A készletezés nem megoldás. Sokan és többször futottak már bele abba a hibába, hogy raktáraikban – sőt sokan bérelt raktárban is! – ültek a búzán, anélkül, hogy tájékozódtak volna az árkilátásokról. A raktár nem ezért van, hogy mindenáron termény legyen benne. A régi piaci mechanizmusok már rég nem működnek. Ahogy azt a fentiekben már részleteztem: a búza tőzsdei cikk, tehát árát hullámoztatják. Ez a tőzsde szellemisége, hiszen úgy lehet pénzt keresni, ha mozog az ár. Emiatt mindig fűrészfogakat látunk, ha tőzsdei árgrafikont nézünk. Szoros figyelem kell ahhoz, hogy kifogjunk egy emelkedést. Előttünk is vannak ilyenek. Figyeljük a részvénypiacokat! Ha ereszteni kezd a lufi, amit már sok éve fújnak, akkor a befektetők rövid időre gerjeszthetnek a mezőgazdasági piacokon áremelkedést, de csak addig, amíg a részvénypiacok meg nem nyugszanak. Nagy hullámverésre nem számíthatunk, de ha látunk egy kisebbet, üljünk fel rá!

Tavaly nagyot esett az export aránya a búzánál (Forrás: KSH)

A jelenlegi hozamok alapján én 4,5-4,7 millió tonnás termést várok.

Mit vigyen haza mindebből?

1. Tisztelettel kérem, rágja meg egy kicsit a címben szereplő gondolatot! Korunk egyik fontos látlelete.
2. A búza közösségépítő alapköve az emberiségnek. Ideje lenne ezt kihasználni. Integráltan, egyeztetett fajtával és technológiával, minél nagyobb egységes tételt előállítva van csak értelme termelni. Itt van a megfejtése a takarmány-étkezési dilemmának, látszólagos ellentmondásnak is. A takarmánybúza (leírni is fájdalom, hogy búzát ilyen célra termelünk) ára ma is magasabb, mint az étkezésinek. Ezzel az érvvel jönnek azok, akik rövid távon gondolkodnak. De miért nem kapjuk meg azt a felárat, amit a bécsi, bolognai, milánói tőzsdék árai jól bizonyítanak? Azért, mert nincs megfelelő tételnagyságunk fajtaazonos, egyöntetű minőségű búzából. Pedig az a cél, ha továbbra is millió hektáros vetésterületben gondolkodunk. Európában is egyre kevesebb azon országok és termelői csoportok száma, akik magas minőségű búzát tudnak és akarnak termelni. Piaci lehetőségből tehát nem lesz hiány, de amíg nem kap nagyobb lendületet a kétségtelenül már szélesedő, minőségi búzát termelő gazdálkodói kör, addig a jelenlegi érvek örvényéből nehéz lesz kitörni.
3. Igen. A világpiaci árakat nem mi mozgatjuk, de ha tudjuk, hogy ki, ha megismerjük a működését, akkor előre jelezhető a mozgások iránya. Én évtizedek óta ezt teszem. Most a piac azt üzeni, hogy a túlkínálat nyomása nem fog ebben az évben enyhülni a búzapiacon. Hullámzás lesz, de ezek csak rövidek leszek, jellemzően geopolitikai mozgatókkal. Legyen tisztában a saját terménye teljes önköltségével, és ha ahhoz mérten a piac többet kínál, ne várjon a csodára, adja oda!
4. Ebben az évben sok csalódott gazda lesz az egész északi féltekén. Az őszi vetésterület kisebb lesz, ebben van egy kis remény a következő szezonban elérhető magasabb árakat illetően, de az elefántot el kell felejteni. Véleményem szerint, nem lesz rally.
5. A forint erősödése nem rövid távú jelenség. Egy sor pozitív üzenet lengi körül az országot (EU-pénzek, euró bevezetése, EU-konformitás…) amelyek erősen fogják tartani. Ez kétségtelenül minden exportérdekelt szektorban súlyos veszteségek forrása idén. Le kell azonban szoknunk a korábbi leértékelő rendszer versenyképességet helyettesítő hatásáról. Valódi versenyképességet kell hatékonysági és méret alapon építeni. NINCSEN MÁS LEHETŐSÉGÜNK! Ez akkor is igaz, ha – a jelenlegi tapasztalatok és a várható piaci fejlemények alapján – kétségbe vonjuk exportorientációnk fenntarthatóságát. Ha az önellátás, a belföldi fogyasztói igények kielégítése kerül a stratégia középpontjába, akkor is magas minőségre és versenyképes árra lesz szükség. Sok egyéb mellett. Hiszen a versenyképes feldolgozóipar, együttműködő kereskedelem és elkötelezett fogyasztó nélkül sem jutunk semmire. Ahogy a tudományos, szakmai, tanácsadói, input oldali háttér nélkül sem.

Még egyszer: Mikor lesz jelentős felára a magas minőségű búzának? (i) Ha megtanuljuk mit jelent. Ehhez igazítjuk az élelmiszerkönyvünket. (ii) Ha nagy fajtaazonos, egységesen magas minőségű tételeket tudunk belőle kínálni. Nem a piac kegyetlen, a mi együttműködési készségünk alacsony. Ez nem csak a gazdákra igaz, de ez nem felmentés.

Nem a piac kegyetlen, a mi együttműködési készségünk alacsony.

Szerző: Fórián Zoltán Vezető agrárszakértő Erste Agrár Központ