Nincs nemesebb dolog annál, mint eredményesen szolgálni választott szakmánkat…” – A növények szeretetétől a nemzetközi szakmai elismerésig

Növényorvosként, egyetemi oktatóként, kamarai vezetőként és közéleti szereplőként minden dolgát áthatja a növények és a szakmai közösség, a család, vagyis voltaképpen a hazájának a szolgálata – mindez csendes, de határozott elkötelezettséggel.

Gyermekkor a kertben, elhivatottság az életben

A közfelfogásban a kert mint a vidéki élet természetes tere szívós és folyamatos erőfeszítést igényel. A kert ugyanakkor a modern életforma zaklatottsága elleni pihentető tér, ami már tágítja a köznapi fogalomértemezést. És a kert mint kulturális toposz a létezés romlatlanságának bibliai szimbólumaként a civilizáció, a béke védett szigetének képzetén túl számtalan jelentéssel bővül, a magyar hagyományban (például Németh Lászlónál) ideológiai, nemzetépítő összefüggésben is értelmeződik.

Tarcali Gábornak szerencséje volt ezeknek a fogalom-változatoknak a tartalmait egy életsorson belül megtapasztalnia. A kezdeti évek Nyíradony-Szakolykertben, majd a Debrecen közeli Bocskaikertben teltek, de a kezdetektől kertészmérnök nagyapjának, Frühwirth Ottónak szemléletformáló, meghatározó szellemi jelenlétével. Szerencsés volt abban is, hogy fokról fokra emelték ismereteit az iskolái. Alapként a nyíradonyi intézmény, aztán középszinten a Debrecen-Pallagon működő Balásházy János Mezőgazdasági, később a Karcagi Növényvédelmi Szakközépiskola mentorálta. Ezt követően Tarcali Gábor felsőfokú diplomákkal tetézte a tanulmányokat, megszerezve a külkereskedelmi áruforgalmi szak minősítését. Végül a Debreceni Agrártudományi Egyetem növényvédelmi szakirányú általános agrármérnöki abszolutóriumát kapta meg. Azzal, hogy becsületet szerzett iskoláinak saját előrehaladásával, teljesítményeivel, voltaképpen hírnevüket is gyarapította, így méltó módon viszonozta a felnevelő szellemi támogatást, a gondos képzéseket. A családi minták, az otthon megszokott munka becsülete, a bátorító tanulmányok együtt formálták gondolkodását.

Vezették a példaképei is. Frühwirth Ottó, az egykori uradalmi főkertész a növények szeretetének, védelmének gondolatát oltotta bele. A növényvédelmi szakmában Szepessy István professzor jelentette a mintát. Saját szavai szerint „az életben, így ezzel együtt mindenben, ami a szakmára is kihat, példaképem Holczer Gyula római katolikus pap, kanonok, akitől bölcsességet, életszemléletet, kitartó gondolkodást, és nem utolsósorban az emberek szeretetét tanultam meg, még akkor is, ha éppen nem szolgálnak rá. De hosszabb távon mindig ez a hozzáállás működik csak, ez az egyetlen hozzáállás működőképes az élet dolgaihoz.”

Szakmai, tudományos pálya és nemzetközi elismertség

Tarcali Gábor karakteréről sokat elárul az, ahogy saját teljesítményéről vélekedik. Egyrészt rendre elhárítja, hogy ezt maga ítélje meg, másrészt annak is tudatában van, hogy kizárólag ő van minden olyan információ birtokában, ami számít; és latba vethető az általa teremtett „érték”, „a legnagyobb eredmény” megnevezésekor. Így inkább a munka területeit jelöli meg, ha erről kérdezik. Maga is eredményként tartja számon, hogy hallgatók százaival oszthatta meg a növényvédelmi, növénykórtani tudását, és különösen fontosnak tartja a külföldi hallgatók tudás- és szemléletformálását, mert szerte a világban viszik el a magyar oktatás hírét.

Megtiszteltetésnek tekinti, hogy számos külföldi konferencián vehetett részt több előadással is az ENSZ FAO Kelet-Európai Régió növényvédelmi programjain. Ezekkel az alkalmakkal bővíthette a szakmai kapcsolatokat különösen Kína, India, Nepál, Brazília, Dél-Afrika, Srí Lanka, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia tekintetében. Hite szerint az információk, a tudás és a tapasztalat megosztásával a szakma és az ország presztízsének védelmét szolgálhatta. A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara korábbi és új megbízású elnökeként irányíthatta a szervezet munkáját, vállalva a szembenézést a mindig új és új kihívásokkal. Tarcali Gábor méltán lehet büszke törekvései megbecsülésére. Akik hivatalból illetékesek a teljesítmény értékelésében és elismerésében, nyilván kiemelkedőnek tartották a munkáját, hiszen 2022-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetésben részesítették.

A Gulyás Antal-díj új kitüntetettje nevéhez fűződik a növényorvosi doktori cím bevezetésének szakmai előkészítése, ami túlmutat egy sikeres, innovatív fejlesztésen.

Vezetés és közösségépítés

A pálya kihívásai, a Kamarában végzett munka és az egyetemi pozíció, a tudományos főmunkatársi szerepkör, a szakminisztérium bizottsági tagságával járó feladatok a vezetői, munkaszervezési erényeket is megkövetelték. Ezek között figyelemreméltó az elvek képviselete és hatékony, bátor védelme. A Gulyás Antal-díj új kitüntetettje nevéhez fűződik a növényorvosi doktori cím bevezetésének szakmai előkészítése, ami túlmutat egy sikeres, innovatív fejlesztésen. Ez egy olyan lépés, amely hosszú távon a szakma elismerését és társadalmi megbecsültségét szolgálja. Semmi nem tántorította el legfőbb meggyőződésétől, attól az alapelvtől, hogy „soha nem szabad semmit meggondolatlanul, megalapozatlanul, vagyis »ész nélkül« csinálni. Használnunk kell azt az innováció adta lehetőséget, amire szükségünk van, amit meg tudunk valósítani, mert megvannak hozzá a racionális erőforrásaink, és amire képesek vagyunk. Ha ezek hiányoznak, vagy nem indokolt a dolog, akkor inkább várjunk vele addig, amíg a helyzet változik.”

Hitt a személyes vezetői példa hatékonyságában, az erkölcsi tartás példamutatásában, szemben az erőből és pozíciójából adódó hatalom gyakorlásával. Hitt a csapat eredményeiben, szemben a vezető látványos sikereivel. A hibázás jogát fenntartotta, ahogy az empátia és az elfogadás szelleme irányítását is elfogadta abban, hogy a munkatársakat átsegítse a konfliktusokon. Ugyanakkor a személyes felelősséget is szem előtt tartotta, mert felfogása szerint a vezető nem is tudná ellátni a feladatát, ha a megértés keretei határtalanná válnának. Ezért azonosította a hanyagságból, lustaságból, kényelemből vagy motiválatlanságból adódó különbségeket, és ezért figyelt a munkatársak fejlődésére, a motiváció megtalálására.

Közélet, hit, elköteleződés

A közösség véleménye szerint a díjazott annyi erényt tudhat magáénak a pálya menetében, hogy kétség nem férhet a megkülönböztető kitüntetésre. Ráadásul nemcsak szakmai, hanem közéleti és egyházi szerepvállalása is méltó a figyelemre. Bocskaikert önkormányzati képviselőjeként, majd alpolgármestereként a helyi közösséget is aktívan szolgálja. Emellett a Bocskaikerti Ökumenikus Templom megépítésének is kezdeményezője. Az építés három felekezet összefogásával jött létre – a megbékélés és az együttműködés szimbólumaként.

Életfilozófiája nem elméleti tézisekben valósul meg, hanem megélt és folyamatosan gyakorolt mintákat teremtett. Maga egyszerűen fogalmaz a küldetése összefüggésében: „Távol áll tőlem a küldetéstudat. Hol vagyok én attól, hogy küldetésről beszéljek magammal kapcsolatban. Istenben hívő emberként nem szabad túlértékelnünk magunkat!”

Önmagát és a szellem munkásait kis pontnak tartja az életben, a szakmai munkában, minden szakmai és közéleti tevékenységben. De mindannyiunknak minden dolgunkat, az életünk minden mozzanatát meg kell értenünk, és a helytállást hitvallássá kell tennünk!

„Nincs nemesebb dolog annál, mint eredményesen szolgálni választott szakmánkat, szakmai és társadalmi közösségeinket, magánéletünkben családjainkat és barátainkat. Így kell szolgálni a magyar Hazát, az Isteni gondviselést, vagy inkább így lehet rászolgálni az Isteni gondviselésre!”

Dr. Tarcali Gábor életútja példa arra, hogy a szakmaszeretet, az elkötelezettség és a közösségi felelősség nem kizárják, hanem erősítik egymást! Pályafutása tanúsítja, hogy a valódi szakmai súly nem a látványos pozíciókban, hanem a csendes szolgálatban rejlik.                                                                                 

Szerző: Kiss László és Kövics György