Dr. Mesterházy Ákos

Toxintermelő gombák a gabonaféléken – Az integrált védekezés vezet sikerre

A gabonatermesztés egyik meghatározó növényvédelmi problémája a termésen megtelepülő kórokozók és az általuk termelt toxinok. A probléma hátterében álló gombafajok évről évre potenciális veszélyt jelentenek a kalászosokra és a kukoricára.

A megvalósuló kártétel mértéke több tényező, így az időjárási viszonyok, a fajták/hibridek érzékenysége, az agrotechnika, és a növényvédelmi technológia függvénye. Eredményes védekezés éppen ezért csak mindezek figyelembevételével lehetséges, nagy hangsúlyt fektetve az integrált növényvédelem megelőzést szolgáló elemeire.

Olyan növényvédelmi problémáról van szó, ahol egy-egy technológia elem megfelelő kivitelezése, vagy egy növényvédelmi kezelés önmagában nem ad elegendő védelmet. Ha járványos években is alacsony toxintartalmú terményt akarunk betakarítani, akkor a teljes termesztéstechnológiát úgy kell kialakítani, hogy annak minden elemével csökkentsük a kockázatot. A probléma jelentőségére és összetettségére tekintettel a Hajdú-Bihar megyei növényorvosok novemberi továbbképzésének a programjába is bekerült ez a téma. A Fusarium fajok, illetve a rezisztencianemesítés nemzetközi hírű szaktekintélye, Dr. Mesterházy Ákos akadémikus úr foglalta össze a védekezés alapját jelentő legfontosabb ismereteket és az integrált védelem egymásra épülő elemeit.

A kalászfuzáriózisról

A kalászos gabonák termésének toxinszennyezettségét Fusarium fajok okozzák, melyek közül legjelentősebbek a F. graminearum és a F. culmorum. Az 1970-es évek nagy Fusarium járványai óta a növényvédelmi hatóság (jelenleg a Nébih) minden évben vizsgálja a hazai gabonatételeket, melyek járványos években 20-25 százalékos fertőzöttségűek is lehetnek, de száraz években is jellemző pár százalékos szemfertőzöttség. Járványos években a fent említett két faj a meghatározó a betegség kialakulásában, a „csendes” években azonban előfordul, hogy más Fusarium faj a domináns.

kalászfuzárium
A képen a kalászfuzárium tünetei láthatók, 4-5 szem egymás után fertőződött, a legalsó még zöld, de a fertőzöttek feletti egészséges szemeken már látszik a kényszerérés.

Mint Mesterházy akadémikus úr elmondta, jelentős toxinproblémák rendre a járványos években fordulnak elő. A tünetek mértékéből kisebb-nagyobb megbízhatósággal lehet a toxintartalomra következtetni. Szignifikáns határérték feletti szennyezés általában 5-6 százalékos vizuálisan érzékelhető fertőzéstől jellemző, de már akár 1-2 % is okozhat határérték feletti toxintartalmat, ezzel együtt azonban megjegyezte: a vizuális tünetek mértéke és a toxinterhelés nem minden esetben mozog együtt. A szemfertőzöttség mértéke ebből a szempontból megbízhatóbb információforrás, mint a kalászfertőzöttség.

Dr. Mesterházy Ákos kiemelte: a fuzárium-probléma lényegi kérdése a toxin tartalom, ami egy meghatározó minőségi probléma, és a termény értékét, felhasználhatóságát alapvetően befolyásolja. Emellett „ráadásként” ezek a kórokozók a termés mennyiségét is csökkentik, ami extrém esetben 30-50 százalékos veszteséget is okozhat.

A fuzáriumos megbetegedések mértéke több tényező függvénye, ezek közül meghatározó a virágzás, érés, betakarítás körüli időjárás, az elővetemény, a talajmunkák, a fajtaválasztás, a növényápolási munkák, köztük a kémiai növényvédelem kivitelezése. Mint látható, ezek jelentős része olyan, amit a gazdálkodó érdemben befolyásolhat, így sokat tehet a kár elkerüléséért.

Rezisztencianemesítés a Fusarium fajok ellen

A hazai kínálatban szereplő búzafajták fogékonysága, illetve a rezisztencia mértéke széles skálán mozog, olyan fajta azonban nem létezik, amely tökéletes ellenállósággal rendelkezne a fuzáriózissal szemben. Ezzel együtt a hatékony védekezésnek megkerülhetetlen eleme a nagyobb ellenállóságot mutató fajták termesztése, hangsúlyozta Dr. Mesterházy Ákos. Ezekben ugyanis – az integrált védelem egyéb eszközeit is felhasználva – határérték alatt tartható a toxintartalom járványos években is, ami érzékeny fajták esetében már nem mondható el.

A Fusarium rezisztencia jellemzőit összegezve az előadó elmondta: konkrét rezisztenciagén nem ismert, ugyanakkor több olyan ún. QTL (mennyiségi jelleget befolyásoló DNS szakasz) beazonosítható, ami összefüggést mutat az ellenállóság mértékével. Ezek horizontális rezisztenciát eredményeznek a fajtákban, ami azt jelenti, hogy több Fusarium fajjal szemben is biztosítanak bizonyos mértékű ellenállóságot. Ennek köszönhetően elegendő a legjelentősebb fajjal (F. graminearum) szembeni ellenállóság szerint szelektálni a búzafajtákat, azok a többi fajjal szemben is hasonlóan fognak viselkedni.

A rezisztencianemesítés célja az alacsony toxintartalmat és szemfertőzöttséget produkáló fajták előállítása, amiről a különböző súlyosságú járványhelyzetekben mért átlagteljesítményük ad a legjobb információt. A Gabonakutató Kht. munkatársai kiváló eredményeket értek el a jó Fusarium ellenállóságú fajták nemesítésében, a jelen és közeljövő kihívását inkább ennek az ötvözése jelenti a levélbetegségek elleni rezisztenciával, a minőségi paraméterekkel és a termőképesség növelésével. Mint Dr. Mesterházy Ákos elmondta, Magyarországon jelenleg mennyiségi szemlélet uralkodik, ami a minőségi paraméterekre (pl. magas fehérje tartalom, alacsony toxintartalom) fókuszáló nemesítési iránynak nem kedvez: egy 15-17% fehérjetartalmat produkáló fajta nem tud annyit teremni, mint egy 10%-os fehérjetartalmú. Pedig a sütőipar mellett a takarmánygyártásban is egyre inkább megkövetelik a nagyobb fehérjetartalmú, egészséges búzát, amire a fajtaválasztékkal is fel kell készülni. Fontos ugyanakkor, hogy a nem fuzáriumrezisztenciára nemesített anyagok között is lehetnek jó vagy kiváló törzsek, ha kisebb arányban is. Sokszoros rezisztenciakülönbségek vannak a fajták között is, ezt pedig szűrővizsgálatokkal azonosítani lehet. Ezért van kiemelkedő jelentősége a fajtaminősítésnek és a posztregisztrációs vizsgálatoknak, amely a túlzottan fogékony fajták kiszűrésével az élelmiszerbiztonságot már néhány év alatt jelentősen emelni tudja. Ezt a szintet viszont már következetes nemesítői munkával lehet meghaladni.

Az agrotechnika és a növényvédelem szerepe

A Fusarium ellenálló búzafajta megválasztásán túl a megfelelő termesztéstechnológiával is sokat tehetünk az alacsony toxintartalom elérése érdekében. Fontos tényező az elővetemény, ami sok esetben a búzán is károsító Fusarium fajok másik jelentős gazdanövénye, a kukorica. A kukorica előveteményből fakadó kockázat azonban mérsékelhető a szármaradványok megfelelő kezelésével. Nem Fusarium gazda előveteményhez képest a kukorica felszínen hagyott szármaradványai 17-szeresére növelik a toxin kockázatot, a szár aláforgatásával azonban „csak” négyszeresére.

A gombaölő szeres kalászvédelem szintén meghatározó lépés a toxintartalom alacsony szinten tartásában. Ezzel kapcsolatban Dr. Mesterházy Ákos arra hívta fel a figyelmet, hogy a gombaölő szer megválasztásán túl nagy jelentőségű a permetezéstechnika és a jó időzítés. Sajnos a kalászvédelmet célzó kezelések hatékonysága átlagosan 20-30 százalék, ami erősebb fertőzés esetén általában nem elegendő a toxintartalom határérték alá szorításához, pedig megfelelő permetezés technológiával ez az értéket 70-80 százalékra lehetne növelni.

A lefelé irányuló permetsugárral a lombon jó fedettséget lehet elérni, a kalászon viszont nem, és hiába használunk szisztémikus gombaölő szereket, a kalászban ezek mozgása is nagyon korlátozott. Erre vonatkozó vizsgálataik eredményét bemutatva az előadó elmondta: a leghatékonyabbnak mutatkozó fungicid hatóanyagainak is csak kb. 20 százaléka szállítódott a kezelt kalászkából a felette lévőbe, lefelé egyáltalán nem mozgott, a szemközti kalászkába pedig csak 5-6 százalék. A zászlós levélből a hatóanyagoknak csak 1-2 százaléka jutott a kalászba. A kalász megfelelő permetlé fedettsége tehát meghatározó a kezelés eredményességét illetően, amit oldalirányú permetsugárral, megfelelő haladási sebességgel és lémennyiséggel lehet elérni. Egy ilyen kezeléssel 70-80 százalékkal csökkenthető a DON toxin tartalom, ami egy jó ellenállóságot mutató fajta esetében már járványos években is határérték alatti értéket eredményez. Hozzáteendő, hogy mi a hagyományos fúvókákkal is értünk el a gyakorlatnál sokkal jobb védelmet, ami viszont a védekezések szakszerű kivitelezését teszi kérdésessé.

A toxinprobléma kezelése azonban nem ér véget a kalászvédelemmel – hangsúlyozta Dr. Mesterházy Ákos. Sok múlik a termény kezelésén, tárolásán. Gyakori probléma, hogy a tárolás során keveredik a jó minőségű búza a DON toxinnal erősen szennyezett tételekkel. Ahol az egy garmadában tárolt terményben tízszeres eltérések vannak a toxintartalomban egymástól 10-20 méterre vett mintákban, ott még a valós toxinszint megállapítása is problémás. Vagyis igen sok múlik a minőség és toxintartalom szerint elkülönített tároláson.

Toxintermelő gombák a kukoricán

A kukoricacsövet fertőző toxintermelő gombák részben átfednek a kalászon betegséget okozókkal, de itt más fajok is jelentős szerephez jutnak. Dr. Mesterházy Ákos három fajt emelt ki:

• A DON toxint termelő Fusarium graminearum a csapadékos, mérsékelten meleg időjárást kedveli.
• A fumonizint termelő F. verticillioides meleg, szárazabb időjárás esetén jelent nagyobb veszélyt.
• Az Aspergillus flavus esetében –melyet a mi klímánkon korábban a Penicillium fajokkal együtt raktári károsítóként tartottak nyilván – a forró, száraz nyarakon várható jelentős aflatoxin termelés.

F. verticillioides tünetei
F. verticillioides tünetei

A fentiekből látható, hogy gyakorlatilag bármilyen évjárat kedvező lehet egyik vagy másik, esetleg több faj számára, ha a kukorica virágzása idején elegendő nedvességhez jut, hogy megfertőzze a csövet.

A védekezést nehezíti, hogy a rezisztencianemesítésben még nem sikerült olyan eredményeket felmutatni, mint búza esetében: a kukorica hibridek túlnyomó része érzékeny ezekkel a kórokozókkal szemben. A nemesítők helyzetét az is bonyolítja, hogy az egymástól rendszertanilag távolabb álló kórokozók esetében az egyik fajjal szemben kialakított rezisztencia nem jelent automatikus ellenállóságot a másik fajjal szemben is. Így a rezisztencianemesítés szempontjából együtt kezelhető a F. graminearum és a F. culmorum, de a F. verticilloides gyakran eltérően viselkedik, az Aspergillus flavus esetében pedig teljesen külön kell tesztelni a hibrideket.

F. graminearum tünetei
F. graminearum tünetei

A kukoricanemesítésben és a termesztésben is fő szempontként a termőképesség szerepel, de azért elérhetők a toxintermelő gombákkal szemben ellenállóságot mutató hibridek. A magasabb fokú rezisztencia általában kisebb mértékű toxintermelést eredményez. Fontos azonban megjegyezni – tette hozzá az előadó –, hogy az esetek kb. 20 százalékában a fertőzöttség alapján becsült toxintartalom jelentősen eltér a valós értékektől, ezért csak a termény toxinszintjének mérése ad megbízható eredményt.

Súlyos A. flavus fertőzés
Súlyos A. flavus fertőzés

A gombaölő szerek használata kukoricában közel sem olyan elterjedt, mint búzában. Kidolgozott fungicides technológiáról nem igazán lehet beszélni ebben a kultúrában, biztató eredmények azonban vannak…

Mi legyen a toxinnal szennyezett takarmánnyal?

Ha a toxintermelő gombák által okozott kárra gondolunk, akkor a növénytermesztőt leginkább a termésveszteség, az eladási problémák, a termény csökkent értéke sújtja. A probléma azonban túlmutat ezen, hiszen amikor ezeket a terményeket takarmányozásra használják, akkor állategészségügyi problémákkal is számolni kell.

Példaként Dr. Mesterházy Ákos a fumonizin kártételét említette a sertéstenyésztésben. Nem kimagasló (1 ppm) toxintartalmú kukorica tartós etetésének is súlyos állategészségügyi következményei lehetnek. Megnő a gyógyszer felhasználás, toxinkötők használatára kényszerül az állattartó, és még e mellett is nő az elhullás, jelentős mértékben romlik a takarmányhasznosulás, és a fumonizin hatására kialakuló tüdővizenyő miatt a kocák élettartama lerövidül.

Sajnos a túl magas toxintartalmú termények hasznosítása, ártalmatlanítása nem megoldott, eért ezek még sokáig okozhatnak takarmánybiztonsági gondot. A kukorica esetében kézenfekvőnek tűnő bioetanolgyártás sem jelent megoldást, ugyanis a melléktermékként keletkező, magas fehérjetartalmú száraztörkölyben koncentráltan maradnak vissza a mérgező anyagok, éppen ezért ennél a felhasználásnál szigorúbbak a határértékek, mint a takarmánynál.

Célszerű lehetne az erősen fertőzött tételek hőerőművekben való hasznosítása, ehhez az kell, hogy az ilyen terményt fűtőérték alapján fizessék ki, minthogy a gabonák fűtőértéke közepes szén fűtőértékének felel meg. Így némi állami támogatással a problémát meg lehetne oldani, és sokkal kevesebb gond lenne az állattenyésztésben. A cseh daraszenek fogyasztói ára tonnánként 50000 Ft körül van, innen már el lehetne kezdeni gondolkodni.

Szerző: AgrárUnió

Tags: kalászosok, gabonatermesztés, kukorica, gabona, növéyvédelem, toxin, agrotechnika, kalászfuzáriózis

Oldalunk cookie-kat ("sütiket") használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ Elfogadom