Talajvédő-környezetkímélő talajművelés

A talajkímélő és -védő művelési irányzatok fő célkitűzései:

• talajnedvesség megőrzése, a vízbefogadóképesség javítása mellett a vízmegtartó-képesség fokozása: a víz számára kevéssé átjárható rétegek megszüntetése, kialakulásának megakadályozása a cél. A nedvesség megőrzésére a tarlóhántás során a felszínen hagyott növényi maradványok szolgálnak, valamint a műveletek utáni hengerezés is elengedhetetlen. Ha nem szükséges, ne bolygassuk mélyen a talajt, a sekély-középmély művelés sok növény számára elegendő! A vízvesztés csökkentését szolgálják a vetőkultivátoros, illetve a direktvetés is.
• mulcshagyás: az előző pontban említett technológia kapcsolatban áll a nedvességmegőrzéssel, de ettől még több haszna van. A szerves anyag alatt a nyirkosabb talajban a mikrobiális élet élénkül. A takart talaj kevésbé van kitéve a nyári napsugarak átforrósításának, több fokkal (akár 10 ^oC-kal is!) alacsonyabb itt a hőmérséklet. A mikrobiális tevékenység 50-52 ^oC-os talajban szinte teljesen leáll, vele együtt a kedvező folyamatok is elmaradnak (szerves anyagok bontása, talajszerkezet javulása stb.). A takart talajfelszín esetében a mulcs tompítja a nyári heves záporok ütő, eliszapoló hatását is.
• a felszíni vagy a mélyebb rétegekben kialakuló tömörödés kezelése, a talajszerkezet romlásának megelőzése. Nagy előrelépés a gumihevederes járószerkezet terjedése, hiszen a mezőgazdasági technika fejlődésével egyre nagyobb gépekkel megyünk a talajokra, így egységnyi felületen nagyobb a guruló tömeg, a taposás. Minél kiterjedtebb a „futófelület” annál jobban oszlik el a gépek tömege a talajon. Azonban a talajszerkezet romlása nemcsak függőleges irányban észlelhető. A kerékcsúszás (szlip) általi „talajgyúrás” is kedvezőtlen, erre is megoldás a gumiheveder, ami nagyobb kapaszkodófelülettel rendelkezik a gumikerekekhez képest. Ide sorolható a nem megfelelő talajnedvesség mellett végzett művelés, például a túl nedves körülmények között végzett szántás, lazítás, vagy a nagyon száraz talaj tárcsázása, amelynek következménye a porfrakció növekedése.
• végül, de nem utolsósorban a költségek mérséklése a művelés energiaigényének csökkentése által. Hatékony, nagy területteljesítményű eszközök használata, a művelhetőség könnyítése egyéb agrotechnikai módszerekkel, például talajlazító növények köztes vetése, tudatos és tervezett szervesanyag-gazdálkodás..

A takart talaj kevésbé van kitéve a nyári napsugarak átforrósításának, több fokkal (akár 10 ^oC-kal is!) alacsonyabb itt a hőmérséklet.

Nagyon fontos a talajművelés mellett a szervestrágyázás. Az istálló-, a híg-, a szalma-, valamint a zöldtrágyázás lazító hatásúak, segítenek a talaj levegőzöttségének, vízbefogadó- és -tartóképességének fokozásában. A vízálló morzsák kialakulásában is nagy a szerepük, hozzájárulnak azokhoz a mikrobiális tevékenységekhez, amelyek által létrejönnek a talajrészecskéket összetartó baktériumhártyák, gombaszövedékek. A szerves anyaggal jól ellátott talaj „teherhordó képessége” is jobb lesz, tehát a tömörödés, szerkezetkárosodás kisebb mértékben jelenik meg. Nagyobb arányban lesz jelen a morzsás szerkezet – a porral és a röggel szemben –, a hirtelen lezúduló csapadékot jobban befogadja a talaj, a vízállás, cserepesedés mértéke is kisebb lesz.

A szerves trágyák a talajba keverve lazító hatásúak, növelik a levegőzöttséget és a víznyelést. A szerves anyagok szerepe a vízálló szerkezet kialakulásában is jelentős azáltal, hogy energia- és tápanyagforrást szolgáltatnak a mikrobiológiai folyamatokhoz, elősegítik a morzsák felületét összetartó baktériumhártyák és gombafonadékok képződését.

A mélyebb bolygatást is érdemes periodikusan, hosszabb időközönként alkalmazni, hiszen általa nagy talajfelület kerül érintkezésbe a levegővel, így a forró nyári napokon a nedvességvesztés is nagyobb mérvű. Sekélyművelés, sőt újabban az ultrasekély (2-3-4 cm mély) tarlóhántás elegendő a talajfelszín feltörésére, a kapillárisok elvágására, a felszín zárásával a vízvesztés mérséklésére. Ilyen művelés esetén, a tarlómaradványok legalább 30-40 százalékát a felszínen hagyva, a nedvesség megőrzése hatékonyabban megvalósítható.

A fenti elveket szem előtt tartva, az elmúlt közel fél évszázadban több művelési rendszert is kidolgoztak a világban, amelyek leginkább az alkalmazott talajművelő eszköz alapján kapták a nevüket, lásd a következőkben.

Hirdetés

Kultivátoros talajművelés

Alapvetően nehézkultivátorra alapozott talajművelés, amelynek lényege, hogy a nyári betakarítású növények tarlóját rövidtárcsával vagy kultivátorral művelik. Az alapművelés azonban nehézkultivátorral történik, mélysége szabadon választható, mert sekélyebb, de megfelelő művelőelemmel felszerelve (véső alakú kapák) akár 30 cm mélységű művelés is megvalósítható. A tárcsás vagy szántásos műveléssel ellentétben nincs nagy vízveszteség. A szántásnál gyorsabb, vonóerő-, ezáltal energiaigénye is kisebb. Akár egy menetben is kialakítható a megfelelő talajállapot a nyár végi-őszi vetésű növények vetéséhez. Hátránya, hogy nagy tömegű szármaradvány esetén, vagy túlzottan gyomos területen már nem végez olyan jó munkát, sok eszköznél ezért aprító tárcsasort is építenek a kapák elé.

Tárcsára alapozott művelés

Ebben az esetben a tarlóhántást és -ápolást, az alapművelést is tárcsával, rövidtárcsával végzik. Túl nedves/száraz talajon azonban alkalmazása már nem jó, első esetben rögösödés, a második esetben pedig a művelt réteg alatt tömörödés alakulhat ki. Főként nyár végi-őszi vetésű növények művelési rendszere, de másodvetésű növényeknél a vetéshez szükséges talajállapot létrehozására is gyors megoldás.

Hirdetés

Középmély-lazításos rendszer

Az előzőekhez képest nagyobb energiaigényű művelés, azonban a tömör rétegek megszüntetésében, így a talaj levegő- és vízgazdálkodásának javításában mindenképpen hasznos. Érdemes periodikusan (3-4 évente) végezni. A nyári tarlóművelést rövidtárcsával, kultivátorral végzik, ezt követi a 40-45-50 cm mély lazítás. Szárazabb talajállapotra van szükség, a csapadékosabb őszi időszakban már nem tudunk megfelelő munkát végezni vele, illetve túl száraz talajon nagy darabokat szakít ki a talajból, nehezítve az elmunkálást. A lazítás után képződött kisebb rögök kezelésére a lazítókon is találhatók hengerek. A magágyminőség azonban  további művelettel alakítható ki utána.

Észszerűsített forgatásos művelés

A forgatásos művelés is végezhető, csökkentett gyakorisággal, a talajnedvességre való odafigyeléssel (sem a túl száraz, sem a túl nedves talajon nem érdemes). Nagyon fontos a minél hamarabb történő szántáselmunkálás, leginkább az ekére szerelt elmunkálók alkalmazása a legpraktikusabb.

A mélyebb bolygatást is érdemes periodikusan, hosszabb időközönként alkalmazni.

Hirdetés

Vetőkultivátoros művelés-vetés

Művelet-összevonással kíméljük a talajt, mivel a talajmunka és a vetés egy menetben, egy géppel történik. Vannak eszközök, amelyekkel már az előző növény tarlójába is tudunk vetni, itt több művelet is kimarad, míg vannak, amelyek az alapművelés után az alapművelés elmunkálása-magágykészítés-műtrágyázás-vetés műveleteket egyszerre tudják megvalósítani. Vonóerőigényük nagy, méterenként 40-50 lóerő, viszont általuk a talajkímélés a taposás mérséklése, a talaj kisebb bolygatása megvalósul.

Sávos művelés

A talaj művelése csak sávokban történik, a művelt sávok közti részek tarlómaradványokkal borítottak, így ott nedvességvesztés, a talaj túlzott felmelegedése akadályozott. Speciális a gépigénye, hiszen itt már szükséges a precíziós technika (navigációs rendszer) alkalmazása mellett a sávokban történő művelésre alkalmas kultivátor, tápkultivátor beszerzése is.

Természetesen talajaink kímélésében legnagyobb szerepe a művelési mód megválasztásának van, de amint fentebb is említésre került, több más tényezővel is segíthetjük a kedvező talajállapot kialakítását, így hosszabb távon a termesztett növényeink stressztűrő képességét is. 

Szerző: AgrárUnió