Károsítók a szántóföldön (3. rész) – Április vége-május eleje

Az utóbbi évek határozott tendenciája, hogy a talaj nedvességtartalmának minél jobb kihasználása érdekében a kapás kultúrák vetése korábbra kerül. Ez egészen extrém mértéket is elérhet, például, amikor már márciusban talajba kerül a kukorica. A kapások itt látható károsítóinak megjelenését a szokvány vetésidőhöz igazodóan mutatjuk be, de az időben a helyi viszonyok miatt akár táblánként is másként alakulhat.

Kalászos gabonák

1. kép: Rinhospóriumos levélfoltosság tünetei őszi árpában

A kalászosokban a teljes tavaszi időszakban figyelni kell a lombozatot betegítő gombabetegségekre. Bár azok ellen a megelőzésképpen elvégzett védekezés mindig hatékonyabb, mint egy már beindult fertőzés elleni beavatkozás, de a jelenlegi gazdasági helyzet nem ad teret arra, hogy feleslegesen költsünk a gabonáinkra. Ezért mindig tudnunk kell, mi és milyen mértékben fertőzi éppen a növényeinket. Őszi búzában a szeptóriás és fahéjbarna levélfoltosságra, vörös- és sárgarozsdára, őszi árpában az árpa törperozsdára, rinhospóriumos és ramuláriás levélfoltosságra kell számítanunk, a lisztharmatra pedig mindkét kultúrában.

2. kép: Vetésfehérítő lárvák és kártételük

A vetésfehérítő (vörösnyakú árpabogár) bogarak és lárváik kártétele szinte a teljes tavaszi időszakban veszélyezteti a kalászos gabonák lombozatát. A „fehérre hámozgatott” levelű növények asszimilációs felülete drasztikusan csökken, vízháztartásuk felborul, ami közvetlen hatással van az általuk képzett termés mennyiségére. Ezért a károsítók jelenléte folyamatos figyelmet érdemel.

3. kép: Tavaszi vízhiány miatt szenvedő gabonaállomány

A téli-tavaszi csapadékhiány tünetei egyre több évjáratban mutatkoznak meg már nagyon korán a kalászosokban. A gyökérzóna nedvességtartalmának drasztikus csökkenése nem csupán az oldalhajtások elhalását, de az alsó levelek általános pusztulását is okozhatja.

Őszi káposztarepce

4. kép: Repce-szárormányos kártételi tünetei a repceszárban

Április végére általában kiderül, mennyire volt sikeres repcében a szárormányosok elleni védekezésünk. Amennyiben a szárat felvágva lárvákat, alaposan megrágott vagy szinte megsemmisített bélszövetet találunk, akkor sajnos a védekezésünk nem volt kellően hatékony. Ha a kártétel nem párosul a szár torzulásával, a kártevő a repce-szárormányos.

5. kép: Nagy repceormányos kártételének tipikus torzulásos tünetei

A nagy repceormányos szerencsére nem mindenütt fordul elő, vagy ha mégis, nem túlzottan jelentős egyedszámban. Kártétele sokszor drasztikus tünetekkel jár, ezért könnyen felismerhető. A károsított növény szára – néha egészen durván –torzul, esetenként akár fel is reped.

Kapás növényeink (napraforgó, kukorica, cukorrépa)

6. kép: Drótférgek és kártételük a fiatal napraforgó föld alatti szárrészén

Kapás növényeink mindegyikét fenyegetik a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek. E kártevők sok táblán ott vannak, akkor is, ha komolyabb kártételük nem is mutatkozott az utóbbi években. Ez főként a száraz talajviszonyok miatt alakulhatott így, a drótférgek nem a vetett növény gyökérzónájában tartózkodtak, hanem a mélyebb, nedvesebb talajrétegekben.

7. kép: Barkórágott kukorica

A barkókártétel minden kapás kultúránkat fenyegeti. A napraforgót és a kukoricát a kukoricabarkó és a hegyes farú barkó, a cukorrépát pedig e két fajon kívül a lisztes répabarkó is. Míg kukoricában viszonylag ritka az állománypusztulással járó kártétel, a napraforgóban és a cukorrépában már lényegesen gyakrabban megtörténhet. Ezért a „barkójárta” határrészeken a fiatal állományok napi szintű ellenőrzést és szükség szerint rovarölő permetezést igényelnek.

8. kép: Mezei nyúl által károsított napraforgó

A kapás növények közül a napraforgó van a legnagyobb veszélyben a különböző állati kártevőktől. A fő termőterületnek számító alföldi régióban a mezei nyúl, a házi és örvös galambok, valamint az őzek komoly károkat képesek okozni. Szerencsétlen esetben ez olyan mértékű is lehet, amely a terület újravetését teszi szükségessé.

9. kép: Extrém mértékű gyomosodás egy napraforgótáblán

Bár a kár- és kórképeket mutató képek talán látványosabbak, azonban azoknál a gyomnövények által a vízért és tápanyagokért támasztott versengés, a „csendes” konkurencia gyakran nagyobb veszélyt jelent növényeinkre. Ezért, legyen szó bármely szántóföldi kultúránkról, az igényes gyomirtás alapvető fontosságú a jövedelmező gazdálkodás szempontjából.

10.kép: Gyomirtó szer okozta fitotoxikus tünetek a napraforgó-állományban

A preemergens kezeléseknél előfordulhat, hogy a gyomirtó szer intenzív csapadék hatására felverődik, esetleg „összefolyik”, ami átmeneti fitotoxikus tüneteket okozhat a növényeken. De az állománykezelések is magukban hordozzák az állomány károsodásának veszélyét. A sok összetevőt tartalmazó kombináció, a túldozírozás, a permetezésre nem alkalmas időjárásban vagy napszakban végzett kezelés könnyen okozhat fitotoxikus tüneteket. Az állomány károsodásának veszélyét komolyan kell venni, mert a fiatalkorban elszenvedett stresszhatások nem múlnak el nyomtalanul!