Aszálystratégiák (2. rész) – Gyakorlati megoldások aszályban

Bár az aszályt megszüntetni nem tudjuk, a termesztési rendszer tudatos átalakításával jelentősen mérsékelhetők a kedvezőtlen hatások. Az alkalmazkodás ma már nem egyetlen technológiai elem bevezetését jelenti, hanem olyan integrált szemléletet, amelyben a talajvédelem, a vízgazdálkodás, a genetikai alkalmazkodás és a precíziós technológiák egymást erősítve járulnak hozzá a termésbiztonság és a növényegészség megőrzéséhez.

A védekezés első vonala

A korszerű klímaalkalmazkodási stratégiák szerint az aszálykockázat mérséklésének elsődleges célja nem a hiányzó víz pótlása, hanem a rendelkezésre álló csapadék minél hatékonyabb megtartása és hasznosítása. A jövő első számú feladata a vízvisszatartás növelése nemcsak a termőtalajban, hanem a tájban is.

A talaj a mezőgazdaság legfontosabb természetes víztározója. A jó szerkezetű, megfelelő szervesanyag-tartalmú talaj több vizet képes befogadni és tárolni, miközben csökkenti a felszíni lefolyást és a párolgási veszteségeket. Ezzel szemben a tömörödött, leromlott szerkezetű talajokon még a nagy intenzitású csapadék sem tud megfelelően beszivárogni, így a víz jelentős része elvész. A vízmegőrzésben kulcsszerepe van a talajkímélő művelésnek, a mulcshagyásnak, a takarónövények alkalmazásának és a szervesanyag-visszapótlásnak. Ezek bevezetése szemléletváltást és hosszú távú gondolkodást igényel, ugyanakkor jelentősen javíthatják a talaj vízgazdálkodását. Növényvédelmi szempontból pedig az egészségesebb talaj és a kiegyensúlyozottabb vízellátás csökkenti a növényi stresszt, ezáltal mérsékelheti a másodlagos fertőzések és egyes kártevők felszaporodásának kockázatát.

Ahol a természetes vízkészletek ezt már nem biztosítják, ott az öntözés szerepe is felértékelődik. A korszerű öntözőrendszerek javíthatják a vízhasznosítás hatékonyságát, ugyanakkor alkalmazásuknál figyelembe kell venni a vízkészletek korlátozottságát, a beruházási költségeket és a helytelen öntözésből eredő növényvédelmi kockázatokat is.

Hirdetés

Az már jól látható, hogy az aszályhoz való alkalmazkodás nem csupán termesztéstechnológiai kérdés, hanem agrár- és vízgazdálkodási szakpolitikai prioritás is. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP), valamint a hazai agrár- és vízgazdálkodási stratégiák egyaránt kiemelt célként kezelik a vízvisszatartás és a fenntartható vízgazdálkodás előmozdítását. Előreláthatóan a következő években tovább erősödnek azok a támogatási és szabályozási eszközök, amelyek ösztönzik a vízmegtartó gazdálkodási gyakorlatok és a fenntartható öntözési megoldások elterjedését. Az alkalmazkodás azonban csak akkor lehet sikeres, ha a gazdálkodói és a szakpolitikai törekvések egymást erősítik.

Genetikai alkalmazkodás

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem merül ki a termesztéstechnológia fejlesztésében. Egyre inkább fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a jövő éghajlati viszonyai között mely növényfajok termesztése maradhat hosszú távon gazdaságos az egyes termőtájakon.

Várhatóan felértékelődik azoknak a fajoknak a jelentősége, amelyek természetes adottságaik révén jobban alkalmazkodnak a szárazabb körülményekhez. A cirok, a köles vagy egyes szárazságtűrő pillangós növények több térségben reális alternatívát jelenthetnek, miközben a hagyományos kultúrák – különösen a kukorica – termesztése egyre inkább a kedvezőbb vízgazdálkodású területekre és az aszálytűrő hibridekre épülhet. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az őszi vetésű kultúrák termesztése is stabilabbnak bizonyult, mivel fejlődésük jelentős része még a téli és kora tavaszi talajnedvességre épül. Emellett a vetésváltás tudatos átalakítása is fontos eleme lehet az alkalmazkodásnak.

Az alkalmazkodásban fontos a megfelelő fajta, hibrid kiválasztása

A genetikai alkalmazkodás másik fontos eleme a megfelelő fajta vagy hibrid kiválasztása. A növénynemesítés ma már nemcsak a terméspotenciál növelésére törekszik, hanem a termésstabilitásra, valamint az aszállyal és a hőstresszel szembeni ellenálló képesség javítására is. Az aszálytűrés összetett genetikai tulajdonság, amelyben a mélyebb gyökérzet, a kedvezőbb vízhasznosítás, a sztómák szabályozott működése és a jobb ozmotikus alkalmazkodóképesség egyaránt szerepet játszik. A jobb genetikai háttérrel rendelkező állományok stresszhelyzetben kisebb mértékben gyengülnek le, így növényvédelmi szempontból is ellenállóbbak a másodlagos fertőzésekkel és a kártevők károsításával szemben.

Az alkalmazkodás akkor lehet sikeres, ha a gazdálkodói és a szakpolitikai törekvések egymást erősítik.

Precíziós növényvédelem

A precíziós mezőgazdaság egyik legnagyobb előnye aszályos körülmények között, hogy lehetővé teszi a víz- és inputfelhasználás helyspecifikus optimalizálását.

A precíziós technológiáknak köszönhetően a gazdálkodók képesek akár valós idejű információkhoz jutni. A műholdas és drónos felvételek segítségével már a stressz korai jelei is felismerhetők, így a gazdálkodó nemcsak a kialakult problémára reagálhat, hanem megelőző beavatkozásokat is tervezhet. A talajnedvesség-szenzorok és a meteorológiai adatok alapján pontosabban meghatározható az öntözés időpontja és mennyisége, ami javíthatja a vízhasznosítás hatékonyságát.

Növényvédelmi szempontból a precíziós rendszerek azért különösen értékesek, mert segítenek elkerülni a felesleges kezeléseket és a kedvezőtlen időpontban végzett permetezéseket. Az aszály által stresszelt állományok érzékenyebbek lehetnek a fitotoxikus hatásokra, ezért a pontos időzítés és a helyspecifikus kijuttatás nemcsak gazdasági, hanem növényegészségügyi előnyt is jelenthet.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az őszi vetésű kultúrák termesztése is stabilabbnak bizonyult.

Az aszálykockázat mérséklésének célja nem a hiányzó víz pótlása, hanem a rendelkezésre álló csapadék minél hatékonyabb megtartása és hasznosítása

Egymásra épülő rendszerek

Az aszály elleni sikeres védekezés ma már nem egyetlen technológia alkalmazását jelenti. A talaj állapotának megőrzése, a vízvisszatartás, a tudatos fajtaválasztás, a korszerű növénynemesítés eredményeinek hasznosítása és a precíziós növényvédelem összehangolt alkalmazása együtt képes növelni a termesztés biztonságát. A jövő növényvédelme is átalakulni látszik, egyre kevésbé a károsítók elleni védekezésről, sokkal inkább az egészséges, ellenálló termesztési rendszerek kialakításáról szól majd.

Érdemes tehát a jövőben egymásra épülő rendszerekben gondolkodni és elindítani az alkalmazkodást a gazdaságokban. Mert a változások mérsékléséhez nem elég egyszeri beavatkozás, hanem folyamatos fejlesztésre lesz szükség, hogy a versenyképességet megőrizhessük.

A sikeres alkalmazkodás új technológiákat és szemléletváltást igényel. A klímaváltozás olyan kihívás elé állítja a hazai mezőgazdaságot, amelyre a korábbi, jól bevált gyakorlatok már nem minden esetben adnak megfelelő választ. A folyamatos tanulás, a kutatási eredmények nyomon követése, az innovációk nyitott fogadása és a korszerű technológiák fokozatos beépítése nélkülözhetetlen lesz a jövő gazdálkodásában. El kell fogadnunk, hogy az „így szoktuk csinálni” szemléletet egyre inkább felváltja az adaptáció, a fejlődés és az élethosszig tartó tanulás igénye. 

Szerző: AgrárUnió