Nyolc tonnás árpatermés? Nem lehetetlen!

Miért az árpa?

A Kutas 95 Zrt. Hajdú-Bihar vármegye déli részén kötött, nehéz művelésű, magas agyagtartalmú, szikbe hajló területen gazdálkodik. A térség időjárását a tartós nyári csapadékhiány, valamint alacsony légköri páratartalom, légköri aszály jellemzi, ugyanakkor a domborzati és talajadottságok csapadékos években kedveznek a belvíz kialakulásának. A magas agyagtartalom gyakran rendkívüli módon megnehezíti a tavaszi kultúrák talajelőkészítését és vetését, ezért a hangsúly az őszi vetésűek felé tolódott, amelyek számára a nyári időszakban lehet magágyat készíteni. Ráadásul ezek a kultúrák a térségben jellemzően őszi-téli-kora tavaszi időszakban érkező csapadékot is jobban hasznosítják. Ilyen viszonyok között nem minden szántóföldi növény termeszthető sikeresen, ezért alapos elemzést követően a vetésforgóban a kukoricát az őszi árpa váltotta fel, amely napraforgóval váltva (árpa-árpa-napraforgó) kerül termesztésre a rosszabb adottságú területeken. Így alakult ki a jellemzően őszi vetésű kultúrákat, így őszi búzát, repcét, őszi árpát, ezeken kívül napraforgót tartalmazó vetésszerkezet.

Az árpa termesztése mellett további érvek is szólnak, ezek egyike, hogy a kukoricával összevetve, lényegesen kisebb a vízigénye: a tenyészidőszakban lehulló 330 milliméternyi csapadék már elegendő számára. Ráadásul a sótűrése is kiemelkedően jó, így szikbe hajló termőterületen is eredményesen termeszthető.

Betakarítás a Kutas 95. Zrt árpatábláján

Számok a jó terméshez

Az őszi árpa termése a jól ismert terméselemek mentén épül fel, amelyek a négyzetméterenkénti kalászszám, a kalászonkénti szemszám, valamint az ezermagtömeg. A kiemelkedően jó terméseredmény eléréséhez egy hatsoros árpafajtánál négyzetméterenként legalább 500 darab kalászra, kalászonként 60 darab szemre és 40−50 gramm közötti ezermagtömegre van szükség. Milyen módon tudunk hatni ezekre a termesztés során?

A négyzetméterenkénti kalászszámot alapvetően a vetett csíraszám, valamint a bokrosodás milyensége fogja meghatározni. A Kutas 95 Zrt. technológiájában 450 darab csírát vetnek el négyzetméterenként, amely a − vizsgálataik szerint − 414 darab fő- és 136 darab sarjkalászt eredményez. Egy hatsoros árpafajta esetében nincs értelme a magasabb csíraszámmal történő vetésnek, ugyanis a behatárolt tenyészterület miatt nem képes több kalász fejlődni, sőt a további sűrítés azok méretére negatív hatást gyakorol.

A növények által megnevelt fő- és sarjkalászok mérete eltérő, cég saját adatai szerint az előzőben átlagosan 45 darab, az utóbbiban 26 darab szem fejlődött a vizsgált évben. Bár a kalászok mérete és az azokban fejlődő szemszám alapvetően a fajta genetikai termőképessége által behatárolt tulajdonságok, a termesztéstechnológiának a hozam növelésében erre a terméselemre lehet a legnagyobb ráhatása. Az árpa generatív fejlődésének fontos jellemzője, hogy az január végére lezárul, addig meghatározásra kerül a majdani maximális kalászméret és kalászonkénti szemszám. Ezek javítására a sejtszintű folyamatok lezárását követően már nincs lehetőség, arra a legigényesebb technológia sem képes, sőt a tavaszi időszakban növényeket ért stresszhatások miatt már csak csökkenhetnek.

A harmadik terméselem az ezermagtömeg, amely a cég saját mérései alapján 33 és 37 gramm között alakult a vizsgált évben. A magas termésmennyiség érdekében ezt az értéket emelni kell, amelyre a termesztéstechnológia egyes elemein keresztül jó lehetőség adódik.

Jól felépített termesztéstechnológiával elérhető a nyolc tonnás hektáronkénti árpatermés.

Árpatermesztési praktikák

A sikeres szántóföldi növénytermesztés, ezen belül az őszi árpa termesztése hosszú távú gondolkodást és rendszerszerű szemléletet kíván. Ez elsősorban a talajművelés rendszerén keresztül valósulhat meg, amelynek hatása a talaj vízgazdálkodásától kezdve annak tápanyagszolgáltató képességén át számos fontos területre kiterjed. A Kutas 95 Zrt. területén forgatás nélküli talajművelés zajlik, ehhez kultivátoros művelőeszközöket alkalmaznak. A kalászos gabonák szalmája minden esetben „kint marad” a tarlón, a kombájnok által felaprított szármaradványok a lehető legrövidebb időn belül bedolgozásra kerülnek. A mulcsos technológia miatt ezek a „cellulózcsövecskék” lazítják a talaj szerkezetét, lehetővé teszik a csapadék mélyebb rétegekbe jutását. A technológia hosszabb távon megmutatkozó eredménye a javuló talajélet, ami miatt fokozódik a talaj tápanyagszolgáltató képessége, amely − együttesen a műtrágyakijuttatással − az árpa számára tápanyagok terén egyfajta „terülj, terülj asztalkám” szituációt teremt. Ennek fontossága kiemelkedő, ugyanis csak úgy érhető el magas termés, amennyiben a növény mindig hozzáfér a számára szükséges tápanyagféleséghez és mennyiséghez. Ez teszi lehetővé a genetikailag meghatározott termőképesség minél magasabb szinten való megvalósulását.

A fajtaválasztás az árpatermesztés egyik fontos döntése. Ennek során a cégnél bőtermő, jó stressztűrő képessége miatt kiegyenlített termésre képes, a legfontosabb betegségekkel szemben ellenálló fajtát kerestek. Ennek vetése − kerülve a korai vetési időpontot − jól ülepedett magágyba, 6 centiméter mélyre történik. A vetőmag csak egy hosszú hatástartamú gombaölő csávázószerrel kezelve kerülhet a földbe, amely felszívódó hatásának köszönhetően a növények teljes felületét, így a föld feletti részeit is védi a kórokozóktól. Ennek jelentőségét nem szabad alábecsülni, ugyanis az egyre enyhébb időjárás, a szinte folyamatosan nedves levélfelület több gombafaj számára kínál fertőzési lehetőséget a tél során. Az őszi időszak fontos növényvédelmi beavatkozása a gyomirtás, amely a korai posztemergens időszakban történik meg, egy- és kétszikű gyomnövényekkel szemben egyaránt hatásos hatóanyagkombinációval. Az olyan, árpával együtt kelő, majd áttelelő gyomnövények, mint pl. a veronika-félék, a tyúkhúr, vagy éppen a nagy széltippan és a rozsnok-fajok stb. nagyon komoly terméskiesést képesek okozni, a gyomos foltokban a termés mennyisége akár meg is feleződhet, amit a táblaátlag sokszor nem is érzékeltet. Az őszi növényvédelmi beavatkozások közül nem maradhat ki a gabonavírusok terjesztéséért felelős vektorszervezetekkel − a levéltetvekkel és kabócákkal − szembeni rovarölő szeres permetezés, amit az évjárattól függően akár meg is kell ismételni. A tavaszi időszak növényvédelme a rovarkártevők elleni, szükség szerinti védekezésből, valamint két lombvédelmi kezelésből áll. Ezek közül az első a két nóduszos, míg a második a zászlósleveles fejlettségi állapotban történik.

A jó árpatermés feltétele a harmonikus tápanyagellátás, amely függ a talaj tápanyagszolgáltató képességétől, valamint a felhasznált műtrágyaféleségtől, annak mennyiségétől és kijuttatásának időzítésétől. A tápanyaggazdálkodás alapelve, a fentebb már említett „terülj, terülj asztalkám”, vagyis amikor az árpa mindig hozzáfér a fejlődéséhez szükséges tápanyagokhoz. A Kutas 95 Zrt. árpatermesztési technológiájában az első műtrágyázás az elővetemény tarlóján történik hektáronként 150 kg DAP-műtrágya kijuttatásával, amely a foszforpótláson túl nitrogéntartalmával segíti a szármaradványok bontását. A következő műtrágyaadag − hektáronként 200 kg 27 százalékos granulált pétisó − kijuttatása a vetést megelőzően történik, amikor a talajba történő bekeverést a direktvetőgép művelőtagjai végzik el. Tél végén, a jogszabályok által megengedett legkorábbi időpontban fejtrágyaként ismételten granulált pétisó kerül kijuttatásra, de ekkor már 350 kg mennyiségben, majd az ezermagtömeg növelését célzó záró műtrágyaszórás április végén, 200 kg pétisó felhasználásával történik meg. A kijuttatott műtrágya minél jobb hasznosulása, valamint az árpaállomány egyenletes fejlődése miatt a szórás hossz- és keresztirányú egyenletességének biztosítása alapvető fontosságú.

A fenti technológiával elért terméseredmények azt bizonyítják, hogy kedvezőtlen adottságú termőhelyen sem kell lemondaniuk a gazdálkodóknak a kiemelkedő árpatermésről. Ahhoz jól átgondolt termesztéstechnológiára, valamint annak precíz végrehajtására van szükség.

Szerző: AgrárUnió