Visszatekintés – A kalászos gabonák termesztésének növényvédelmi kihívásai 2023-ban

Az előző évben termő őszi kalászosok 2022 őszén kerültek elvetésre, és már ekkor mutatkoztak problémák, leginkább az árpákban. A kedvező időjárásnak köszönhetően ugyanis a korai vetésű táblákon gyors csírázás és kelés következett be, a növények intenzíven növekedtek, így az ősz során igen erőteljes, robusztus, helyenként túlfejlett állományok alakultak ki. Ez megnövelte az őszi lisztharmatfertőzés valószínűségét, miközben ez a kórokozónk egyébként is közel ideális körülményeket talált az ősz során, ami igen erős, korán jelentkező, évek óta nem látott mértékű megjelenéséhez vezetett. Ennek eredményeként eleinte szürkülő, majd sárguló levélzetű állományok alakultak ki (1. kép).

1. kép: Erős őszi lisztharmatfertőzés egy túlfejlett árpaállományban

A tartósan kedvező őszi időjárás egyes kártevők megjelenését és felszaporodását is segítette. Ezalatt különösen a levéltetveket kell érteni, amelyek korán megjelentek, majd az ősz során jelentős fertőzésük alakult ki (2. kép). Ennek következményeivel a tavasz során szembesülhettünk az árpaállományokban.

2. kép: Levéltetvek és károsításuk első tünetei árpanövényen

Vírusbajok

A telelő árpatáblákat járva azt láthattuk, hogy már nagyon korán, akár már február második felében sárga foltok (3. kép) jelentek meg az állományokban.

3. kép: Vírusfertőzött növények sárguló foltjai árpatáblán

Ezek a kisebb-nagyobb kiterjedésű részek éles határvonallal váltak el a zöld növényektől, így már akkor sejteni lehetett, hogy nem élettani eredetű a jelenség. Ez a későbbiekben be is igazolódott, már nagyon régen nem láthattunk olyan erős vírusfertőzést az árpákban, mint az előző év tavaszán. A kedvező őszi időjárásban hosszan károsító levéltetvek nagyszámú növényt fertőztek meg a gabonavírusokkal, amelyek közül minden bizonnyal az árpa sárgatörpeség-vírusa (BYDV) fordult elő nagyobb arányban. A sárguló, barnuló, növekedésükben elmaradt növényekből álló foltok a betakarításig elkísérték az árpaállományokat, azokon a részeken kalász egyáltalán nem vagy csupán kis számban fejlődött. Mindez közvetlen terméskieséssel járt, és részben magyarázatot adhat a várakozásoktól többnyire messze elmaradó terméseredményekre.

Gombabetegségek az árpatáblákon

A tavalyi év alighanem emlékezetes marad az árpatermesztők számára. Ez részben annak köszönhető, hogy a terméseredmények nagyon gyakran lényegesen elmaradtak a várttól, de annak is, hogy szinte a teljes vegetációs időszakot végigkísérte a gombabetegségek folyamatos támadása.

A történteket elemezve elmondhatjuk, hogy az árpatáblák őszi lisztharmatfertőzése tavaszra is áthúzódott. Szinte a teljes vegetációs időszakban találkozhattunk fertőzési gócokkal, ahol a máskor az állomány mélyén maradó lisztharmat akár a zászlósleveleken is erős fertőzést okozhatott (4. kép).

4. kép: Lisztharmatfertőzés tünetei árpa zászlóslevelein

Hasonló volt a helyzet az árpa-törperozsda esetében is, ez a kórokozó egyes táblákon jelentős levélfelület elvesztéséért felelt. Erre a megbetegedésre is igaz, hogy bár évről évre jelen van az állományokban, jellemzően azonban csupán az alsó leveleket betegíti, általában azokat sem súlyosan. Ez tavaly másképpen alakult, sok táblán minden egyes levélemelet erősen fertőződött, ami alól a zászlóslevél sem volt kivétel.

Az őszi árpánál maradva ki kell emelnünk, hogy a csapadékos tavasz miatt olyan szélsőségesen nedvességigényes kórokozó is problémát okozhatott, mint a rinhospóriumos levélfoltosság (5. kép). Ez a megbetegedés egyes állományokban nagyon komoly mértékben csökkentette az asszimiláló levélfelület nagyságát, ami ezeken a területeken biztosan hozzájárult a hozam csökkenéséhez. Ugyancsak az árpa lombozatát betegíti a ramuláriás levélfoltosság, amely az előző évben a tenyészidőszak végén jelentkezve vezetett nagymértékű levélelhaláshoz.

5. kép: Árpa rinhospóriumos levélfoltosságának tünetei

A rozsdabetegségek közül meglepő módon egy olyan faj is jelentkezett az őszi árpában, amelynek megjelenéséhez a búzatáblákon vagyunk szokva. Ez a vörösrozsda volt, amely a számára kedvező környezeti körülményeket kihasználva fertőzött meg több árpaállományt is.

A fentiekben felsorolt gombabetegségek közös vonása, hogy jelentős mértékben képesek pusztítani a megtámadott növény lombozatát, csökkentve az aktív, asszimiláló levélfelület nagyságát. Mindez a növény által termelt asszimilátumok mennyiségének csökkenéséhez, ennek következtében romló hozamhoz, de a termés rosszabb minőségéhez is vezethet, így okozói lehettek az ezermagtömeg országszerte megmutatkozó romlásának.

Kiemelés: A kalászos gabonák gombás megbetegedéseinek erős fertőzése biztosan hozzájárult a várakozásoktól elmaradó terméseredmények kialakulásához.

Gombabetegségek a búzatáblákon

A tavalyi év sok búzatermesztő számára alighanem a sárgarozsdával történő hadakozás miatt marad emlékezetes, amely hosszú évek óta nem jelentkezett ennyire erőteljes fertőzéssel és károkozással. A kórokozó tünetei már korán mutatkoztak a növényeken, ám akkor még senki sem számította arra, hogy a kedvező időjárási körülmények végül a betegség járványos fellépéséhez vezetnek. Ez sok esetben a célzott, megelőző jellegű védekezés elmaradásához vezetett, amely e kórokozó esetében akár végzetes is lehet. A járvány berobbanása ugyanis hatékonyan csupán preventív módon akadályozható meg, amennyiben a fertőzés már intenzíven terjed, a lombozat kisebb-nagyobb felületének elvesztése (6. kép) már nem akadályozható meg.

6. kép: Sárgarozsda fertőzése miatt pusztuló lombozat

Az előbbiekben említett kórokozón túl egy másik rozsdabetegség, a vörösrozsda is megjelent a búzaállományokban. Ennek fertőzése ugyan országosan nem érte el a sárgarozsdánál látott szintet, azonban voltak területek, ahol felelős volt az asszimilációs felület csökkenéséért.

Bár az eddigiekben azokról a kórokozókról beszéltünk, amelyek gondot okoztak, meg kell említenünk egyet, amely váratlanul kevés problémát jelentett. Ez a kalászfuzáriózis, amelynek országos fertőzése ezúttal elmaradt. Bár a csapadékos és párás körülmények miatt sokan jelentős esélyt adtunk komolyabb fellépésére, végül csak kevés kalászon találkozhattunk a kórokozó tüneteivel.

Kiemelés: Az előző évben képződött nagy tömegű fertőző anyag felveti egyes gombák járványszerű fellépésének veszélyét, ezért a növényvédelmi technológia összeállítása fokozott figyelmet igényel.

Élettani eredetű problémák

Az árpatáblák sárgulása gyakori jelenség, amely akár már az ősz során is jelentkezhet. Ennek oka nem csupán egyes gombabetegségek fellépése lehet, hanem utalhat a talaj vízzel való telítettségére, de akár relatív tápanyaghiányra is. 2022 őszén a hosszan tartó és kedvező időjárási körülmények miatt különösen a korai árpavetések fejlődtek intenzíven, azonban a robusztus növényeket az arányaiban fejletlen gyökérzet nem volt képes kellő mennyiségű tápanyaggal ellátni, ami végül élettani eredetű tünetek megjelenéséhez, fakuláshoz, sárguláshoz vezetett.

Élettani eredetű problémák azonban a kalászokon is előfordulhattak. Míg az árpa esetében kalászkák vagy egyes szemek termékenyülési problémáit láthattuk, a búza esetében akár teljes kalászrészek maradhattak üresek (7. kép), amelyek szemet nem neveltek.

7. kép: Üres, szemet nem nevelő kalászrészek búzakalászokon

Az őszi kalászosok terméseredményei az előző évben az ország legnagyobb részén sokszor akár jelentős mértékben is elmaradtak a várakozásoktól. Ennek okaira számos teória született a közvetlen időjárási hatásoktól kezdve a csökkentett nitrogénműtrágya-felhasználáson át a gyökérnövekedési problémákig. Nagy valószínűséggel ezek mindegyike szerepet játszhatott a csalódást jelentő hozamok kialakulásában, egy azonban biztos, hogy abban a lombozatot pusztító levélbetegségeknek is jelentős szerepük volt. Mindez tanulságként kell szolgáljon az idei évre is, amikor a jelek alapján nem zárható ki a korai gombabetegségek erőteljes fellépése.

Szerző: AgrárUnió