Az amerikai szőlőkabóca elleni ökológiai védekezés

Az amerikai szőlőkabócának évente egy nemzedéke fejlődik, tojásai a szőlőtőke, illetve a vesszők kéregrepedéseiben telelnek át. Az amerikai szőlőkabóca egyedszámának visszaszorításával és tartósan alacsony szinten tartásával megakadályozható, hogy a fitoplazmás betegség járványos mértékben terjedjen az érintett ültetvényben. A NÉBIH oldalán megtalálható infografikán a szőlőkabóca életciklusát, illetve az ajánlott növényvédelmi beavatkozások időpontjait láthatjuk.

Mivel a károsító tojás alakban telel, a koratavaszi olajos lemosást mindenképp ajánlott elvégeznünk. Emellett, aki teheti, egy őszi, lombhullás utáni olajos lemosást is beiktathat a jobb eredmény elérése érdekében. Az olajos lemosást ősszel kén hatóanyaggal is kiegészíthetjük, és azt lombhullás előtt kijuttatva azzal nemcsak a szőlőkabóca tojásait, de egyéb kártevők (például pajzstetvek, atkák) és kórokozók (például a lisztharmat) áttelelő alakjait is gyéríthetjük. Ökológiai termesztésben a vegetációs időszakban spinozad és narancsolaj tartalmú készítményekkel védekezhetünk, illetve 2025-ben szükséghelyzeti engedélyt kaptak még piretrin és azadiraktin hatóanyagú készítmények is. Fontos kiemelni, hogy ha a sorközöket bármilyen okból méhek látogatják, akkor piretrin hatóanyagú készítmény nem használható! A kezeléseket mindig indokolt esetben, növényvizsgálat, illetve a kártevő megfigyelése (sárga ragacslappal) alapján végezzük! Az alábbi táblázatban összefoglaltuk az ökológiai termesztésben az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett készítményeket:

A szőlőkabóca további felszaporodásának és a szőlő fitoplazmás megbetegedésének megállítása érdekében a következőkre érdemes még odafigyelnünk:

Tünetes tőkék jelentése, eltávolítása: A gyanús, vagy egyértelműen fitoplazmás fertőzésre utaló tüneteket mutató tőkéket azonnal jelentsük a NÉBIH szakemberei felé! A hivatal szakembereinek intézkedése után pedig a lehető legrövidebb időn belül vágjuk ki és semmisítsük meg ezeket a tőkéket!

A fitoplazmás fertőzésre jellemző és gyakran jelentkező tünet a levelek elszíneződése. Kék bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges, vagy teljes vörösödése, fehér bogyójú fajtáknál sárgulása figyelhető meg. Az ilyen tüneteket mutató tőkéket figyeljük meg és keressük rajta a fitoplazmás fertőzésre jellemző további tüneteket!  Fontos, hogy a levelek elszíneződését más tényezők is okozhatják, így ez a tünet önmagában nem elegendő a diagnózis felállításához! A szőlőkabócát és a fitoplazmás fertőzés tüneteit bemutató információs anyagokért keressék fel a NÉBIH tematikus oldalát.

Szakszerű és alapos metszés: A szőlőkabóca tojásai jellemzően a 2-3 éves vesszők kéregrepedéseiben telelnek át. Alapos metszéssel és a metszési nyesedék eltávolításával (elégetésével) tovább gyéríthető az áttelelő kabócanépesség.

Szakszerű zöldmunka: A zöldmunka, illetve hajtásválogatás közben lehetőségünk van arra, hogy olyan hajtásokat távolítsunk el, amiken már megfigyelhetők a kabóca lárvái. Emellett nagyon fontos, hogy a zöldmunka során olyan lombfelületet alakítsunk ki, amely jól átpermetezhető!

Növényvédelmi gépek felülvizsgálata/karbantartása: Egyes esetekben előfordul, hogy nem érezzük megfelelően hatékonynak az adott növényvédelmi beavatkozást. Ekkor, ahelyett, hogy egyből az alkalmazott készítmény hatástalanságára gyanakodnánk, érdemes átvizsgálni eszközeinket! Az ilyen esetek többségében a nem megfelelő kijuttatási technológia a ludas! Tisztítsuk ki a fúvókákat, ellenőrizzük a gép szórásképét, valamint a permetlé-fedettséget!

Összehangolt védekezés: Amennyiben van rá lehetőségünk, érdemes a szomszédos gazdákkal összefogva, összehangoltan végezni a növényvédelmi beavatkozásokat. Ez leginkább a kabóca röpképes kifejlett alakjainak megjelenésétől (jellemzően június végétől) válik kifejezetten fontossá, ugyanis így a szomszédból kisebb eséllyel érkeznek majd a saját ültetvényünkbe a kabócák.

Tőkék kondíciójának erősítése: A kondíció erősítésének összetett szerepe van. A legyengült, stresszelt tőkék kevesebb olyan vegyületet (például táplálkozásgátló vegyületek) képesek termelni, melyek gátolni, vagy legalább nehezíteni képesek egyes kártevők nagymértékű felszaporodását. Sok kártevő eleve a stresszelt vagy agyonhajszolt növényeket részesíti előnyben. Emellett a szőlőkabócánál ismert, hogy kifejezetten vonzzák a sárguló levelű tőkék (illetve a sárga szín úgy általában). A szőlőlevelek sárgulhatnak fitoplazma-fertőzés következtében is, de más egyéb okok is állhatnak a legyengülés vagy sárgulás mögött (például tápelemhiány). Emellett az egészséges és erős tőkék nehezebben fertőződnek meg a fitoplazmával, esetleges fertőzés esetén pedig sokkal jobban tolerálják a kórokozó jelenlétét. Tehát a tőkék kondíciójának javításával a tőkék kevésbé lesznek vonzóak a kabóca számára, azokon kisebb mértékben tudnak felszaporodni, és a fertőzést is jobban tolerálják a növények.  A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján található az ökológiai gazdálkodásban használható termésnövelő anyagok legfrissebb listája, mely anyagok közül számos kifejezetten alkalmas a növényi kondíció javítására.

Sarjhajtások eltávolítása: Az amerikai szőlőkabóca jobban preferálja a szőlő alanyokat (mivel jellemzően ezek is Amerikából származnak). A kihajtott, kivadult szőlőalanyokon kifejezetten sikeresen tud ezért felszaporodni, és sokszor ezeket tünetmentesen képes fertőzni is! Ennek okán kifejezetten fontos megakadályozni az alanyok kihajtását, illetve elburjánzását.

Fitoplazmát fenntartó gazdanövények eltávolítása: A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmának főbb ismert gazdanövényei a bálványfa, erdei iszalag, éger és a különböző szőlőfajok (Vitis spp.). Ezekről a növényekről több kabócafaj is átviheti a fitoplazmát a szőlőtőkékre, ugyanakkor ültetvényeken belül egyértelműen az amerikai szőlőkabóca képes ezt a kórokozót járványos mértékben terjeszteni. Elméletileg, ha a közelben nincs jelen olyan növény, amely gazdája lehet a fitoplazmának, akkor az majdnem kizárólag csak fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet be a területre. Az éger jellemzően csak vizes élőhelyek környékén fordul elő az országban, ezért új ültetvények létesítésénél célszerű távolságot tartani (>200m) az égeresektől. A bálványfa és erdei iszalag viszont mindenhol megtalálhatók. Ebből a kettőből a bálványfa jelenti a legnagyobb problémát, mert gyakran még magába a szőlőültetvénybe is benő, a sorokban gyomosít, akadályozza a művelést is. Ezért a bálványfák és sarjhajtásaik eltávolítása erősen ajánlott magából az ültetvényből és annak közvetlen környékéről (~200m)! Ugyanígy, ha lehetőségünk van rá, az erdei iszalagot is távolítsuk el az ültetvényből és annak közvetlen közeléből. Emellett kifejezetten fontos a kivadult szőlőalanyok és kósza szőlőtőkék eltávolítása is a környékről!

Káros szomszédság felszámolása: Több kutatás szerint is a szőlőkabóca-fertőzöttség és a fitoplazmás tüneteket mutató tőkék ültetvényen belüli elhelyezkedésére nem a környező fásszárú vegetációnak (például erdősáv) van hatása, hanem a szomszédos szőlőültetvényeknek. A nem megfelelően kezelt és elhanyagolt szomszédos szőlőültetvények a legkomolyabb fertőzési források, mert megfelelő metszés hiányában sokkal sikeresebb a szőlőkabóca áttelelése, illetve nagyon sokszor az alany is kihajt, kontrollálatlanul burjánzik az ilyen helyeken, továbbá a tüneteket mutató tőkék sem kerülnek időben felismerésre. Ezért, ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó akár kisebb házikerti szőlőskertről, hétvégi telekről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, teendőkről. Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van! Ez a helyzet nem az, ahol elnézhető a szomszéd felületesebb hozzáállása a problémához!

Biológiai sokféleség fenntartása: Szőlőültetvényünk idegenhonos károsítókkal szembeni ellenállóságát a biológiai sokféleség megőrzésén/fenntartásán és a hasznos ízeltlábú szervezetek támogatásán keresztül tudjuk fokozni. Ehhez az egyik legjobb módszer a terület heterogenitásának növelése kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (erdősáv, hagyásfák), illetve a sorközökben virágos évelőkből álló talajtakaró aljnövényzet kialakítása. A virágos talajtakaró növényeknek több hasznuk is van, például védelmet biztosítanak az eróziós folyamatok ellen, javítják a talajállapotot, kiegyenlítettebbé teszik az ültetvény klímáját (hőstressz mérséklés), és komplex módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen helyszíneken. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez!

Amerikai szőlőkabóca lárvát fogyasztó ugrópók egy tokaji szőlőültetvényben. A virágos sorközvetés alkalmazásának következtében jellemzően a szőlőtőkén is megnő a pókok egyedszáma. (fotó: Mezőfi László, 2025.07.15.)

Az amerikai szőlőkabócával kapcsolatos fejleményekről és az ellene aktuálisan engedélyezett szerek listájáról mindenképpen tájékozódjon a NÉBIH honlapján! A NÉBIH honlapján számos további információs anyag is található a szőlőkabócáról és a fitoplazma okozta tünetekről, mely anyagok segítik mind a vektor, mind a bejelentésköteles kórokozó felismerését.

Összeállította: Dr. Mezőfi László és az ÖMKi Kertészeti csoportja