Vadászati károk – Alapfogalmak, kárleírások

Mi is a vadászati kár? Lássuk a jogszabályi áttekintését! Az 1996. évi LV. törvény, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.) ide vonatkozó rendelkezései:

„76. § * A vadászatra jogosult köteles a károsultnak megtéríteni a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, a gyep területen, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kárt (a továbbiakban: vadászati kár).

81. § * (1) * Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: kár) megtérítése iránti igényt a kár bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított öt napon belül írásban kell közölni a kárért felelős személlyel.”

Vagyis: a vadászara jogosultat, az alkalmazottai, tagjai által, a vadászati, vadgazdálkodási tevékenység során okozott kárért, kártérítési felelősség terheli!

Itt mindjárt van néhány jelentős különbség a vadkár és a vadászati kár között:

1.) A vadkár esetében, Vtv. 75. §: „(2) Vadkárnak minősül a) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.” Vagyis, a vad által okozott kár 10 százalékát, alapesetben, a termelő köteles saját maga viselni. Vadászati kárnál ilyen korlát nincs, az teljes egészében térítendő.

Hirdetés

2.) Másik, de csak a vadászatra jogosult részére jelentős különbség, hogy míg a kifizetett vadkárok után, Vtv. 81/B § (2): „A vadászatra jogosult az adott vadászati évet megelőző vadászati évben a vadászatra jogosult által a vadkárért kifizetett kártérítés mértékének megfelelő – az adott vadászati év december 31. napjáig vadkárért ténylegesen kifizetett összeggel csökkentett – összeget a vadkár alapban az adott vadászati év január 31. napjáig biztosítja.” Vagyis, a vadászatra jogosult a pénzének egy jelentős részét egy alapban kell hogy tartsa, melyből csak vadkár, mégpedig, Vtv. 81/B § (4): „a vadkár alap terhére teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt egyezséggel, vagy jogerős bírósági ítélettel megállapított vadkár megtérítése érdekében” teljesíthet kifizetést. Azaz: egy csomó „halott pénze” keletkezik, mellyel nem rendelkezhet szabadon. A kifizetett vadászati károk után viszont, nem kell ilyen alapot létrehozni.

3.) Bizonyíthatóság. A vadkár oka, okozója, általában egyértelműen bizonyítható. De a vadászati károk esetében ez nem mindig ilyen egyértelmű. Minden törvényi kikötésnek (vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által) egyértelműen bizonyítottnak kell lennie! Vagyis, nem elég, ha tudjuk, hogy a vetésünkön olyanok autóznak, akik vadászok, ráadásul például ott helyben VT tagok, de bizonyítanunk kell azt is, hogy vadgazdálkodási tevékenység céljából jártak arra, nem gombászni mentek.

A vad által okozott kár 10 százalékát, alapesetben, a termelő köteles saját maga viselni. Vadászati kárnál ilyen korlát nincs, az teljes egészében térítendő.

Miben nyilvánulhat meg a vadászati kár?

Közvetlen formában, általában a vetéseken történő közlekedésből származó taposási károk a legáltalánosabbak. Ezek oka lehet magaslesek megközelítése, lőtt vad kiközelítése, magaslesek, egyéb vadászati létesítmények elhelyezése, mozgatása. De a gépjárművel való közlekedés okozhat sokkal súlyosabb károkat is: az érett, száraz gabonában a forró kipufogó, vagy egy forgó tengelyre feltekeredett, dörzsölődéstől beizzó szalmacsutak, táblatüzet vagy tarlótüzet (a Vtv. szerint utóbbi már nem vadászati kár!) okozhat. Valójában ide sorolhatjuk a táblákban elhelyezett vadgazdálkodási berendezések, alapvetően a magaslesek, villanypásztorok helyén kieső termést is.

Hirdetés

Vadászati tevékenység során közvetlenül okozott, rendkívül bosszantó, de nem számszerűsíthető, és vadászati kárnak nem minősülő kártételekre néhány példa: kerítések kapuinak nyitva hagyása, mellyel a drágán megépített vadkárelhárító létesítmény gyakorlatilag értelmetlenné válik; sáros időben, nagy terepjárókkal, mély csapák hagyása az utakon vagy a földeken; az autógumik recéiben maradt sárral, vagy lökhárítóba, hűtőrácsba beakadva behurcolt, gyorsan terjedő, nehezen irtható gyomok (selyemkóró, nagy széltippan, mandulapalka, japánkeserűfű stb.) behurcolása. De ugyanezen módon érkezhetnek növénybetegségek kórokozói, rovarkártevők is.

Közvetett, következményi formában megnyilvánuló, gyakorlatilag vadászati kárként nem érvényesíthető, de rendkívül súlyos adminisztrációs többletmunkával és esetenként jelentős anyagi veszteséggel járó következményi kár lehet például abból, hogy a vadászok a táblán „utat csinálnak”. Az Egységes Kérelemben általunk egy táblaként beadott területet ezáltal az Államkincstár vagy a Kormányhivatal AVTF-ellenőre vagy az „út” területével csökkenti, vagy akár az „út” által leválasztott egyik táblarészt kiveszi a kérelemből. Esetleg, az „utat” jelöli meg új blokkhatárként (ez a saját területemen történt tavaly, a műholdas távérzékelés ilyen eredményt hozott! Lásd a mellékelt fotót). Ily módon, a „leeső” részre nem jár támogatás, vagyis túligénylésünk lesz. Ha ez 3 százalékot meghaladó a teljes kérelmünkben, az külön szankcióval jár. Ha mindez AÖP-, vagy AKG-területen történik, az kész katasztrófa!

A műholdas távérzékelés útnak jelzi az elmunkált, lucernával vetett, kelőfélben lévő, nyújtott háromszög alakú sávot (a képen balra), plusz betette a blokkhatárt a táblába, ezzel csökkentve annak támogatható területét

Következményi kárként említhetjük még a fentebb írtak szerint behurcolt betegségek, kártevők által okozott terméskiesést, az emiatt szükségessé vált többlet-vegyszerezést, a széttaposott területeken bekövetkező talajszerkezetromlást, a kitaposott zöldítések zöldtömegének kieső tápanyag-ellátását és talajjavító-hatását stb. Ezekért kártérítést kapni gyakorlatilag Mission Impossible…

Hirdetés

A vadkár oka, okozója, általában egyértelműen bizonyítható. De a vadászati károk esetében ez nem mindig ilyen egyértelmű.

A probléma másik oldala!

A szántóföldi vadkár elleni védekezésnek, a lőtt vad elszállításának, rendkívül lényeges eleme lenne, hogy a táblák gépjárművel megközelíthetőek és körüljárhatóak legyenek. Vagyis: járható útnak pedig lenni kell! Praktikusan: útként nyilvántartott területet elvetni azzal járjon, hogy arra a táblára nem jár vadkártérítés! A vadászatra jogosultakat viszont kötelezném, hogy a táblák körüli utak járhatóvá tételében anyagilag vagy munkával (a tulajdonossal kötött megállapodás szerint), jogszabályban meghatározott arányban vegyenek részt.

A Vtv. 79. § (1) c) pontja és annak végrehajtási rendelete által előírva, 5 méteres szegély hagyandó, melyen a gazdálkodó, bizonyos körülmények (erdősült terület, erdő) esetén köteles olyan magasságú növénykultúrát fenntartani, melyből a kárt okozó vad kilátszik, annak vadászata lehetséges. Ez szerintem az ott átváltó vad észlelésére, majd célzott, biztos lövés leadására kevés, a termelőnek viszont ennek fenntartása, gondozása, részben bevételkiesést, másrészt többletköltséget jelent, melynek hasznossága ezektől messze elmarad. Ezek a szegélyek kerülnek be általában a különböző zöldítési, környezetvédelmi programokba. Ezeket szétautózni viszont… Lásd fentebb!

Szerző: Darányi Zsolt