A mezőgépek veteránjai – H.S.C.S. magajáró lokomobil

1831-ben menetrendszerű gőzkocsijárat létezett Angliában. 1837-ben a differenciálmű kiküszöbölésére ikerhajtóműves gépeket építettek. 1858-ban rugózták a kazánt az útegyenetlenségek miatt, de 1873-ban független kerékrugózással is felszerelték. Magyarországon 1852-ben kezdett működni az első vontatható gőzgép, a hozzá tartozó favázas cséplőgéppel együtt.

Egy kis visszatekintő: A Hofherr és Schrantz Gépgyárat Hofherr Mátyás és Schrantz János alapította 1900-ban Kispesten. Később részvénytársaságként működött. Hofherr Albert 1912-ben felvásárolta a Clayton-Shuttleworth Gépgyár telephelyeit, márkanevét, raktárait. Ettől kezdve a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. nevet vette fel a társaság (innen a H.S.C.S.). A gyár államosítása után jött létre a Vörös Csillag Traktorgyár.

Gőzlokomobil születik

A gőzlokomotívok – kezdetben – kerekeken gördülő, vontatható, kazánnal egybeépített gőzüzemű hajtógépek voltak. Lovakkal vagy ökrökkel vontatták azokat a munkavégzés helyére. Jellemzően a cséplőgépek hajtására használták, de más munkagépek működtetésre is alkalmasak voltak a 8-10 lóerő teljesítmény leadására képes masinák. Az úgynevezett gőzlokomobil formája az angol gépgyárakból származik, és nagyon hasonlít a vasúti lokomotívra. A cikk tárgya a Clayton-Shuttleworth gőzgép (Anglia 1868) továbbfejlesztett változata, amely Budapesten készült 1912-ben. Gyártója a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. Budapest, 1912 és1915 között volt gyártásban ez a típus.

A lokomobil, miután odavontatta a cséplőgépet, hosszú szíjjal hajtja

Az állati vontatású lokomobiloknál a gépész és a fűtő a masina mögött álltak, de a vonulás alatt felülhettek egy szekérre, amelyen a szenet szállították. Önálló tüzelőanyag tárolója nem volt. A tüzelőanyagot (szalma, venyige, hasított fa) a tűztér közelében halmozták fel. Szenet a mezőgazdaság ritkán kapott.

Amikor a vontatott típusú gőzgépet mozgatni kellett, akkor azt csak igaerővel tudták megoldani, mert nem volt önjáró ez a gép. Általában hatökrös fogat vontatta el az új szérűskertbe. A kormányzását ugyanúgy rúddal oldották meg, mint a szekerek esetében.

Fék nincs rajta, mert a cséplés inkább az alföldi területekre koncentrálódott.

Amikor lejtős területeken vontatták, egy kereket lánccal kikötöttek a vázhoz. Ezt a fékezési technikát alkalmazták a szekereken is. Az állati vontatású lokomobiloknál a gépész és a fűtő a masina mögött álltak, de a vonulás alatt felülhettek egy szekérre, amelyen a szenet szállították.

Útközben, munkában

A cikk tárgya magajáró lokomobil, nem kellett lovakat, ökröket elé fogni. Nemcsak önmagától volt képes mozogni, de mezőgazdásági-úti gőzmozdonyként elvontatta a cséplőgépet és az elevátort is (az utóbbi feljuttatta a kévéket a cséplőgép tetejére). Mindkét gépet lapos szíjjal hajtotta. Az ilyen típusú lokomobilban egy nagy lánc hajtja a hátsó kerekeket. Kormányozása alul-keresztbe fűzött lánccal működik, amelyet egy fém hengerre tekernek fel. Az egyik lánc húzza a mellső tengelyt, míg a másik engedi fordulni.

A gőzlokomobil széntüzeléssel üzemelt, de a kazán vegyes tüzelésű, vagyis alkalmassá tették a gépet a helyben rendelkezésre álló olcsó szalma és faanyagok hasznosítására is. A hengerbe a gőz bevezetését és a munkaütem utáni kieresztését síktolattyú vezérli. Teljesítménye 7–9 kW (10–12 LE). A gőzszabályozó szelep a tűztér felőli oldalon van a vízmércékkel együtt. Kiemelkedő technikatörténeti érdekessége a Watt-féle regulátor, amely az „állandó" fordulatszámot tartotta, valamint a súlyterhelésű biztosító szelep, amely a kazán gőznyomásának túlzott megemelkedése ellen védett. Az egyenletes forgást lendkerék biztosította, egyben a szíjkerék. A szíjkerék forgásirányának (menetirány) változtatására kulisszás (Stephenson-féle) vezérművet építettek be. Az önjáró gőzlokomobilon a gépész egy platformon állt, és a vonulás közben vitt magával általában szenet az útra, amely 5-8 órán át is tarthatott. A gépész platformjának másik oldalán egy fedeles láda található a szerszámoknak. Tüzelőanyag-fogyasztása szénből: 12 órás műszakban 600 kg. Tápvízigénye 80/100 liter/óra. A gép tömege 10 500 kg, menetsebessége az útviszonyoktól függően 3-4 km/óra.

Kérészéletű karrier

Akármilyen újdonságot, forradalmi változást hozott is, nagyon rövid a gőzlokomobil története. Ez a cikk, így, a vége felé magyarázatot kívánt adni erre. Miután tizenötezer évig emberi és állati erővel működött a mezőgazdaság, bő száz éve bejött a gépkorszak, de ezeknek az első munkagépeknek nagyon gyengék voltak a paramétereik: egy ilyen tíztonnás monstrum csak max. 12 lóerőre volt képes, sebessége megfelelt egy komótosan sétáló embernek. Sok tüzelőt és vizet igényelt, nem volt könnyű üzemeltetni, csak nagybirtokok engedhették meg maguknak. Rövidesen felváltották ezeket a benzines és dízelmotorú traktorok, amelyek néhány liter üzemanyaggal sokszoros teljesítményt fejthettek ki, sokkal gyorsabbak voltak, kisebb cirkusszal járt az üzemeltetésük.Az itt bemutatott gőzlokomotívot a gyűjteménybe kerüléséig megőrizte a Gyulai Megyei Kórház gazdasági igazgatója, Adász István. Az eredeti, restaurált, működőképes gép a gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumban tekinthető meg. Újra köszöntet mondok dr. Kovács Imre igazgatónak: mint mindig, most is kedvesen segített nekem.

Az eredeti, restaurált, működőképes gép a gödöllői Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeumban tekinthető meg.

Szerző: Karlovitz Kristóf, Fotók: Fortepan, Karlovitz Kristóf