A mezőgépek veteránjai – Próbakörök két Landini traktorral

A remek állapotú öreg erőgép, amely ma a traktorrajongó és veteránrendezvényekre járó Horváth Edina tulajdona, őszinte vasmasina, derék munkatárs, de nem finomkodik, még kevésbé kényeztet. Acéllemez ülésére csak Edina gondoskodásából került műbőrpárnázás; egyértelmű, hogy azért ekkora a kuplungpedál karja és a kormánykerék átmérője, mert itt bizony izomerő kell; felszállni és a meredező váltókarok közé bemászni egy kisebb mutatvány, amely után bekalodázva érzem a lábamat. Az időjárás szeszélyeitől egyedül a ruházatom véd, és ha zenére vágyom, választhatok, hogy dalolni vagy fütyörészni szeretnék.

Érchangú indulás

Elektromos önindítóval egy pillanat alatt kel életre a háromhengeres dízel – Edina beszámolója szerint harapós hidegben is. A kipufogó érces ra-ta-tával lődözi az ég felé barna füstpamacsait, így mindenki fedezékbe vonulhat a gépszörny elől, dudálni fölösleges. A motor nyilvánvalóan Euro nullás, de kit érdekelt ez akkor, és kit zavar ma? Senkit. Egyébként van a Landini R 4000-nek elektromos világítása és irányjelzője, sőt még néhány műszere is.

Már volt hátsó TLT, a munkagép hajtására. A 40 lóerő jelentősen felülmúlja az állati erőt, ez a traktor kétfejes ekét tud vontatni, 8 km/óra sebességgel

Elindulni a 8 előre-, illetve 2 hátrameneti fokozat bármelyikéből lehet, menet közben nem kell kapcsolgatni. Meglepve tapasztalom, hogy milyen könnyű kuplungozni, és természetesnek veszem, hogy a váltókar kíván némi erélyt. Kinn az utcán vigyorogva élvezem lármás haladásunkat, de a földútra, majd a parlagföldre kanyarodva rodeózáshoz válik hasonlóvá az élmény. Puff, felüt egy zökkenőn az ülés rugózása, ettől kissé meginog a gázadó lábam, mire fickósan nagyot ugrik az ős-Landini, alig győzöm tekerni a nagy áttételű, de attól még közel sem könnyen járó kormányt. Mégis hamar összebarátkozom vele, és nagy előny, hogy tökéletesen látom a kerekeket. Mekkora királyság lehetett 1960-ban egy ilyenre szállni, ahelyett, hogy a ló fara mögött ballagva fogná az ember az eke szarvát!

Kinn az utcán vigyorogva élvezem lármás haladásunkat a Landini R 4000-rel, de a földútra, majd a parlagföldre kanyarodva rodeózáshoz válik hasonlóvá az élmény.

A 2015-ös ifjonc

Időutazás átülni a mostani Landini 6-130C-be. Már a design is elárulja, hogy kortársunk. És a design nemcsak tetszetős formát jelent, hanem azt is, hogy minden „ki van találva” rajta. Ez a modell amúgy a korszerű traktorépítés egy jutányosabb vételárú terméke. Széles lépcsőn hágok fel a pormentes, klimatizált üvegpalotába, a súlyomhoz állítom az ülést és méreteimhez a játszi könnyedséggel forgatható kormányt, elinduláskor nem kell kuplungozni, csak a későbbiekben, és akkor is csak cirógatom a pedált. A T-Tronic erőátvitel 36+12 fokozata között hagyományos sebességváltó karral kapcsolgatok, de előre-, illetve hátramenet között már a volán alatti kis kapcsolóval. Tízóraimat és üdítőmet hűtőládába rakhatom, rádióhallgatásomat nem zavarja a motor barátságos dorombolása, és csak kiszállva veszem majd észre, hogy milyen meleg, fülledt az idő. Jó úton egy mai átlagautóéval vetekszik a komfort, de rázós terepen azért nem árt lelassítani, mert megdobálja az embert a ballonos gumikon guruló erőgép.

A Landini lépést tartott a fejlődéssel: míg az R 4000 a vaskorszakot képviseli, a 6-130C már a korszerű, hatékony gazdálkodást.

Ki mit tud?

Apropó, erő! Az 1960-as Landini 40 lóerőt tud kifejteni, kétfejes ekét vontatott 8 km/órával. A 2015-ös kivitel közös nyomócsöves turbódízelje 121 lóerős, és ennek megfelelően 3, esetenként négyfejű ekét húzhat, 8-10 km/órás sebességgel. A réginek is van hátsó TLT-je, de nagy teljesítményű hidraulikájával többféle eszközt működtethet az új. A hátsó függesztő mindkettőn hidraulikus, de a „kisöreg” nem vetélkedhet az ifjonc 5400 kilós teherbírásával. Ha még azt is hozzászámítjuk, hogy az utóbbit éjszakai munkára is alkalmassá teszi nyolc halogén fényszórója, még nagyobb a különbség. Teljesen nyilvánvaló, hogy a modern nagyüzemi mezőgazdaságban labdába sem rúghatna a veterán, egész gépállomásnyi kéne belőle arra a feladatra, amelyet egyedül ellát a 6-130C.

A 2015-ös gyártású Landini, háromszoros teljesítményű, sokkal nagyobb a hatékonysága. Több mint öt tonnával terheli a földet, és összkerékhajtású

A hatékonyságot összehasonlítani viszont már nehezebb lenne, sőt lehetetlen. Ki tudja, hány olasz lírába került, és hány üzemórát szolgált azóta a régi masina? És ki tudja, hogy meddig bírná még, ha komoly munkára fognák? Talán további évtizedekig. A mai traktorokat kifizetődőségi megfontolások alapján tervezik, és átlagosan tíz évig használják. Más a világ, más a traktor: egy ország élelmét megtermelni már csak az új típusokkal lehet. Az már csak hab a tortán, hogy ezt ennyire kulturált körülmények között tehetjük. A Landini lépést tartott a fejlődéssel: míg az R 4000 a vaskorszakot képviseli, a 6-130C már a korszerű, hatékony gazdálkodást.

A mezőgépek veteránjai – Fendt dízel-ló

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: Karlovitz Kristóf