Talajmegújítás és vízmegtartás a klímaváltozás korában

Az ENVIRONTEC powered by ÖKOINDUSTRIA 2026 fenntarthatósági szakkiállítás és konferencia keretében megrendezett szakmai kerekasztal-beszélgetés középpontjában a termőtalajok állapota, a klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai, valamint a regeneratív és talajmegújító gazdálkodás lehetőségei álltak. A Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége által szervezett fórum célja az volt, hogy tudományos és gyakorlati oldalról egyaránt bemutassa a termőtalajokat érintő legfontosabb kihívásokat és a lehetséges megoldásokat.

A beszélgetés moderátora, Dr. Pénzes Éva, a Magyar Talajvédelmi Szövetség ügyvezetője, hangsúlyozta, hogy a talajok romló állapota és a klímaváltozás következtében egyre gyakoribb vízhiány a mezőgazdaság egyik legsúlyosabb problémájává vált. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a megoldás kulcsa a talajok vízmegtartó képességének javítása, a talajélet helyreállítása és a gazdálkodási szemlélet átalakítása.

A talaj nem termőközeg, hanem élő rendszer

A beszélgetés egyik visszatérő üzenete volt, hogy a talajt nem lehet pusztán fizikai közegként kezelni. Dr. Hupuczi Júlia, a Magyar Talajtani Társaság alelnöke rámutatott, hogy a talajbiológia, a talajszerkezet és a művelési gyakorlat elválaszthatatlan egységet alkot. Véleménye szerint a talaj valójában nem létezhet aktív biológiai élet nélkül, hiszen a talajszerkezet fenntartásában, a tápanyag-körforgalomban és a vízgazdálkodásban meghatározó szerepet töltenek be a mikroorganizmusok. A szakértő szerint az elmúlt évtizedek során a nem megfelelő művelés, a csökkenő szervesanyag-visszapótlás, valamint a gyakran fedetlenül hagyott talajfelszín hozzájárult a hasznos mikroorganizmusok visszaszorulásához. Miközben a növények számára kedvező baktériumok és gombák száma csökkent, egyes kórokozó szervezetek számára egyre kedvezőbb feltételek alakultak ki. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a talaj állapotának javítása nem kizárólag kémiai vagy fizikai kérdés, hanem biológiai szemléletváltást is igényel.

A táji vízvisszatartás és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok szerepe a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban

Aitner-Óváry Melinda, a WWF Magyarország mezőgazdasági szakértője a vízhiányt táji szinten közelítette meg. Kiemelte, hogy a korábbi vízjárta területek lecsapolása és mezőgazdasági hasznosítása jelentősen átalakította a hazai tájakat. A klímaváltozás miatt ezért szükséges a területhasználat és a hagyományos vízgazdálkodási módszerek felülvizsgálata.

A víz helyben tartását és a mikroklíma alakítását a mezővédő erdősávok, a gyepterületek és a változatos élőhelyek is segíthetik. A szakértő hangsúlyozta, hogy a gazdálkodóknak, az önkormányzatoknak és más területhasználóknak együtt kell kijelölniük a vízvisszatartásra alkalmas területeket, beleértve azokat is, ahol az időszakos vízborítás nem okoz jelentős gazdasági károkat. A táj természetes működésének helyreállításával járó költségekből és felelősségből a társadalom egészének is részt kell vállalnia.

A vízhiány valójában talajállapot-probléma is

Vajda Péter, a Phylazonit Kft. ügyvezetője szerint a mezőgazdaság jövőjét nem lehet kizárólag a csapadék mennyiségének függvényében értelmezni. Előadásában kiemelte, hogy az öntözés önmagában nem jelent hosszú távú megoldást, hiszen a kijuttatott víz jelentős része elpárologhat, ha a talaj nem képes azt befogadni és tárolni. Véleménye szerint a vízmegtartás javításának alapfeltétele a megfelelő talajszerkezet kialakítása. A szakértő három kulcstényezőt nevezett meg, amelyek Magyarország mezőgazdasági területeinek jelentős részén hiányoznak vagy korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Ez a szervesanyag, a megfelelő kalciumellátottság és az aktív talajbiológia. Álláspontja szerint e három tényező együttes jelenléte nélkül nem lehet megfelelő vízmegtartó képességű talajról beszélni. A vízmegőrzés érdekében emellett a talajtömörödés csökkentését, a menetszámok mérséklését, a biodiverzitás növelését, valamint a talajbolygatás visszafogását tartja kulcsfontosságúnak.

A szervesanyag a talajmegújítás alapja

A beszélgetés egyik leggyakrabban visszatérő témája a szervesanyag-gazdálkodás jelentősége volt. Dr. Varga Sándor biológiai talajerő-gazdálkodási szakértő hangsúlyozta, hogy az egészséges talaj egyik legfontosabb ismérve a megfelelő szervesanyag-tartalom. Megfogalmazása szerint a szervesanyag egyszerre hat a vízbefogadásra, vízmegtartásra, tápanyag-gazdálkodásra, talajszerkezetre, valamint a talajbiológiai aktivitásra. A szakértő szerint szinte minden talajegészségi mutató kapcsolatba hozható a szervesanyag mennyiségével -és minőségével. Dr. Csicsor János, a Magyar Huminsav Társaság elnöke ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy az emberi egészség, az élelmiszer-minőség és a talajállapot között közvetlen kapcsolat áll fenn. Véleménye szerint a táplálkozási lánc alapja maga a talaj, ezért annak állapota nem csupán mezőgazdasági, hanem nemzetstratégiai jelentőségű kérdés. Többen hangsúlyozták, hogy a növényi maradványok helyben tartása, a komposztálás, a takarónövények alkalmazása és a szervesanyag folyamatos visszapótlása nélkül a talajok további leromlása várható.

A regeneratív gazdálkodás nem technológia, hanem szemlélet

A kerekasztal résztvevői szerint a regeneratív gazdálkodás lényegét sokszor félreértik. Márkus Bence, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének régióvezetője szerint a regeneratív szemlélet alapját néhány egyszerű, de következetesen alkalmazott elv jelenti. A talaj bolygatásának minimalizálása és folyamatos takarása, az élő gyökerek jelenlétének biztosítása, valamint a biológiai sokféleség növelése. Kiemelte ugyanakkor, hogy az átállás nem történhet egyik napról a másikra. A talajmegújítás több éves folyamat, amely során a termelőknek fokozatosan kell alkalmazkodniuk az új szemlélethez.

Csepregi Attila, a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport ügyvezetője szerint a probléma gyökere sok esetben nem az alkalmazott eszközökben, hanem a gazdálkodási szemléletben keresendő. Véleménye szerint a múltban gyakran nem a talaj aktuális állapotához igazították a művelést, hanem előre meghatározott munkarend szerint dolgoztak. Emiatt olyan időszakokban is elvégeztek bizonyos műveleteket, amikor a talaj állapota erre nem volt megfelelő. A szakember egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a talaj állapotát minden beavatkozás előtt figyelembe kell venni, és a technológiát ehhez kell igazítani.

Gazdaságosság és fenntarthatóság együtt kezelendő

A beszélgetés során többször elhangzott, hogy a fenntarthatóság csak akkor lehet sikeres, ha a gazdálkodók számára gazdaságilag is életképes megoldásokat kínál. Dr. Varga Sándor és Csepregi Attila egyaránt hangsúlyozták, hogy a gazdálkodók túlélése nélkül nincs fenntartható mezőgazdaság. A regeneratív irányoknak tehát nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is működőképesnek kell lenniük. A résztvevők szerint a következő évek legnagyobb kihívása az lesz, hogy a talajvédelmi és talajmegújító gyakorlatok minél szélesebb körben elterjedjenek úgy, hogy közben a gazdaságok versenyképessége se sérüljön.

Összegzés

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a magyar mezőgazdaság alkalmazkodóképességének kulcsa a talajok állapotának javítása. A vízmegtartás, a szervesanyag-visszapótlás, a talajbiológia támogatása, a biodiverzitás növelése és a talajkímélő művelés nem egymástól független eszközök, hanem egy egységes rendszer elemei. A szakértők szerint a klímaváltozás kihívásaira nincs egyetlen univerzális megoldás, de egy biztos, a jövő gazdálkodásának középpontjában a talajnak kell állnia. Az egészséges talaj nemcsak a termésbiztonság alapja, hanem a vízmegőrzés, az élelmiszer-minőség, a környezetvédelem és végső soron az emberi egészség egyik legfontosabb feltétele is.