„Rendszerszintű válaszokkal kell reagálni” (I. rész) – Interjú Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszterrel

AgrárUnió: Mi a véleménye, mennyi időre lenne szükség az elmúlt években elvesztett talajvízkészletek pótlásához?

Bóna Szabolcs: Ez elsősorban a jövő éghajlatától függ, és kedvezőtlen csapadékmennyiség esetén több éves, akár évtizedes folyamat is lehet, azonban a további csökkenések elkerülése érdekében a vízgazdálkodásban szemléletváltásra van szükség: a víz elvezetése helyett annak megtartására kell törekedni, ennek keretén belül a talajvíz célzott utánpótlása is kiemelt cél. Ehhez azonban nem elegendő önmagában a vízügyi beavatkozás, a gazdálkodási gyakorlaton is változtatni kell. A víz megtartásához egészséges talajra és jól működő talajéletre van szükség, ezért a művelési rendszerek átalakítása és a korszerű tudás alkalmazása is része a megoldásnak. A szakértői modellek alapján a célzott beavatkozásokkal 5–10 éven belül jelentős, érezhető javulás érhető el a kritikus régiókban.

AU: Milyen kilátások vannak a rétegvízkészletek hosszú távú megőrzésére és természetes utánpótlására?

BSz: Az AÉM (Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium – a szerk.) a mezőgazdasági vízigények esetén előnyben részesíti a víztakarékos megoldásokat, kiemelt figyelmet fordít az öntözőberendezések korszerűsítésének támogatására, illetve a felszín alatti öntözővíz-használatoknak lehetőség szerint az egyéb vízforrásokból való kiváltására (harmadlagos művek használata, vízmegtartás, csapadékvisszatartás). Ahol elengedhetetlen a felszín alatti vízhasználat, ott előnyben kell részesíteni a könnyebben utánpótlódó talajvízkészleteket. A felszíni vízvisszatartás térnyerésével várhatóan tovább mérsékelhető az öntözési célú rétegvíz-felhasználás. Továbbá a támogatási konstrukciók valószínűsíthetően ezt fogják szolgálni: az alternatív öntözővíz-beszerzési lehetőségeket, illetve a víztakarékos öntözőberendezések alkalmazhatóságát.

Hirdetés

AU: Mire számíthatunk az öntözés és öntözésfejlesztés területén a következő 5–10 évben?

BSz: Az öntözést egy átfogóbb, új szemléletű vízgazdálkodás részeként kell kezelni. A helyi adottságokhoz illeszkedő növénykultúrák termesztését kell ösztönözni, és szükség esetén a művelési rendszerek vagy akár a művelési ág megváltoztatása is indokolt lehet. A fejlesztésekben és a víz tájba juttatásában fontos szerepe lehet a helyi együttműködéseknek. A klímaváltozás és az aszály olyan komplex problémák, amelyekre nem egyetlen megoldással, hanem rendszerszintű válaszokkal kell reagálni. Mivel a klímaváltozás tényként van jelen, elkerülhetetlen lesz a jelenlegi termesztett növénykultúrákban történő átalakulás, akár teljesen új fajták, akár szárazságtűrő hibridek bevezetésével. Továbbá várhatóan a jelenlegi, „lehetőség szerint minél több területet öntözzünk” szemléletmód mellett sokkal inkább előtérbe kerül a „minél hatékonyabban öntözzünk” szemléletmód. Tekintettel arra, hogy több előrejelzés szerint a közeljövőben nem nőni, hanem inkább csökkeni vagy stagnálni fog a vízkészlet mennyisége, az öntözésfejlesztés fő irányzata elsősorban a víztakarékos, precíziós öntözőrendszerek kialakítása, támogatása lesz. Az öntözés területén előtérbe kerülnek a (természetes) vízmegtartó módszerek, azaz az alternatív vízforrások alkalmazása (pl. a csapadékvíz gyűjtése, vízvisszatartás), így várhatóan csökkeni vagy stagnálni fog a nettó felszíni és felszín alatti vízkivétel mennyisége olyan módon, hogy az öntözött területek mérete nem csökken. Várhatóan egyre nagyobb szerepet fog kapni a mesterséges intelligencián alapuló, talajszenzoros öntözőberendezések alkalmazása, amelyek nem táblaszerinti becslések, hanem valós, mért adatok alapján számítják a szükséges öntözővíz-mennyiséget, azaz a növények tényleges vízigénye alapján juttatják ki az öntözővizet térben és időben.

AU: Mekkora területen lehet reális cél az öntözéses gazdálkodás, a víz mezőgazdasági területek közelében tartása?

BSz: A vízgazdálkodási stratégiák felülvizsgálata, a potenciálisan öntözésbe vonható területek kijelölése, valamint a tájszintű vízvisszatartásra alkalmas célzónák meghatározása jelenleg is folyamatban van, ez alapján lehet majd meghatározni a reálisan öntözendő terület nagyságát. A kormány intézkedéseinek eredményeként június 1-jéig mintegy 143 millió köbméterrel több vizet sikerült visszatartani. A hosszabb távú feladatok összehangolására az Élő Környezetért Felelős Minisztérium, az AÉM, valamint a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium közösen létrehozta a Vízügyi Munkacsoportot, amelynek célja hosszú távú megoldások kidolgozása Magyarország vízbiztonságának megerősítésére.

Hirdetés

AU: Mekkora terület vonható be egy évtizeden belül az öntözésbe ott, ahol ma a víz odavezetése sem megoldott?

BSz: Ez nagyban függ a jövőben rendelkezésre álló vízkészletek nagyságától/elérhetőségétől, és természetesen az éghajlattól. Már akkor is hatalmas eredményt érünk el, ha a potenciálisan öntözhető területeket újra a termelés szolgálatába állítjuk, és a csatornahálózat felújításával, valamint a vízvisszatartás fejlesztésével biztosítjuk a meglévő kapacitások maximális kihasználtságát. Az a feladatunk, hogy költséghatékony és ökológiai szempontból fenntartható öntözéssel termeljünk, hiszen a klímaváltozás miatt az eddigi termesztéstechnológiák már se rövid távon, se hosszú távon nem tarthatók fenn.

AU: Térjünk át a más területre: hogyan értékeli a magyar gabonaágazat jelenlegi helyzetét és jövőbeli kilátásait?

BSz: Az idei év a szélsőséges időjárási körülmények miatt a magyar gabonatermesztésben példa nélküli kihívásokat hozott, ugyanakkor a növényfajok döntő többségénél a hazai ellátás megfelelően biztosított. Az egyes növényfajok helyzete között jelentős különbségek alakultak ki, ezért várható, hogy egyes termékek esetében a szokásosnál magasabban alakul majd a behozatal. Hosszabb távon ugyanakkor alkalmazkodnunk kell a szélsőséges időjáráshoz: a 2025-ös aszály után több mint 550 ezer hektárra jelentettek be aszálykárt, és a legnagyobb terméskiesést a kukorica szenvedte el. Ezért a termelést egyre inkább a termőhelyi és vízellátottsági adottságokhoz kell igazítani. A gabonapiacon egyszerre kell védenünk a magyar termelők érdekeit az indokolatlan árletörő importtól, és biztosítanunk a takarmánygyártás, valamint az állattenyésztés megfelelő alapanyag-ellátását. Emellett hosszabb távon csökkentenünk kell az alacsony feldolgozottságú alapanyag-export súlyát. A versenyképesség egyik fontos kitörési pontja a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása, amihez erősebb feldolgozóiparra és a termékpálya szereplőinek szorosabb együttműködésére van szükség.

AU: Milyen irányban lenne érdemes diverzifikálni a szántóföldi növénytermesztést?

BSz: A diverzifikáció kiindulópontja nem az, hogy országosan kijelöljünk néhány új növénykultúrát, hanem hogy a termelést a helyi termőhelyi, vízellátottsági és megváltozott klimatikus adottságokhoz igazítsuk. Az elmúlt évek aszályai megmutatták, hogy egyes térségekben bizonyos kultúrák termesztésének kockázata jelentősen megnőtt. Ahol például a kukorica termesztéséhez tartósan nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű víz, ott más növénykultúrákban vagy a művelési rendszer megváltoztatásában kell gondolkodni.

„Erősebb feldolgozóiparra és a termékpálya szereplőinek szorosabb együttműködésére van szükség”

Hirdetés

AU: Mit kellene tenni ahhoz, hogy Magyarországon nagyobb arányban lehessen prémium minőségű, az olasz malomipar elvárásainak is megfelelő búzát termelni?

BSz: A prémium minőségű, így az olasz malomipar speciális igényeinek megfelelő búza termelésének bővítéséhez a teljes terméklánc szorosabb összehangolására van szükség. A kiindulópont a megfelelő termőhelyek és fajták azonosítása, illetve a malmi minőségre alkalmas fajták nagyobb arányú termesztése lehet. A hazai fajtakísérleti rendszer már jelenleg is megkülönbözteti a prémium és malmi minőségi kategóriákat. Ugyanakkor a prémium minőség nem kizárólag fajtakérdés: szükség van célzott tápanyag-gazdálkodásra, megfelelő vetésidőre, növényvédelemre, betakarítási és szárítási technológiára, valamint a tételek elkülönített kezelésére is. Célszerű ezért olyan termelői integrációkat és szerződéses termelési rendszereket erősíteni, amelyekben a felvásárló már a vetés előtt meghatározza a kívánt minőségi paramétereket, a termelő pedig ezek teljesítéséhez megfelelő agrotechnológiai javaslatot és minőségi prémiumot kap. Így a magasabb minőség nem pusztán termelési cél, hanem ténylegesen jövedelmező piaci lehetőség lehet.

AU: Reálisnak tartja, hogy a hazai aestivum- és durumbúza-termelés közelítsen az olasz, osztrák és német malomipar, illetve feldolgozók által támasztott minőségi követelményekhez?

BSz: Igen, reális célkitűzésnek tartjuk. Ugyanakkor célszerű különválasztani a jogszabályi vagy szabványkövetelmények harmonizációját és az egyes piacok, illetve a feldolgozók által támasztott szigorúbb minőségi elvárásokat. Az Európai Unióban a gabonákra vonatkozó alapvető minőségi követelmények közös keretek között jelennek meg. A prémium malmi minőség azonban ennél lényegesen szigorúbb, piaci alapú követelményeket is jelenthet. A cél nem feltétlenül az, hogy minden hazai búzára egységesen az olasz, osztrák vagy német prémiumkövetelményeket alkalmazzuk, hanem az, hogy nagyobb arányban legyünk képesek azoknak megfelelő tételeket előállítani. Ehhez szükséges a termőhelyhez illesztett fajtahasználat, a minőségre irányuló termesztéstechnológia, a korszerű minőségvizsgálat és a termelői összefogás fejlesztése. Különösen fontos, hogy a szigorúbb minőségi követelményekhez igazodó termelést a piac megfelelő árprémiummal ismerje el, mert tartósan csak így biztosítható a termelők érdekeltsége.

AU: A hazai olajosnövény termesztésben jelentős eltolódás látszik a napraforgó javára, többek között az őszi káposztarepce rovására. Milyen lehetőséget lát egy egészségesebb arány visszaállítására?

BSz: Magyarországon az éghajlatváltozásból adódó, egyre sűrűbben jelentkező extrém időjárási események a kukoricát és a repcét érintették a legnagyobb mértékben. Ennek következtében e két növényfaj visszaszorulása látható a hazai vetésforgóban a napraforgóval, az árpával és egyéb gabonákkal szemben. A repcetermesztés versenyképességének javításához elsősorban a termelési kockázatok mérséklésére, a megfelelő termőhelyek és fajták kiválasztására, valamint a korszerű növényvédelmi technológiák alkalmazására van szükség. Emellett fontos a stabilabb piaci kapcsolatok és a minőségi, illetve termelési prémiumok kialakítása. A cél nem a napraforgó visszaszorítása önmagában, hanem egy olyan diverzifikáltabb vetésszerkezet kialakítása, amely agronómiai, gazdasági és piaci szempontból is ellenállóbbá teszi a hazai növénytermesztést.

AU: Milyen elképzelései vannak a fehérjenövények hazai termesztésének fejlesztésére, azok hazai feldolgozására, felhasználására, a termelés és a feldolgozóipar igényeinek az összehangolására?

BSz: A fehérjenövények termesztésének fejlesztését nem önmagában a termőterület növelésén keresztül, hanem a teljes értéklánc fejlesztésével célszerű megközelíteni. A hazai szója, borsó, lóbab és egyéb fehérjenövények termelésének bővítése mellett szükség van a hazai feldolgozókapacitások, a fehérjekoncentrátumok és egyéb nagyobb hozzáadott értékű termékek előállításának fejlesztésére, valamint arra, hogy a hazai állattenyésztés egyre nagyobb arányban tudja ezeket a termékeket felhasználni. A következő lépés a termelők és a feldolgozóipar közötti szerződéses kapcsolatok erősítése lehet. A feldolgozók számára előre meghatározott mennyiségű és minőségű alapanyagra, a termelők számára pedig kiszámítható értékesítési lehetőségre és megfelelő árra van szükség. Kiemelt szerepet kaphatnak ebben a termelői csoportok és integrációk, amelyek a termelés szervezését, a tárolást, a minőségvizsgálatot és az értékesítést is összehangolhatják. A cél egy olyan hazai fehérjeértéklánc kialakítása, amelyben a megtermelt alapanyag minél nagyobb része hazai feldolgozásban, hazai takarmányozásban vagy élelmiszeripari felhasználásban hasznosul, ezáltal a termelés magasabb hozzáadott értéket és nagyobb piaci stabilitást biztosít.

AU: A zöldség-gyümölcs ágazat lejtmenetben van. Az utóbbi 5 évben folyamatosan csökken a termőterület, a termésmennyiség, az export. Romlik a külkereskedelmi egyenleg, miközben növekszik az import. Mindez egyúttal az önellátottság romlását is jelenti. Mi az agrárkormányzat terve a jobb sorsa érdemes zöldség-gyümölcs ágazattal?

BSz: A zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztése stratégiai jelentőségű, és fontos szerepe van abban, hogy a magyar mezőgazdaság a magasabb hozzáadott értékű termelés felé mozduljon el. Ehhez erősíteni kell a termelők piaci pozícióját és együttműködését, jobban össze kell kapcsolni a termelést a feldolgozással. Ennek érdekében már konkrét szabályozási munka is megkezdődött: a minisztérium a zöldség-gyümölcs termelői szervezetekre vonatkozó szabályozás korszerűsítését készítette elő. A cél az adminisztráció egyszerűsítése, az ellenőrzési és támogatási eljárások kiszámíthatóbbá tétele, valamint a termelők piaci helyzetének, versenyképességének és fejlesztési lehetőségeinek erősítése.

 „A minisztérium a zöldség-gyümölcs termelői szervezetekre vonatkozó szabályozás korszerűsítését készítette elő.”

AU: Mikorra várható a zöldség-gyümölcs termelők számára most már egyre nagyobb gazdasági károkat okozó árrésstop-rendszer kivezetése?

BSz: Ez a kérdés nem az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium hatáskörébe tartozik.  

(Az interjú második részét, melyben Kovács Ferenc, a Vadgazdálkodási Főosztály főosztályvezetője is nyilatkozik, a következő lapszámban olvashatjátok.)

Az első 100 nap intézkedései

• Az EU-s támogatásokhoz kapcsolódó hatékonyabb, integritási kockázatszűrő informatikai rendszer
• Zéró tolerancia a szabálytalan forrásfelhasználással szemben
• Az állami ménesgazdaságok működésének átvilágítása
• Az agrárszakképzési bázisok megvédése: a Varga Márton Technikum magánosításának megakadályozása, vizsgálat a Magyar Gyula, a Galamb Technikumok ingatlanügyeiben
• A több mint 750 ezer hektárt érintő aszálykár miatt azonnali rendkívüli támogatások a gazdák fizetőképességéért
• Szuperelőleg a rendkívüli károkat elszenvedett mintegy 150 ezer gazdának: már szeptembertől 75%-ra emelt kifizetések, 106 milliárd forint azonnali forrás
• A silókukorica azonnali, zölden történő betakarításának engedélyezése a 15 napos várakozási idő eltörlésével, a kárenyhítési jogosultság teljes megőrzése mellett
• Fix 3%-os kamatozású, maximum 5 millió forintos Széchenyi Mikro Forgóeszközhitel a legkisebb családi gazdaságok túléléséért
• Hektáronkénti 100 ezer forintos kárenyhítési előleg a tavaszi fagy- és jégesőkárokat elszenvedett gazdáknak
• 100%-os kamattámogatású forgóeszközhitel a tejtermelőknek, valamint 70%-os kamattámogatás a feldolgozóknak a tejpiaci válság kezelésére
• 4,5 milliárd forintos többletforrás a sertéstartóknak a 80%-ra emelt szintű állatjóléti előlegek biztosítására
• 100%-os kamat-, kezességi díj- és kezelési költség támogatású hitelek az afrikai sertéspestis okozta exportkorlátozások ellensúlyozására
• Külön krízistámogatás a 2025-ös ragadós száj- és körömfájás-járvány miatt veszteséget szenvedett juh- és sertéstartóknak
• Átlátható, állattartóknak kedvező feltételrendszer a rövid távú, éves állami termőföldhasznosítási szerződések megkötése során
• Mintegy 6 milliárd forintos uniós rendkívüli támogatás lehívása az EU válságalapjából a kis- és közepes gazdaságok megnövekedett költségeire
• A KAP Stratégiai Terv módosítása további 17,7 milliárd forint uniós krízistámogatás mozgósítására az aszálykárok enyhítésére
• V4+4 agrárminiszteri szövetség megkötése a balatonfüredi csúcson a 2027 utáni KAP tárgyalásaira
• Magyar kezdeményezésű nyilatkozatok az uniós válságkezelő eszközök egyszerűsítéséről és a biomassza-védelemről az uniós tanács napirendjén
• Azonnali vis vis maior bejelentés georeferált fotókkal a MobilGazda alkalmazásban a lassú hatósági helyszíni szemlék kiváltására
• Életszerűbb gyepgazdálkodási szabályok (a megengedett csökkenés 5-ről 10%-ra növelése) és egyszerűbb kárenyhítési adminisztráció
• Széles körű társadalmi egyeztetések elindítása a kárenyhítési rendszertől a tejágazati és agrártámogatásokon át az élelmiszer-szabályokig
• Az Élelmiszer-önrendelkezési Index kidolgozásának elindítása és a teljes hazai értéklánc összehangolása
• Párbeszéd a hazai élelmiszeripari szereplőkkel és kereskedelmi láncokkal a magyar alapanyagok és a fenntartható technológiák támogatásáért
• Országos tudományos felmérés a JÉGER-rendszerről, valamint adaptációs program indítása a fokozottan aszálytűrő alternatív növénykultúrák vizsgálatára
• Az agrárkamara megújításának megkezdése, a harmadik országbeli munkavállalók szabályainak felülvizsgálata, valamint folyamatos ASP-védekezés a Nébihhel és a fővadászokkal

Szerző: AgrárUnió