Májusi-júniusi tennivalók a napraforgóban

Védelem a vetéssel együtt

A napraforgó vetésekor az egyik nagy kérdés, hogy mivel próbáljuk a kelő növények fejlődését segíteni, illetve a tőszámot minél inkább megtartani. A mikrogranulátum szóróval felszerelt vetőgépek lehetőséget nyújtanak a kelő növények fejlődését segítő tápanyagok, rovarölő talajfertőtlenítő szerek, mikrobiológiai termékek, vagy akár ezek közös kijuttatására. A talajlakó kártevők közül a drótférgekkel kell a legnagyobb területen számolnunk, melyek a kelő napraforgó károsításán túl a már kikelt növények szikalatti szárába is berágják magukat, a szik-kétleveles növények pusztulását okozva. Egy terület drótférgei több pattanóbogár faj lárváiból tevődnek össze. Érdemes tudni, hogy mely faj/fajok dominálnak (erről a korábbi években kihelyezett feromoncsapdák fogásai alapján tájékozódhatunk), és ezek peterakási időszakában az elmúlt 1-2 évben volt-e a táblán sűrűbb növényállomány: gabona, gabona árvakelés, másodvetés, kapás kultúra. Másrészt a drótféregfertőzés a vetés előtt különféle módszerekkel (például búzacsomós csalétek) felmérhető. A drótféreg felvételezésnél azonban vegyük figyelembe, hogy a fertőzés jellemzően foltszerű, így csak elegendő számú, megfelelően elhelyezett csalétek adhat használható információt!

Hamuszürke szárkorhadás tünete a szár bélszövetén

A vetéshez kötődően említést érdemel még a hamuszürke szárkorhadás elleni védekezés, ugyanis az ilyenkor kijuttatott megfelelő mikrobiológiai készítmények hatékonyan gyérítik a kórokozó kitartóképleteit, a mikroszkleróciumokat. Annál inkább fontos lehet ez a védekezés, mert ez a sokgazdás kórokozó a száraz évjáratokban okozza a legnagyobb kárt, ugyanakkor a gombaölő szeres kezelések (legyen az csávázás vagy állománykezelés) nem adnak megfelelő védelmet ellene.

Hirdetés

A fiatal napraforgó ellenségei

A kelést követően többféle fiatalkori kártevő is jelentős tőszámvesztést okozhat. A rovarkártevők közül a barkók, sároshátú bogár a legjellemzőbbek. Az esetleges kártételüket a frissen kelt állományok rendszeres ellenőrzésével tudjuk felderíteni, és szükség esetén védekezni. Sajnos az ellenük felhasználható rovarölő szerekből eléggé kifogytunk, az utóbbi években szükséghelyzeti engedéllyel rendelkező készítményeket lehetett felhasználni.

Mezei nyúl kártétele fiatal napraforgón

A fiatal napraforgó gerinces kártevői közül a legnagyobb felületen kárt okozó faj a mezei nyúl. Többféle védekezési módszer is elterjedt, de ezek nem adnak tökéletes védelmet, inkább a kártétel csökkentésére szolgálnak. Az egyik ilyen módszer a táblák körbekerítése: a nyulak kizárása a területről. Gyakori megoldás erre a célra a bálaháló használata, amitől akkor várhatunk megfelelő eredményt, ha a „kerítést” úgy állítjuk fel, hogy ténylegesen megakadályozza a bejutást, és néhány naponta ellenőrizzük, a sérült részeket helyreállítjuk. A másik elterjedt módszer a riasztó hatású anyagok kipermetezése már szikleveles kortól, amit az újabb levelek megjelenésével ismételni kell. Kisebb táblákon az egész felület kezelése szükséges, nagyobb táblákon elegendő lehet a forgóké. Egy harmadik módszer, hogy valamilyen herbicid toleráns hibridnek szánt tábla forgóján nem herbicid toleráns napraforgó termését elszórjuk, magágy készítéskor bedolgozzuk. A nagyobb tömegben kelt napraforgóból táplálkozó nyulak így kisebb kárt tesznek a vetett állományban, az „árvakelés” pedig a gyomirtással elpusztítható.

Gyomirtási lehetőségek

A napraforgóban a herbicid toleráns hibridekre alapozott gyomirtási rendszerek két évtizedes múltra tekintenek vissza hazánkban, és ma már a vetésterület túlnyomó részén meghatározó technológiák. Az eredményes – mindeközben a napraforgóval kíméletes – gyomirtás alapfeltétele, hogy a hibrid- és a gyomirtószer-választás összhangban legyen, a kezeléseket a gyomnövények legérzékenyebb, 2-4 leveles állapotára időzítsük, illetve tartsuk be a termékek más gyomirtó szerekkel és egyéb termékekkel való keverhetőségének szabályait.

   Imazamox hatóanyagú gyomirtó szer hatása selyemmályván

Néhány évvel ezelőtt egy új, herbicid toleráns hibridet nem igénylő posztemergens herbicid (halauxifen-metil) is megjelent a szerválasztékban, mely a hatásspektrumába tartozó fajok (parlagfű, szerbtövis, fehér libatop, selyemmályva) fejlett egyedeit is hatékonyan irtja. A napraforgó biztonsága érdekében a fenológiára és a keverhetőségre vonatkozó előírásokat itt is szigorúan tartsuk be.

Halauxifen-metil hatóanyagú gyomirtó szer hatása szerbtövisen

A posztemergens technológiák ellenére azonban ne felejtsük el, hogy alapkezelésekre továbbra is lehetőségünk van, és a gyomflórához, a posztemergens gyomirtó szerhez megfelelően megválasztott preemergens herbicid teljesebbé és megbízhatóbbá teheti a gyomirtást.

Napraforgó növekedésszabályozás után (jobb oldal) és kezeletlen növények (bal oldal)

Napraforgóban egy viszonylag új technológiai elem a növekedésszabályozás, aminek komoly szerepe lehet a megdőlés okozta veszteségek csökkentésében, különösen csapadékos tavasz, illetve magasra növő hibridek esetében. A kezelést a megfelelő eredmény elérése érdekében a szárnövekedés korai, intenzív időszakában kell elvégezni.

Sebzések levélnyélen mezei poloskák tojásrakása után

Szívó kártevők, levél- és szárbetegségek

A szívó kártevők közül a mezei poloskák hosszú időn keresztül károsíthatnak, szívogatásuk a generatív részekre is kiterjed, a virágkezdeményekben, zsenge kaszatokban is kárt tehetnek. Ezentúl tojásrakásukkal a száron, a levélnyélen és a virágzaton okoznak sebzéseket, melyek megkönnyítik szár- és tányérfertőző gombák bejutását a növényekbe.

Levéltetvek a fejlődő virágzaton

A levéltetvek szintén általánosan elterjed kártevői a napraforgónak. A fertőzés lefutása, mértéke nagyban függ az adott év időjárásától: előfordulhat, hogy már 2-4 leveles növényeken megjelennek a szárnyas alakok, és a fejlődő virágzaton már hemzsegnek a levéltetvek. Máskor később indul a fertőzés, vagy kevésbé súlyos, egyes években pedig előfordul, hogy alig-alig találunk néhány egyedet a csillagbimbós állományban.

Mindkét kártevőcsoport esetében a védekezésről az állomány rendszeres ellenőrzésével hozhatunk megalapozott döntést.

A napraforgó levél-, szár- és tányérbetegségeit patogén gombafajok népes tábora okozhatja. Az egyes fajok jelentősége sokat változott az elmúlt években, évtizedekben. Egyrészt az időjárás alapvetően befolyásolja, hogy adott évben vagy egymást követő években mely fajok tüneteit láthatjuk gyakrabban, másrészt a meghatározó betegségekkel szembeni ellenállóságot tekintve a nemesítés is komoly eredményeket ért el. Az utóbbi években inkább a száraz, meleg időjáráshoz jobban alkalmazkodó kórokozók felé billent a mérleg nyelve, mint például a korábban már említett hamuszürke szárkorhadás, a rizópuszos tányérrothadás, de gyakrabban lehet találkozni például szeptóriás levélfoltossággal, napraforgó rozsdával is.

Fehérpenészes szártőrothadás és következménye

A szár- és tányérbetegségek ellen használható gombaölő szerek preventív kezelések formájában adnak megfelelő védelmet: nem várhatjuk meg a szár- és tányérfoltok kialakulását.

Napraforgó rozsda a levél fonákán

A napraforgó állománypermetezéseihez kapcsolódóan levéltrágyákkal, biostimulátorokkal, a különféle stresszhatásokat mérséklő anyagokkal segíthetjük a növények fejlődését, termésképzését, a kritikus időszakok jobb átvészelését – kinek-kinek hite és meggyőződése szerint.  

Szerző: AgrárUnió