A baj gyakran csőfertőzés formájában érkezik! – Lépések a kukoricacső gombás megbetegedéseivel szemben

A kukoricacső gombás megbetegedése – gyakorta csőfuzáriózisként említve  ̶  az utóbbi években a kukoricatermesztés egyik slágertémájává vált. Maga a csőfuzáriózis elnevezés kissé csalóka, hiszen a kukorica csőfertőzését nem csupán fuzárium-fajok okozhatják, hanem más kórokozók is. A téma fontosságának oka, hogy a terménypiac egyre érzékenyebb a csőfertőzés nyomán esetleg kialakuló toxinszennyezésre, illetve, hogy átalakuló éghajlatunk fokozottan segíti egyes, veszélyes toxinokat termelő kórokók megjelenését.

Mi a baj a gombatoxinokkal? Elsősorban az, hogy már egészen kis mennyiségben is jelentős egészségügyi problémákat okoznak, akár állati takarmányozásban, akár humán élelmezésben kerül felhasználásra a toxinos termény. Másodsorban az, hogy ha egyszer toxinos lesz a termés, e vegyületek már nem távolíthatók el abból, mivel rendkívül stabilak, ezért sem a szárítás, sem a hűtés, sem pedig a tárolás nem csökkenti már a mennyiségüket. Megkötésükre rendelkezésre állnak ugyan különféle termékek, azonban azok alkalmazása jelentősen megnöveli a feldolgozó vagy felhasználó költségeit. Harmadsorban pedig az, hogy a toxinok jelenléte korlátozza a termény minden egyes -az égetésen kívüli- felhasználási lehetőségét (takarmányozás szemesként, takarmányozás silóként, bioetanol-előállítás stb). Mindehhez hozzá kell azonban tenni, hogy jelenlétük akkor okoz gondot, ha mennyiségük a rendeletileg meghatározott határérték felett alakul. Eltérő okok miatt ugyan, de az évjáratok igen nagy hányada nyújt kedvező feltételeket a toxinok termelődéséhez, azaz megjelenésükkel mindig számolnunk kell. Célunk ezért legyen reális, ne a teljes toxinmentesség elérésére, hanem a szennyezés határérték alatt tartására koncentráljunk!

A toxinmentes kukorica elérésének egyik fontos lépése a csövön keletkező rovarkár kizárása.

Kórokozók és toxinok

Az elmúlt években a legnagyobb problémát a termés aflatoxinokkal való szennyeződése jelentette. E vegyületek termelése elsősorban az aszpergillusz-fajok egyikére, az Aspergillus flavus kórokozóra jellemző. E gomba nem újonnan érkező megbetegedés, régóta jelen van, az általa okozott problémák mára beazonosításra kerültek, jól ismertek. Jelentőségének növekedése annak köszönhető, hogy változó éghajlatunk egyre kedvezőbb feltételeket biztosít e meleg égövi eredetű gombabetegség számára. A meleg, sőt forró, hőségnapokkal tarkított csapadékmentes időjárás egyértelműen segíti a cső aszpergilluszos megbetegedését. Ráadásul ugyanezek a viszonyok segítik a gyapottok-bagolylepke felszaporodását és károsítását is, amelynek kártétele, a szemeken és a csövön ejtett sebzések kedvező lehetőséget nyújtanak a csőfertőző kórokozók számára. Azonban maga az aszpergilluszos fertőzés nem kapcsolódik kizárólagos jelleggel a rovarkártételhez, az a virágzás időszakában a bibeszálon keresztül is megtörténhet. A megbetegedés tünete a kukoricacsövön kialakuló olívazöld penészgyep (1. kép), amelyet nem lehet összekeverni az egyéb csőfertőző gombák tüneteivel. A fentiekben leírt tényezők az utóbbi évek meleg és száraz évjárataiban egyértelműen növelték az aszpergilluszos csőfertőzések gyakoriságát, ezen keresztül pedig az aflatoxin termésben való megjelenésének a valószínűségét. Jelenleg nem látni annak jelét, hogy bármi gátat vetne e folyamatnak, ezért tendenciájában továbbra is növekvő aszpergillusz-veszéllyel kell számolnunk.

1. kép: Aspergillus flavus jellegzetes, olívazöld színű tünete

Gyakran fertőző, mondhatni megszokott kórokozók a fuzárium-fajok, amelyek kisebb vagy nagyobb arányban, de minden évben jelen vannak a kukoricacsöveken. Fertőzésük mértéke szorosan összefügg a csövet ért rovarkártétellel, azonban e kórokozók is képesek arra, hogy a virágzás időszakában, a bibeszálon keresztül fertőzzenek. Jellemző tünetük az akár csak egyetlen szemen megjelenő, esetleg a cső kisebb-nagyobb hányadára kiterjedő, de akár az egész csövet is beborító szürkés, gyakran lazac- esetleg rózsaszínű penészgyep (2. kép). A fuzáriumos csőfertőzés okozója két faj lehet, a nedvesebb és hűvösebb viszonyok között betegítő Fusarium graminearum, valamint szárazabb és melegebb körülményeket kedvelő Fusarium verticillioides. Sajnos mindkét kórokozó termel toxinokat, az előbbi a jól ismert deoxinivalenolt (DON), valamint zearalenont (ZON), míg az utóbbi a fumonizineket.

2. kép: Fuzáriumos fertőzés kiterjedt tünete

Annak ellenére, hogy a fenti kórokozók környezeti igénye eltérő, gyakori látvány, amikor ugyanazon a kukoricacsövön fuzáriumos és aszpergilluszos tünetek együtt jelennek meg (3. kép).

3. kép: Fuzáriumos és aszpergilluszos fertőzés tünetei ugyanazon a kukoricacsövön

Lépések a csőfertőzés mértékének csökkentésére

A kukoricacsövet betegítő kórokozók, a fuzárium- és aszpergillusz-fajok fertőzését egyaránt segítik a talajfelszínen lévő fertőzött, a kórokozók szaporítóképleteit tartalmazó szármaradványok. E fertőzőforrás megszüntetésére említhetnénk a forgatásos talajművelés alkalmazását, azonban ez táblaszinten alapvetően nem fogja befolyásolni a fertőzés mértékét. A tágabb környezetben biztosan lesz olyan terület, amely nagy mennyiségben tartalmazza a szaporítóképleteket, és ahonnan elegendő fog érkezni belőlük a csövek megbetegítéséhez. Ezért úgy kell tekintenünk a csőfertőző kórokozókra, mint amelyek állandóan jelen vannak és amelyek fertőzését csupán a környezeti viszonyok és más termesztéstechnológiai elemek befolyásolják.

Hirdetés

Az utóbbiak közé tartozik talán a legfontosabb, a fertőzésnek és toxintermelésnek ellenálló hibrid választása. Tényként kezelhetjük, hogy a hazai kínálat kukoricahibridjei között jelentős különbségek vannak a csövet betegítő korokozók iránti fogékonyságban, példákat az ellenállóktól egészen a szuperérzékenyekig találhatunk. A választott hibrid ilyen irányú tulajdonságáról érdemes előzetes információt kérni az érintett nemesítőháztól. A fajtaválasztás kérdéskörbe tartozik a tenyészidő hossza is, mivel a nagy FAO-számú kukoricák kitettsége nagyobb a toxintermelődés szempontjából.

Az állomány teljes tenyészidőszakban való egyöntetű fejlődése a csőfertőzés és toxintermelés szempontjából ugyancsak fontos kérdés. Egy vegyes fejlettségű állományban hosszan elhúzódó lesz a virágzás is, amely minél hosszabb, annál nagyobb kockázatot hordoz magában a virágzáskori fertőzést illetően. Az egyenetlenül, hosszú időn át virágzó és termékenyülő állományból betakarításkor eltérő nedvességtartalmú szemek kerülnek a szárítóra, vagy egyenesen a tárolótérbe, ami jelentősen megnöveli a toxintartalom raktározás során való növekedésének veszélyét. Összességében minden olyan tényező, amely bármilyen módon stresszhatást okoz növényeinknek ̶túlzott besűrítés, tápanyaghiány, gyomosodás stb. – növeli a majdani a csőfertőzés valószínűségét.

A csőfertőző kórokozók elleni védekezés egyik elemét a növényvédelmi beavatkozások adják. Ez alatt nem feltétlenül a kukorica gombaölő szerekkel való permetezését kell érteni, mivel egy fogékony hibrid esetén ennek hatásfoka alacsony lehet. Inkább a rovarkártétel kizárása nyújthat segítséget, amikor megakadályozzuk a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly lárváinak csőkártételét. E két kártevő közül különösen az első jelent veszélyt, mivel lárvájának jellemzően a csővégeken, a csuhélevelek alatt ejtett rágásával, az abban felhalmozódó, szinte mindig nedves ürülék és rágcsáléktömeggel (4. kép) ideális körülményeket teremt a csőfertőző kórokozók számára. A kukoricamoly ugyan kisebb veszélyt jelent, azonban második lárvanemzedékének csövön ejtett rágása kaput nyithat a fertőzés számára, ezért nem szabad lebecsülni e kártevőt sem.

4. kép: A gyapottok-bagolylepke lárvájának kártétele kedvező körülményeket teremt a csőfertőző kórokozók számára

A toxinos termés elleni küzdelem a szántóföldön kezdődik és a raktárban végződik.

A toxintermelés fékezése raktározás során

A termés esetleges toxinszennyezése szántóföldi szemlével nem ítélhető meg, a csövek szemmel látható fertőzöttsége önmagában nem jelenti biztosan a toxinok jelenlétét. Mint ahogyan a tünetmentesség sem garancia azok hiányára, ugyanis előfordulhat határérték feletti toxintartalom mindenféle külső jel nélkül is. Ezért érdemes a legnagyobb gondossággal eljárnunk és gyorstesztek alkalmazásával folyamatosan mérni a telepre beszállított termés toxintartalmát, majd a hasonló szennyezettségi szintű terményt külön-külön betárolni. Az eltérő toxintartalmú tételek keveredésének elkerülésével máris sokat teszünk az esetleges értékesítési nehézségek elkerülése érdekében! A külön tárolással nem ér véget a gombatoxinokkal szembeni küzdelem, mivel egyes fajok esetében a toxintermelés a tárolás során is folytatódhat. Ezért a tárolóteret alkalmassá kell tenni a termény fogadására, majd azt a tárolás során folyamatos kontroll alatt kell tartani, figyelve a raktári kártevők megjelenésére, a nedvesedésre, a gócképződésre utaló jeleket. A raktározásra, a termény fogadására való felkészülésről további információt találhatnak olvasóink az ugyanebben a lapszámban megjelenő, e témát körüljáró cikkünkben.

Szerző: AgrárUnió