Kalászos gabonáink levélbetegségei – Milyen betegségekre számíthatunk az őszi vetésű gabonákban?

kalászos gabonák, beszéljünk itt most a legnagyobb felületen termesztett őszi búzáról és árpáról, levélbetegségeinek mindegyike jól ismert, megjelenésükkel az évjárati hatásoktól függően minden termesztési ciklusban számítanunk kell, de az is könnyen előfordulhat, hogy az teljesen elmarad. Ha csupán az elmúlt három év kórtani helyzetét nézzük meg közelebbről, azt láthatjuk, hogy a 2022-es év extrém száraz körülményei között általánosságban lényegi fertőzésükről nem beszélhettünk. Az ezt követő 2023-es évjárat azonban az átlagosnál kissé magasabb májusi csapadékmennyiségnek köszönhetően viszont a levélbetegségek erős, sok helyen terméskiesést is okozó fertőzését hozta. A következő év, 2024 száraz viszonyai ismételten alacsony szintű fertőzést eredményeztek. Mivel a lehulló csapadék tekintetében komoly különbségek alakulhatnak ki, az ország különböző termőtájain természetesen a leírtaktól eltérő tapasztalatok is születhettek.

Bár ilyen körülmények között nehéz prognózist adni egy adott évre vonatkozóan, több olyan tényező is van, időjárási és termesztéstechnológiai egyaránt, amely a levélbetegségek kórokozóinak megjelenését és károsítását befolyásolhatja. Az egyre gyakoribb száraz évjáratok miatt sok gazdálkodó, előtérbe helyezve a termésbiztonságot, megnövelte a kalászos gabonák vetésterületét. A vetésforgó ilyen módon való beszűkülése, együttesen a fertőzött szármaradványokat talajfelszínen hagyó talajművelési eljárások terjedésével, jelentősen megnöveli egyes betegségek fellépésének valószínűségét. Az éghajlatunk átalakulása azonban nem csak ilyen módon hat a gabonatermesztésre, illetve a kórokozók fellépésére. A tendenciájában egyre enyhébb őszi és téli időjárás egyértelműen segíti egyes gombabetegségek áttelelését, hiszen szaporítóképleteik pusztulására csak abban az esetben lenne esély, ha legalább két héten keresztül állna fenn olyan téli időjárás, amikor a minimum hőmérséklet az éjszaka során -10 °C alá esik, a maximum hőmérséklet pedig nappal sem emelkedik a pozitív tartományba. Ezek hiányában egyre nagyobb tömegben élik túl telet és indítanak korai fertőzést, amennyiben a tavaszi időjárási körülmények azt elősegítik. A hosszan enyhe őszi időjárás miatt az elsőként vetett területek növényállománya gyakran „túlfejlődik”, az erőteljes, robusztus növények nagy zöldtömeget fejlesztenek. Ez a nehezen átszellőző növénytömeg, együttesen a gyakran párás, nyirkos téli körülmények miatt szinte folyamatosan nedves levélfelülettel, a kórokozók tömeges, akár téli fertőzését is kiválthatja.

Hirdetés

A lombozatot károsító gombabetegségek fellépését erősítő időjárási körülmények mellett léteznek olyanok is, amelyek azt akadályozzák. Mivel mindegyik kórokozónak szüksége van egyedfejlődéséhez, vagy szaporodásához több kevesebb vízre, az ország egyes régióiban mind gyakrabban fellépő tavaszi csapadékhiány önmagában is képes megakadályozni komolyabb fertőzésüket. Mely betegségek fellépésére számíthatunk?

A kalászos gabonák levélbetegségei erős fertőzés esetén terméskiesést és minőségromlást is okoznak.

Az őszi árpa legfontosabb levélbetegségei

Az őszi árpa esetében egyes kórokozók már korán megjelennek, tüneteik már az őszi időszaktól kezdve egészen a kitavaszodásig megtalálhatók a növényeken. Ilyenek a hálózatos levélfoltosság (1. kép) és a barna levélfoltosság, melyek nedvességigényes kórokozók eltérő hőigénnyel.

1. kép: Hálózatos levélfoltosság tünetei

A két megbetegedés közül az előbbi inkább melegkedvelő, ezért komolyabb levélvesztést abban az esetben okozhat, ha kitavaszodáskor meleg, egyben csapadékos körülmények alakulnak ki. Az utóbbi kórokozó, a barna levélfoltosság a hűvösebb körülményeket kedveli, ezért tömeges fellépésére alacsony tavaszi hőmérsékleten és csapadékos viszonyok között lehet számítani. Az őszi árpa áttelelő állományaiban rendszeresen megtalálhatók az árpa törperozsda tünetei is, amely azonban csak ritkán képes olyan mértékű fertőzésre, amely veszélyeztetné a termés mennyiségét. A késő tavaszi időszakban jelentkezhet az árpaállományokban a rinhospróriumos levélfoltosság. A kórokozó meleg és nedvességigényes, ezért fellépése nem túl gyakori, azonban erős fertőzésekor jelentős mértékben csökkentheti a termés mennyiségét. Ugyancsak jelentős levélvesztést okozhat a ramuláriás levélfoltosság, amelynek tünetei jellemzően a virágzást követően jelennek meg a növények felső levelein, pelyvalevelein, valamint a szálkákon. Fellépése elsősorban csapadékos és párás körülmények között történhet meg, hiszen fertőzéséhez tartós vízborításra van szükség. Meghatározása nem könnyű, több olyan élettani eredetű tünet léphet fel a növényeken, amelyeket e kórokozó számlájára írhatunk, miközben elképzelhető, hogy az például az erős UV-sugárzás miatti napégés. Főként kora tavasszal, a szárbaindulás időszakában alakulhat ki hasonló szituáció, amikor az intenzíven sárguló növényeken megjelenő barna levélfoltokra (2. kép) keressük a kórtani magyarázatot, illetve végzünk ellenük gombaölő szeres permetezést.

2. kép: Élettani okok miatt kialakuló markáns levéltünetek

Az említett korai időszakban gyakori, hogy az alacsony talajhőmérséklet, valamint a relatíve kis gyökértömeg és mérsékelt gyökéraktivitás miatt olyan komplex tápanyaghiány alakul ki az árpaállományokban, amely látványos, gyakran ijesztő mértékű tünetegyüttest okozhat. Amely ellen ugyanúgy hatástalan marad az esetleg kipermetezett gombaölő szer, mint a napégéssel szemben.

Hirdetés

Az őszi búza legfontosabb levélbetegségei

Az őszi búza levélbetegségeinek fontossági sorrendjében az utóbbi években némi átalakulás tapasztalható, egyes kórokozók nagyobb gyakorisággal lépnek fel, míg mások jelentősége csökkent. Ez nem vonatkozik a szeptóriás levélfoltosságra (3. kép), amely gyakorlatilag az ország bármely búzatábláján jelen lehet, és aminek megjelenése és károkozása elsősorban a környezeti körülményeken múlik.

3. kép: Szeptóriás levélfoltosság erős fertőzése a búza alsó levelein

Mivel a kórokozó a hűvösebb és nedvesebb viszonyokat kedveli, ezért ilyen tavaszokon tömeges levélpusztulást idézhet elő az alsó levélemeleteken, de ha a számára kedvező körülmények hosszan fennállnak, akár a felsőbb leveleken is. A korábban említett, mind gyakrabban jelentkező kórokozók egyike a sárgarozsda (4. kép), amely nem is olyan túl régen (2023-as évjárat) okozott komoly terméskiesést járványszerű fellépésével.

4. kép: Sárgarozsda tipikus tünetei, valamint a fertőzés miatt elhalt levélfoltok

Míg a korábbi évtizedekben e kórokozó fertőzést elindító spórái jellemzően az északi-északnyugati szelekkel érkeztek hazánk területére, addig ma már, köszönhetően az egyre enyhébb téli időjárásnak, hazánkban is sikeresen áttelelhet. Ami korábbi fertőzést és a járványszerű fellépés nagyobb veszélyét hordozza magában, különösen hűvös és csapadékos tavaszi időjárás esetén. E kórokozón kívül a búzában más rozsdabetegség is megjelenhet, ez a vörösrozsda (5. kép), amely a sárgarozsdánál magasabb hőigényű, ezért a melegebb, de ugyancsak nedves és párás tavaszokon okozhatja a lombozat pusztulását.

5. kép: Vörösrozsda erőteljes fertőzése 

Az őszi búzában fertőzhet a fahéjbarna levélfoltosság is, amelynek ugyan jelentősége az utóbbi években csökken, azonban mégis érdemes figyelemmel kísérni a fertőzését, mivel erőteljes fellépésekor tömeges levélpusztulást okozhat.

A lombozatot károsító kórokozókkal szemben a megelőző jelleggel, vagy az első tünetek megjelenésekor elvégzett védekezés adja a legbiztosabb védelmet.

Hirdetés

Kalászos gabonák levélbetegsége, a lisztharmat

A lisztharmat minden kalászos gabonában megjelenő megbetegedés, amelynél ugyan búzában és árpában eltérő, a növényre specializálódott változatokról beszélhetünk, azonban sok közös vonásuk miatt egységesen kezelhetők. Az esetek nagy részében ugyan nem okoz komolyabb problémát a lisztharmat, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk az általa jelentett veszélyt. Megjelenésére már az ősz során is számítani lehet (6. kép), a növények levelein a tavaszi időszakig is fennmarad, majd az évjárat jellemzőitől függően indul korai fertőzése.

6. kép: Lisztharmat őszi fertőzésének tünetei a fiatal növényeken

Az egyre enyhébb téli időjárás miatt áttelelése mind sikeresebb, így kedvező viszonyok között − ami ebben az esetben mérsékelten meleg és párás körülményeket jelent − a fertőzése már nagyon korán tömegessé vállhat. Megfelelően hatékony védekezés híján nem marad lent az alsó leveleken, hanem egyre feljebb húzódva a felső levélemeleteket is megbetegítheti (7. kép), mennyiségi és minőségi kárt okozva ezzel. Bár él az a mondás, hogy „a lisztharmatos búza a jó búza”, azonban, ha a táblán járva erős fertőzést tapasztalunk, netán már érezzük is a jellegzetes „gombaszagot”, nem hagyhatjuk el a védekezést a kórokozóval szemben!

7. kép: Lisztharmat a zászlóslevélen 

Kalászos gabonáink levélbetegségei állandó, minden évjáratban megjelenő fenyegetést jelentenek állományaink számára, erős fertőzésük terméskiesést és minőségromlást okoz. Ezért az ellenük való védekezést nem szabad félvállról vennünk, amelynél azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a legnagyobb biztonságot a megelőzésképpen, vagy a fertőzés korai szakaszában elvégzett kezelés jelenti.

Szerző: AgrárUnió