Az ősz repcekártevői

A következőkben rövid összefoglalása következik azoknak a kár­tevőknek, amelyek az őszi időszakban fenyegetik a növényeinket. A felsorolásban szereplő kártevők közül nem mindegyik okoz jelentősebb problémát a repcetermesztésben, azonban a teljesség kedvéért bemutatjuk ezeket a fajokat is. A sorrend egyfajta veszélyességi besorolást is mutat, ami azonban országrészenként, de akár táblaszinten is más és más lehet.

1. Keresztesek földibolhái (Phyllotreta-fajok), nagy repcebol­ha (Psylliodes chrysocephala). Véleményünk szerint az egyik legnagyobb veszélyt jelentő csoportja a rovarkártevőknek az őszi időszakban, amibe több faj is tartozik. Fokozott kártételükre főként a száraz és meleg évjáratokban kell számítani, különösen, ha a tábla szomszédságában előző évi repceterület, zöldítés vagy felgyomosodott tarló található, vagy a repce kezdeti fejlődése lassú, vontatott. A felszívódó, gyomorméreg-hatású hatóanyagok felhasználásának tiltásával az ellenük való védekezés megnehezedett, mindenképpen többszöri beavatkozásra kell felkészülni.

2. Repcedarázs álhernyója (Athalia rosae). Elmondható, hogy kisebb-nagyobb kártételével minden évben találkozha­tunk, de nagyobb károkat viszonylag ritkán, akkor is inkább a védekezések elmaradása miatt képes okozni. A lárvák megjelenését követően rendszeresen szemlézni szükséges a repcevetéseket, mert felszaporodásakor nagyon gyorsan képes akár tarrágást is okozni. Erre a már fejlett, sötét színű, majdnem fekete álhernyók jelenléte esetén van a legnagyobb esély.

3. Levéltetvek. A neonikotinoid típusú, felszívódó, gyomorméreg-hatású rovarölő csávázó hatóanyagok betiltásával az őszi időszakban ugrásszerűen megnőtt a levéltetű-fertőzés mértéke a repcékben, amit a hosszan tartó, meleg őszi időjárás tovább erősít. Elsősorban a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) erőteljes felszaporodása látható, de mellette a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassica) is megtalálható. Közvetlen kártételük a növények szívogatása, de a zöld őszibarack-levéltetű esetében a vírusátvitel is veszélyt jelenthet a növényekre.

4. Kis vagy tavaszi káposztalégy (Delia radicum) Elsősorban a hűvösebb és csapadékosabb évjáratok vagy országrészek kártevője, a repce gyökérzetét károsítja. Nagy egyedszáma, erőteljes kártétele esetén romlik az állomány kondíciója, így hideg és hótakaró nélküli téli időjárás esetén nagyobb lesz a kifagyó növények aránya. Kártétele ellen kizárólag a vetőmag előzetes, rovarölő hatóanyaggal történő csávázásával lehet védekezni.

5. Mocskospajor, leggyakrabban a vetési bagolylepke (Agrotis segetum) lárvája. Különösen azokon a területeken okozhat jelentős, foltszerűen jelentkező növénypusztulást, ahol az elővetemény vagy annak tarlója erősen felgyomosodott. Ezeken a helyeken ugyanis fokozott a kártevő tojásrakása, így a repcét károsító lárvák száma magas lehet. Kártétele során a növények gyökérnyaki részét károsítja, de akár át is rághatja azt, a növény biztos pusztulását okozva.

6. Káposztamoly (Plutella maculipennis). Szinte minden évjáratban és területen lehet találkozni a lárvákkal és kártételükkel, az eleinte ablakosan hámozgatott, majd a későbbiekben lyuggatott levelekkel. A hosszan tartó, az átlagosnál melegebb őszi időjárás kedvez a kártételének, ami azonban ritkán jelentős, célzott védekezésre nincs szükség ellene.

7. Repceaknázólégy (Phytomyza rufipes). Marginális jelentő­ségű kártevő, amely ugyan nagy és látványos aknákat készít 
a repcelevélben, de egyedszáma és ennek megfelelően kártétele is mérsékelt.

A repcetermesztésben felhasználható rovarölő hatóanyagok közül sajnos éppen azok kerültek kivonásra, amelyek esetében hosszabb hatástartammal lehetett számolni. Ezek hiányában 
a kelő vagy fiatal repceállományok rendszeres, naponkénti szemlézésére lesz szükség, ugyanis a fenti kártevők közül több is képes – akár néhány nap alatt is – a tarrágásra, a fiatal növények elpusztítására. Értékes növénykultúránk a repce, a jó termés pedig a jó tőállománynál kezdődik, amit az őszi időszakban kell megalapoznunk!

Szerző: AgrárUnió