Amit tudni érdemes a cirokról

Az ígéretes kultúra előtt nagy lehetőségek állnak

Lapunk 2018. decemberi számában írtunk először arról, hogy uniós program keretében, szakmaközi szervezet koordinálásával kívánják az európai ciroktermesztést aktivizálni. A globális klímaváltozás miatt világszerte egyre nagyobb az igény az éghajlati kihívásokkal szemben toleránsabb növénykultúrákra.

Ezúttal a termesztés szempontjából vesszük górcső alá ezt a kissé elfeledett növényt.

A cirokfélék viszonylag kevéssé ismert, de nagyon jó stressztűrő és termőképességű növények. A szemes cirok egynyári, úgynevezett C4-es típus, és ez utóbbi tulajdonságának köszönhetően jó a fo­­toszintetizáló képessége, így meleg, szá­­­raz éghajlati viszonyok között jobb hozamra lehet számítani.

Vetés

A vetés a sikeres ciroktermesztés alapja. Az apró magvú cirokféléknél különösen fontos az egyenletes, sima talajfelszín, hiszen csak a sima felszínen kiegyenlítettek a fény-, hő- és levegőviszonyok, aminek egyenletes csírázás, a későbbiekben pedig egyenletes növényfejlődés lesz 
az eredménye.
Az apró méretű cirokmag hőmérsékletigénye magasabb az egyéb tavaszi vetésű gabonákénál, éppen ezért vetéskor a hőmérséklet nem lehet 10-14 Celsius-foknál alacsonyabb. A magvak vetésére gondosan elő kell készíteni a talajt annak érdekében, hogy a vetés egyenletesen, 2–4 cm mélységben történjen, és megfelelő legyen a mag–talaj kapcsolat. A vetést jól felmelegedett talajban kell elvégezni, ugyanis a cirok kezdeti fejlődése a talajhőmérséklettől függ. Tanácsos egy hét folyamatos jó időt követően legalább 12 Celsius-fokos talajba elvégezni 
a vetést. Ebben az esetben a cirok gyorsan és egyenletesen kel, ami megkönnyíti a gyomirtást. A kultúra eredményessége nagyban függ a kelés minőségétől. 
A sze­­­­mek közti távolság 30 és 80 cm között mozoghat, de a növények legjobb eloszlását 40–60 cm optimális sortávra vetve lehet elérni. Ajánlott szemenkénti vetőgépet használni. 

Szerző: AgrárUnió