Károsítók a szántóföldön (6. rész) – Augusztus vége-október közepe

Az előbbiek védelmében ebben az időszakban már nem sok mindent tehetünk. Ellenben az utóbbinak ebben a korai időszakban olyan jelentőségű kártevői vannak, amelyek esetében az állományritkulás elkerülése érdekében kulcsfontosságú a sikeres növényvédelem! Ez pedig a kelő és fiatal repceállomány állandó, napi szintű ellenőrzésével kezdődik!

KUKORICA

Jellegzetes színű penészgyep, aszpergilluszos fertőzés a kukoricacsövön

Az aszpergilluszos csőfertőzés kukoricatermesztésünk egyre nagyobb problémája. A kórokozó által termelt aflatoxin határérték feletti mennyisége komoly egészségügyi problémákat okoz a szennyezett szemesterménnyel vagy silóval takarmányozott haszonállatoknál. E melegkedvelő kórokozó számára kedvező az utóbbi évek tendenciája, a hőhullámokkal tarkított meleg és száraz nyarak, ezért jelenlétére tartósan kell számítanunk.

Hirdetés

Fuzáriumos csőfertőzés kiterjedt tünete

A kukoricacső jól ismert gombás megbetegedése a csőfuzáriózis, a fuzáriumfajok által okozott fertőzés. A csövön kialakuló kisebb-nagyobb kiterjedésű penészgyepért több faj is felelős lehet. Ahogyan az aszpergilluszos, úgy a fuzáriumos csőfertőzésre is igaz, hogy nagyon gyakran valamilyen csövet ért fizikai sérüléshez, a legtöbbször rovarkártételhez, ezen belül pedig a gyapottok-bagolylepke csővégen ejtett rágásához kapcsolódik.

Makrofominás fertőzés jele, szürke bélszövet a kukoricaszárban

A makrofominás fertőzés mára már általánosan ismert megbetegedés, de fellépését a szántóföldi kultúrák közül elsősorban a napraforgóban tartjuk számon. Pedig a kukorica is a tápnövényei közé tartozik, csak tünetei gyakran összemosódnak az aszálytünetekkel. Azonban, ha a szár talaj közeli részét megvágva szürkének látjuk a bélszövetet, biztosak lehetünk abban, hogy a makrofomina is szerepet játszott a növény korai pusztulásában.

NAPRAFORGÓ

Rizópuszos fertőzés meglepő tünete a napraforgó levélnyelén

A napraforgó tányérbetegségei egyes évjáratokban komoly terméskiesést okozhatnak. E kórokozók sorában egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a melegkedvelő rizópuszfajok, az általuk okozott rizópuszos tányérrothadás. Fellépése a tányérnövekedés időszakában, főként hőségnapokat követően várható. Bár tányéron kialakuló tünetei könnyen összekeverhetők a szürkepenészes fertőzésével, azonban a felső levélnyeleken megjelenő habos váladékos „pamacsok” egyértelmű azonosítást tesznek lehetővé.

Szürke bélszövet, amely a napraforgó makrofominás fertőzésére utal

A napraforgó makrofominás megbetegedéséről sok szó esik manapság. Azonban első látásra nehéz megmondani, hogy a hervadó, pusztuló növények vajon a kórokozó tüneteit, vagy pedig a súlyos aszály következményeit mutatják. Kétség esetén érdemes megvágni az érintett növények talajszint feletti szárrészét. Ha a bélszövet szürke, és abban apró, sötét színű pontokat látunk, biztosak lehetünk abban, hogy a tő makrofominával fertőzött.

ŐSZI KÁPOSZTAREPCE

Szikleveles repcét sanyargató erős gabona árvakelés

Az őszi káposztarepce a vetésforgóban általában őszi kalászos után kerül, így sokszor annak árvakelése adja az első növényvédelmi feladatot. Nagy tömegben való megjelenése olyan mértékben gyengítheti a kelő állományt, ami miatt akár tőpusztulás, és így, állományritkulás is előfordulhat. Ezért a védekezés nem maradhat el, amit folyamatos kelés esetén érdemes akár többször is elvégezni. Inkább kétszer időben, mint egyszer későn!

Repcedarázs fiatal álhernyói a levélfonákon

A repcetermesztés fontos őszi feladata az állomány megóvása a repcedarázs álhernyóinak kártételétől. A fiatal egyedek eleinte a levélfonákon táplálkoznak, de a kártétel később, a kifejlett, sötét színű egyedek károsításánál válik igazán szembetűnővé. Mivel rövid idő alatt kialakulhat a tarrágás, ezért folyamatos figyelmet kíván a kártevő táblán való jelenlétének ellenőrzése.

Nagy repcebolhák és kiterjedt kártételük a fiatal repcenövényen

A földibolhák népes családja – amelynek tagja a nagy repcebolha is – komoly veszélyt jelent a kelőfélben lévő, valamint a néhány leveles repceállományra. A lombozatot érintő kártételük könnyen vezethet levélvesztéshez, de akár tőpusztuláshoz is. Nagy tömegben való megjelenésük és táblára való folyamatos betelepedésük komoly kihívás elé állítja a növényvédelmet. Sikeresen csak nagy odafigyeléssel és tartós hatású rovarölő szerek használatával lehet ellenük védekezni.

ÁLTALÁNOS SZÁNTÓFÖLD

Mezei pocok rendkívüli felszaporodásának nyomai

A nyár végi, kora őszi időszakban már érzékelhető a mezei pocok adott évi felszaporodásának erőssége. Ennek jeleit kereshetjük az tarlóhántásból kimaradt táblákon, de leginkább az öreg lucernásokban, a tereptárgyak bolygatatlan környékén és a ruderális területeken. A kapott kép alapján tudunk felkészülni az őszi vetésekben esetleg szükségessé váló védekezésre.  

Károsítók a szántóföldön (5. rész) – Június közepe–augusztus közepe

TOVÁBB OLVASOM