„A tárolás létszükséglet minden gazdálkodónak”

AgrárUnió: Milyennek látod a terménytárolás szerepének változását az elmúlt 5–10 évben Magyarországon?

Csabai Viktor: Az elmúlt időszakban meghatározóvá vált az aszályos évek fokozódása. A csapadékhiány kezdi teljesen átalakítani a hazai vetési kultúrákat. Sok gazdától halljuk, hogy sok, eddig gazdaságos növényfajról lemondanak, új jövedelmező terményeket próbálnak ki. A gazdálkodók keresik a helyüket a megváltozott környezetben. Halljuk azt is, hogy a kukorica lassan északra vonul, már szinte nem is éri meg feltölteni ezzel a vetőgépeket. Vannak régiók, ahová a vetőmagkereskedelem már nem is ajánlja jó hozammal a kukorica termesztését. Ezek nagyon ijesztő hírek. A terményszárítókat sok gazdaságban több éve szinte el sem indították, és itt jön fókuszba a tárolás. Az országos trend sok éven át a szárítók építése volt. Mára a piac teljesen átalakult. Előtérbe került a tárolóterek építése, ezalatt érthetjük csarnokok, silórendszerek beruházását. Természetesen ezek felett speciálisabb megoldások is léteznek, de a mai napig ez a kettő a legelterjedtebb világszerte. Csarnokok építését a kisebb gazdaságok helyezik előtérbe a többfunkciós használat miatt, de itt el kell mondanom, hogy körülményesebb a ki-betárolása. Nagyobb, gépesített gazdaságoknál – természetesen a csarnokok mellett – a silótechnológiák tudják biztosítani a precízebb tárolást. Itt a folyamatos a hőmérsékletkontroll, könnyebb a szellőztethetőség, újabb trend a hűtés megoldhatósága. A silótechnológia elsőre drágábbnak tűnhet, de ha mindkét esetben ugyanúgy felgépesített, akkor már jóval nagyobb költségekről beszélünk a síktárolók esetében. A tárolás létszükséglet minden gazdálkodónak, a bérszárítás és bértárolás napjainkban felemészti a profitot, ami az elmúlt évek alatt eléggé lecsökkent az ügyfeleink körében. 

Hirdetés

„Tapasztalatok alapján a gazdaságok kezdenek felhagyni a szárítóberendezések építésével.’’

AU: Mennyire tolódott ki a tárolási időszak a gazdálkodóknál?

CsV: Az elmúlt négy évben tapasztalható volt a külföldről érkező alacsony árú termékdömping, ami két részre osztotta a tárolás szükségességét. Egyrészt a termelőket ez rosszul érintette, megpróbáltak „tőzsdézni”: kivárni a piaci ár mozgását. Ezért lett egyre nagyobb szükség a tárolóterek kialakítására. De jött egy nagy nyomás a keleti oldalról is, mert rengeteg tárolóteret keresett a háború sújtotta ukrán gabona az ország szinte minden pontján. Másrészről ott volt a felvásárlói oldal, ahol jól jött az olcsó terményár, de náluk is hirtelen tárolási hiány keletkezett. Mindez ösztönözte a piacot a terménytárolók és silótelepek építésére.

Hirdetés

AU: Ma inkább kényszer vagy tudatos stratégia a tárolás?

CsV: Megélhették a gazdálkodók kényszernek is a tárolás szükségességét, a tárolóterek növelését. De fontos elmondanom gépgyártói szemszögből a piac alakulását. Az Unió teljes területén megállt a gazdaság: a ’24-es évtől leálltak a beruházások, lassulás következett be, kivonult a pénz a mezőgazdaságból. Voltak nagyobb cégek, náluk beruházások, de szinte érezhető volt a kivárás időszaka. Ilyenkor a pályázati kiírás is tömeges romboló hatású lehet, mert ha minden ütemesen menne és nem elnyújtva, akkor nem lenne ennyire bizonytalan a gazdasági élet.

AU: Melyek a leggyakoribb problémák a tárolás során?

CsV: A terménytároláskor többféle probléma fordulhat elő, amelyek befolyásolják a mennyiséget és a minőséget is. Vannak a nedvességtartalomhoz és hőmérséklethez köthető problémák. A túl magas nedvességtartalom elősegíti a penészképződést, a csírázást és a mikrobiológiai romlást. Említenem kell a kondenzációt, amikor hőmérséklet-ingadozás esetén vízpára csapódhat le a tároló falán és a terményen, ez kérgesedést és gombásodást okoz. A nem megfelelő szellőztetés is gond: a levegőáramlás hiánya miatt megnőhet a hőmérséklet, ami rontja a tárolt termény minőségét. A következő csoportot a kártevők és mikroorganizmusok jelentik. Rágcsálók és rovarok (például a gabonazsizsik, molyok), ezek fizikai kárt tesznek, és szennyezik a terményt. És a penészgombák és mikotoxinok, amik a legveszélyesebbek a humán- és állategészségre, valamint exporttilalmat is eredményezhetnek. Illetve a baktériumos rothadás, ami főként nedves környezetben fordul elő. A mechanikai és fizikai problémák között van a rossz kezelés betároláskor vagy kitároláskor, ezek során törött szemek képződnek, porosodás, szennyeződés történik. Vagy az egyenetlen tárolás, amikor a hő és nedvesség nem egyenletes eloszlása gócpontokat alakíthat ki. Végül vannak külső környezeti hatások, így a páratartalom és hőmérsékleti értékek a tárolóhelyen: a rosszul szigetelt épületekben a külső éghajlati feltételek közvetlenül befolyásolják a belső környezetet. De akár egy áramszünet vagy berendezéshiba miatt leállhat a szellőztetés, a hűtés vagy légkeverés.

Hirdetés

AU: Milyen hibákat követnek el leggyakrabban a termelők betároláskor?

CsV: Az előbb említettek mindegyikével találkozunk. De az egyik legnagyobb problémát a hősérült szemek okozzák. Korábbi időszakokban tapasztalható volt, hogy túl intenzív szárításkor olyan nagy sebességgel vonták el a vizet e terményből, hogy az mikrorepedéseket okozott a szemfalon. Illetve az alulszárítás (kukorica esetében 8-10 százalék) okozott gondot, ami nagymértékű szemtöréshez vezetett. Sok terményszárító kiadagolásánál nem tudják megoldani a homogén nedvességet. (Persze, itt nem az a cél, hogy a szárítókat minősítsük, hanem hogy rámutassunk a problémára.) És mindezekhez jött az aszályprobléma. Egyre több régióban a termény lábon túlszáradt. Voltak olyan esetek, ahol 8-10 százalékos nedvességgel törték a kukoricát. Ezeket a szemeket rostálva és silóba vagy csarnokba elhelyezve nagymértékű törtszemképződést tapasztaltunk. Ilyenkor táptalajt adtunk a korábban említett tárolási problémáknak. Találkozhatunk még egy (talán orvosolható) problémával: a korszerűtlen gépészet miatt bekövetkezett szemtörés arányának emelkedésével.

Világszerte tapasztalható, hogy minél kevesebb élőmunkával próbálják elvégezni a feladatokat

AU: Mekkora különbséget tapasztalsz a hagyományos és a korszerű tárolók között?

CsV: Fejtegethetjük a gépészeti előnyöket, de tisztáznunk kell két „alapkövet”. Egy régi, kedves gerendási gazdálkodó, Otlecz Sándor bátyám mondogatta anno: „Magad uram, ha gazdád nincs”. Lehetnek komoly és korszerű technológiák, de egy árérzékeny gépészeti piacon nem mindenki tudja azokat beszerezni és kidolgozni. A mai világ legnagyobb trendje, hogy minél kevesebb élőmunkával oldjuk meg a problémát. Erre a korszerű gépészet alkalmas: egy gombnyomással be-kitárolni, mérlegelni, a keverőüzem ellátását biztosítani… De ezeknek a technológiáknak súlyos ára van.

„Nő az igény a klimatizált táró”

AU: Milyen technológiai elemek hoznak jelentős előrelépést a minőség megőrzésben?

CsV: Tapasztalatok alapján a gazdaságok kezdenek felhagyni a szárítóberendezések építésével. Ezzel nem azt sugallom, hogy nincs szükség terményszárítóra, hanem hogy a változó kultúrák nem igénylik a számuk növekedését. Ellenben újabb trend a terményhűtő rendszerek kialakítása. Ezeket nyugaton évtizedek óta használják, és ha lassan, de nálunk is terjed a használatuk. Nő az igény a klimatizált (hűtött) tárólóterek kialakítására. Ezek a hűtők mobil egységek, és egy jól méretezett géppel silóparkok kezelhetők. 11-12˚C-ra hűtik a terményt, a működés kontrollált, így biztosított a kártevőktől való védelem. Persze komoly hálózat-kiépítési és villamos áram igényes rendszerek ezek, de ha ezzel megküzd a gazdálkodó, utána biztonságos a tárolása.

Terményár-ingadozás, hirtelen fellépő nagyobb tárolási igény, aszálynyomás: számos ok ösztönzi a piacot terménytárolók, silótelepek építésére

Szerző: AgrárUnió