Alternatív hüvelyesek (1. rész) – A szegletes lednek és termesztése

A szegletes lednek (Lathyrus sativus) nevét jellegzetes, szabálytalanul szögletes magjáról kapta. Termesztése az ókorig vezethető vissza, a görög és a római kultúrában is találhatóak erre utaló források, a Kárpát-medencében még ennél is régebb óta ismerhetik; a középkorból maradtak ránk írásos említései. Szántóföldi termesztése az 20. század elejétől jellemző. Ma Magyarországon nagyon kis területen termesztik, pedig ahol a borsónak már kedvezőtlenek a körülmények, ott ez a növény jól terem, tolerálja a gyenge talajokat, szikeseken is sikeresen termeszthető maghüvelyes növényünk.

Zöldtrágya, takarmány, élelmiszer

Zöld részeit és magját is takarmányozhatjuk. De zöldtakarmányként túlzott etetésével vigyázni kell, mert például a fehér bőrű állatoknál a pigmentek képződését megzavarhatja. Szalmája értékesebb a többi hüvelyesétől, mert jobban emészthető. Magja körülbelül 50 százalékban keményítőt, 24–26 százalékban pedig nyersfehérjét tartalmaz, amely igen értékes, esszenciális aminosavakat tartalmaz, akárcsak a borsó. A többi maghüvelyeshez képest kevésbé puffaszt. Jelentős mennyiségű biomasszája miatt zöldtrágyanövényként is hasznos. Gyökerén nitrogéngyűjtő (Rhizobium) baktériumok élnek, lekerülése után nitrogént hagy maga után.

Élelmiszerként, takarmányként kizárólag a fehér virágú-fehér magvú fajták termése értékes

Jelentős mennyiségű biomasszája miatt zöldtrágyanövényként is hasznos.

Emberi fogyasztásra is alkalmas – hüvelye és a magtermése is –, mind zölden, mind száraz formában is fogyaszthatunk. Hüvelyes növény lévén magja értékes táplálék, levesben, főzelékben, akár püréként is felhasználható. Cukorbetegeknek zöldborsó helyett ajánlott. Azonban mind élelmiszerként, mind takarmányként, csak a fehér virágú-fehér magvú fajták termése értékes. A színes virágú, a színes, foltos magvú fajták egyes növényi részei a magas béta-aminopropionitril (BAPN) nevű toxikusanyag-tartalmuk miatt mozgáskoordinációs zavarokat, okozhatnak az állatoknál (például kutyáknál is). Fontos megjegyeznünk még, hogy jó mézelő növény a szegletes lednek.

Termesztési tudnivalók

Hosszúnappalos, nem válogatós: olyan helyeken termesztik, ahol egyéb hüvelyesnek már sem az időjárás, sem a talajadottságok nem kedvezőek. Az aszályt igen jól bírja, fény- és melegigényes növény, ehhez képest már alacsony hőmérsékleten (3–5 ^oC) csírázik, a kisebb fagyokat (májusi lehűlések) is elviseli. Vetőmagja sok nedvességet vesz fel, így a csírázáshoz-keléshez több vízre van szüksége, később viszont kedvezőbb számára a szárazabb időjárás. Talajigény szempontjából ki kell emelnünk a mélyfekvésű vizes termőhelyeket és a láptalajokat: ezeken a szára elfekszik, a termésképzés és a betakarítás szempontjából ezek kedvezőtlen, termesztésére nem alkalmas területek. Kijelenthető, hogy a szikes és réti talajokon a legjobban teljesítő hüvelyes növényünk.

Magyarországon a termesztése az 1900-as évek elején kezdődött, Karcagon még nemesítése is folyt a 20. század közepén. Jelenleg a Nemzeti fajtajegyzék három fajtáját közli: a Karcagi fehérvirágút, a Karcagi kismagvút és az Évát.

A szegletes lednek jó mézelő

Vetésforgóba való beillesztése nem nehéz, mert valójában erre sem igényes, leginkább azokon a táblákon nem érdemes vetni, ahol a kétszikű és az évelő gyomok nagyon felszaporodtak, ugyanis gyomirtása ebből a szempontból nehézkes.

Kerülhet tavaszi kapások és kalászosok után, de a hüvelyes növényeket követően 4-5 évet a közös betegség (Fuzárium) miatt ki kell hagyni. Legjobb, ha utána is kalászos gabona következik. Amikor az előveteménye korán lekerül, utána másodvetésben még zöldtakarmányként hasznosítható.

Talajművelés, tápanyagigény, vetés

Talajművelési munkáit leginkább nem is maga a növény, hanem az a talajtípus határozza meg, ahol a legtöbbször előfordul, ez pedig a már említett szikes talaj (amelyet köztudottan „perctalajnak” is nevezünk). A vízmegőrzés nagyon fontos, így a korán lekerülő elővetemények után a tarlóművelés (tarlóhántás+zárás, tarlóápolás+zárás) renkívül lényeges. Forgatásos művelést alkalmazhatunk, ha a talaj nedvességállapota ezt megengedi, de elég, ha középmélyszántást végzünk: a mélysége 22–25 cm. Szikeseken a mélylazítás is megfelelő, de inkább az elővetemény alapművelésekor.

  Nevét a jellegzetes, szabálytalanul szögletes magjáról kapta

Tápanyagigénye: nitrogénből, foszforból 30-40 kg-ot, káliumból pedig 40-50 kg-ot igényel hektáronként. A foszfor és kálium műtrágyákat ősszel, alapműveléssel dolgozzuk a talajba, míg a nitrogént tavasszal, vetés előtt, mivel a növénynek leginkább a vegetációs időszak elején van rá szüksége, amíg ki nem alakul a Rhizobiumokkal való kapcsolat. 

Már márciusban érdemes megkezdeni a vetését, mert ilyenkor általában még nagyobb mennyiségű nedvesség van a talajban a mag jelentős vízigényéhez. Gabona- vagy duplagabona sortávra vetik, 4-5 cm mélyen, 1-1,2 millió csíraszámmal, ami 150-200 kg/hektár vetőmagnak felel meg.

Kártevői, kórokozói

Kártevői nincsenek sokan, leginkább a borsó csipkézőbarkó (Sitona crinita) tesz benne nagyobb károkat, esetleg előfordulhatnak még a levéltetvek, a tripszek, az akácmoly és a borsómoly is.

Kórokozóiból már többet kell megemlítenünk: bab sárga mozaik, lucerna és borsó mozaik vírussal fertőződhet, valamint nagy kárt okozhat a fuzáriumos tőrothadás, ez leggyakoribb gombás betegsége. Ha esősebb az évjárat, esetenként találkozhatunk még a szklerotínia (fehérpenész) és a botrytis (szürkepenész) tüneteivel is. A vetésváltás a leghatásosabb „védekezési eljárás”, azaz a megelőzés a legfontosabb, ezért sem indokolt 5 évnél korábban visszavetni sem önmaga, sem más hüvelyes növény után.

Kétszikű gyomok ellen állományban nem tudunk kellőképpen védekezni vegyszeresen, így itt is a termőhely megválasztása és a hasonló gyomflórával rendelkező kultúrák kerülése a legfontosabb. Legjellemzőbb gyomnövényei a muharfélék, vadrepce, disznóparéj és a libatopfajok, évelők közül pedig a mezei acat. A gyorsan és jól záródó állomány gyomelnyomó képességgel bír, ezért a talajművelésnél a tarlóhántásnak, ezt követően az -ápolásnak nagy szerepe van a kelő gyomok pusztításában. Fontos az aprómorzsás magágy kialakítása és vetéskor az egyenletes mélységtartás. Vetés után, de még kelés előtt, vegyszeresen is védekezhetünk a gyomok ellen, ha kap a terület nagyjából 10-15 mm bemosócsapadékot.

Betakarítása

Betakarításával július második dekádjában számolhatunk, magjából 1-2 tonna terem hektáronként. Az érés azonban elhúzódik, a növényeken a különböző érési fázisban lévő magok egyszerre vannak jelen, ezzel főként csapadékosabb évjáratban találkozhatunk, így érésgyorsítót, vagy deszikkánst érdemes használni. A betakarítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó hüvelyek pergamenszerűek, bennük a magvak kemények. Jó tudnunk, hogy megdőlhet, ami jelentősen nehezíti a betakarítást. Zöldtakarmányként egy hónappal hamarabb kell betakarítani, jelentős mennyiségű zöldtömeget ad: 15-20 tonnát hektáronként. Végül, de nem utolsósorban szalmája a juhokkal etethető. 

Szerző: AgrárUnió