Az előkészítő műveletek szerepe a napraforgó-termesztésben

A napraforgó jelentősége a hazai szántóföldi vetésszerkezetben nagymértékben megnőtt. A termőterülete 2025-ben átlépte a 700 ezer hektárt, amivel szinte elérte a kukorica vetésterületét. A területi növekedés oka, hogy a napraforgó időjárási szélsőségekkel szembeni adaptációs képessége jobb, mint a kukoricáé, ami miatt több termelő inkább ezt a növényt választja (1. ábra). A napraforgó azonban csak akkor termelhető biztonságosan, ha a vetésszerkezetben legalább 5 évig nem termesztjük önmaga után.

1. ábra: A legjelentősebb szántóföldi növények termőterülete Magyarországon (2025) (forrás: KSH) (előzetes adatok)

A jelenlegi vetésterület miatt ez nem kivitelezhető, és a napraforgót sok esetben már 2-3 év után visszavetik. Súlyos problémát jelent emellett, hogy a klímaváltozás okozta időjárási anomáliák (késői fagyok, tavaszi alacsony hőmérséklet, aszály, tartós hőség), jelentős stresszt idéznek elő a szántóföldi növényeknél. Továbbá az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ezek az extrém meteorológiai hatások a napraforgó jó abiotikus stressztűrő képessége ellenére is nagy terméskiesést okozhatnak.

A hazai napraforgó hibridportfólió bőséges, 34 hibrid szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben.

Az elmúlt 35 év országos napraforgó terméseredményeinek változása jól mutatja, hogy a 2015–2019 között mért maximum értékeket követően a napraforgó hazai termésátlaga az elmúlt öt évben jelentősen visszaesett. A legnagyobb terméskiesés az elmúlt években az extrém aszály miatt 2022-ben volt tapasztalható. Ebben az évben a napraforgó országos átlaghozama a 2 tonna/hektárt sem érte el (2. ábra).

2. ábra: A napraforgó országos termésátlagának alakulása Magyarországon 1990–2025 között (2025) (forrás: KSH) (a 2025. évi adatok előzetes adatok)

Hibridek, elővetemények, talajelőkészítés

Az előzőekben említett okok miatt rendkívül fontos, hogy a napraforgó termesztése során integrált szemléletű agrotechnikát alkalmazva, minél nagyobb termőképességet, valamint jobb termésbiztonságot és -minőséget tudjanak a termelők elérni. A hazai napraforgó hibridportfólió bőséges, 34 hibrid szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben. A hibridek több mint 80 százaléka azonban nagy termőképességű, intenzív technológiai igényű, sok esetben speciális gyomirtási rendszerű (Express™-toleráns, a Clearfield^® és Clearfield^® Plus, az A.I.R.™ gyomirtási technológia) és olajösszetételű (magas olajsavas /HO/ stb.), ezért a hibridválasztás során figyelembe kell venni, hogy a talajművelés, tápanyagellátás, vetéstechnológia és növényvédelem során milyen technológiát tervezünk alkalmazni.

Hirdetés

Az elővetemény tulajdonságai jelentős mértékben befolyásolják a napraforgó termesztési hatékonyságát. A legkedvezőbb eredményeket a korán lekerülő, a talaj tápanyagkészletét kímélő, kiváló minőségű talajmunkát lehetővé tevő elővetemények után lehet elérni. Mindenképpen kerülni kell azokat a növényeket, melyekkel a napraforgónak közös kórokozói vannak (például az őszi káposztarepce), mivel ezek az elővetemények a gomba kórokozókra érzékeny napraforgó növényvédelmét jelentős mértékben megnehezítik, vagy ellehetetlenítik. Az előző évi kultúra lekerülése után mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni a talajelőkészítés időben történő elkezdésére. Korán lekerülő elővetemények után a folyamatos tarlóművelés segít a vízmegőrzésben és gyomszabályozásban. Az őszi mély alapművelést követően (ami megalapozza a mélyre hatoló gyökérzet optimális fejlődését) kora tavasszal törekedni kell az időjárási körülményektől függően a talaj mielőbbi lezárására, valamint a megfelelő minőségű aprómorzsás magágy vetés előtti, legalább egy héttel korábbi előkészítésére. A napraforgó nagyon nagy vegetációs tömeg elérésére képes (mélyre hatoló, szerteágazó gyökérzet, jelentős föld feletti levél- és szártömeg).

Tápanyagok kijuttatása

A napraforgó nagy tápanyagigényű növény, azonban a makroelem-szükségletének legalább 50 százalékát képes a talaj tápanyagtőkéjéből fedezni, és a tápanyagszükséglet fennmaradó részét kell csupán műtrágyákkal pótolni. A napraforgó az istállótrágyázást nem hálálja meg. A foszfor (P) és kálium (K) műtrágyákat a megfelelő feltáródás biztosítása érdekében már ősszel, az alapművelés előtt ki kell juttatni és az alapműveléssel bedolgozni a talajba. A szükséges nitrogén (N) műtrágyamennyiség 0-30 százalékát néhány esetben ősszel, alapművelés előtt (például a pentozánhatás elkerülése), a fennmaradó mennyiséget vetés előtt magágykészítéskor vagy vetéssel egymenetben kell a növény számára biztosítani. Granulált strarter műtrágyák (100-150 kg/ha) vagy vízoldható mikrogranulátumok (10-20 kg/ha) kijuttatására is van lehetőség vetéskor, arra alkalmas vetőgép segítségével.

Hirdetés

A napraforgó a makroelem-szükségletének legalább 50 százalékát képes a talaj tápanyagtőkéjéből fedezni, és a tápanyagszükséglet fennmaradó részét kell csupán műtrágyákkal pótolni.

A nitrogén-túladagolást kerülni kell, mivel ekkor a napraforgó-állományokban a túlságosan laza bőrszöveti struktúra miatt a kórokozók fertőzése fokozottabb lesz, és a kaszatban a fehérje arányának növekedése és az olajtartalom csökkenése fog bekövetkezni. Mindig a növény fajlagos tápanyagigényének megfelelő mennyiségű, talajvizsgálatokra alapozott tápanyagmennyiséget kell kijuttatni. A napraforgó fajlagos NPK-igénye 100 kg fő- és melléktermék létrehozásához: 4 kg/100 kg N; 2 kg/100 kg P₂O₅; 7 kg/100 kg K₂O. A napraforgó számára bór tartalmú lombtrágyák használata a gombaölő szeres kezeléssel egymenetben kijuttatva előnyös lehet a növény számára. Mészben szegény termőhelyeken 1-2 tonna/hektár dolomitos mészkőpor vagy egyéb meszezőanyag kijuttatása javasolt az előírt mennyiségben.

Az okszerű napraforgó-termesztésben a vetéstechnológia kritikus agrotechnikai tényező.

Vetéstechnológia

Az okszerű napraforgó-termesztésben a vetéstechnológia kritikus agrotechnikai tényező. A napraforgó optimális vetésideje április 10–25. között van. A vetést szemenkénti vetőgéppel kell elvégezni. A vetési paraméterek (vetésidő, tőszám, vetésmélység) azonban a klimatikus, talajtani és genetikai tulajdonságoktól függően kifejezetten eltérőek lehetnek. A napraforgó vetése akkor kezdhető el biztonságosan, ha a magágy hőmérséklete tartósan eléri a 8 ^oC-t. A túl korai vetéskor a vontatott kezdeti fejlődés következtében a tenyészidőszakban a kórtani szenzitivitás növekedése, a kórokozók jelentősebb terjedése, a fiatalkori kártevők nagyobb kártétele, valamint termésdepresszió várható. Késői vetést követően a keléskori aszály veszélye nagyobb, a tenyészidőszak rövidülése miatt terméskiesés következhet be, valamint a későbbi betakaríthatóság is problémát okozhat ősszel. A napraforgó optimális termőtőszáma 55–60 ezer tő/hektár között változik. Az optimális állománysűrűséget befolyásolja a növény biológiailag rögzített tőszámsűrűség igénye, valamint az alkalmazott agrotechnika. A tőszámsűrítést jobban elviselő, jobb kórtani ellenállósággal és szárszilárdsággal rendelkező hibrideknél a tőszám biztonságosabban növelhető, intenzívebb növényvédelem esetén, az optimális tartományon belül. Túl alacsony tőszám alkalmazása terméskiesést, esetleg erőteljesebb gyomosodást okozhat, míg az állomány túlsűrítése a növénymagasság növekedéséhez, a párás állományklíma miatt a kórokozók fokozottabb terjedéséhez, a szárszilárdsági paraméterek (szárdőlés, tányér alatti szártörés) romlásához, végső soron pedig terméskieséshez vezethet. A napraforgónál a vetést követően mindenképp számolni kell a változó környezeti feltételektől függően 5-10 százalék csírapusztulással, és ezt a kivetendő tőszám kalkulálásakor mindig figyelembe kell venni. 
 

Dr. Szabó András, adjunktus

Dr. Dóka Lajos Fülöp, adjunktus

Dr. Ragán Péter, adjunktus

Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva, adjunktus