„A repce lusta embernek nem való” – Interjú Papp Sándor gazdálkodóval

AgrárUnió: Az 1400 hektárnyi területéből mennyi jut a repcére, és melyik változattal foglalkozik: őszivel vagy tavaszival? 

Papp Sándor: Körülbelül 520 hektáron van nálunk a repce, és őszi káposztarepcét vetek. Mindig őszit, mert annak még most, a változó időjárási körülmények mellett is megvan itt a csapadék-ellátottsága.

AU: Mióta veti, és miért kezdett repcével foglalkozni?

PS: Most már 30 éve, hogy repcét vetek. Először a szép sárga színe tetszett meg, aztán amikor elkezdtem termelni, elkezdtem komolyan foglalkozni vele, egyre jobban megkedveltem. Pedig nem „könnyű” növény. De egy évjáratot kivéve, még nem volt olyan, hogy például kiszáradt volna az aszálytól.

„A repce rászoktatja a termesztőt, hogy mindig keressen, mindig figyeljen.”

AU: Az az év a 2022-es volt?

PS: Nem, valamikor korábban. Nekem a 2022-es aszályos évben is megvolt a 3,5 tonna körüli termés, itt, ezen a gyengébb adottságú területen: mert mi 10 aranykorona alatti földeken dolgozunk errefelé. Ebben az is közrejátszik, hogy mára már a munkagépek összetétele is a repcéhez lett igazítva nálunk. És ami jó munkagép a repcének, az a búzának is jó, azt is vetünk minden évben, de van silókukoricánk is mindig. Szántóföldi nehéz kultivátort, direktvetőgépet használok, és vagy 25 éve forgatás nélküli talajművelést végzek a földjeimen. Most már csak hibrideket vetek, egy konkrét forgalmazónál megtaláltam a legmegfelelőbbeket (a KWS hibridjei – MSz.), amik például ellenállóak a repcebetegségekkel szemben, és jól bírják az időjárási szélsőségeket is.

AU: Hogy néznek ki a számok az idei betakarítás után?

PS: Nem panaszkodunk, a tisztított súlyunk 3,85 tonna lett (ekkora területen, ugye mindig második évvel számolva, és ezen a gyenge talajon). Nagyjából ezzel a mennyiséggel zártuk az előző betakarítási évet is.

Hirdetés

AU: Egyre-másra azt lehet hallani, hogy a kiszámíthatatlan időjárási körülmények miatt a repcetermesztés jövője bizonytalanná vált itthon. Mit gondol erről?  

PS: Többen a repcetermesztők közül, akik régóta csináljuk, kitartunk, továbbra is vetjük a repcét. Annak idején, amikor a fejembe vettem, hogy repcét fogok termeszteni, akkor alaposan beleástam magamat a szakirodalomba. Akkoriban olyan komoly szakemberek, növénytermesztési kutatók dolgoztak, adtak tanácsot, mint például Birkás Márta (Prof. Dr. Birkás Márta /1951-2024/, egykori egyetemi tanár, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzora, kutatási területe a talajművelés és -védelem, növénytermesztés volt – MSz.), aki tényleg együtt élt a talajjal, mindent tudott arról. Engem is meglátogatott jó párszor. Ezek a szakemberek leírták a repcével kapcsolatban, hogy nem a vetés idejét kell meghatározni, hanem a kelés idejét, vagyis jó talaj-előkészítéssel, jó talajmunkával eső nélkül is jól lehet időzíteni, indítani a repcét. És persze nagyon fontos a talajélet. Ahogy mondtam, én már 25 éve forgatás nélküli művelést végzek, nagyon odafigyelek a talajéletre, a vízmegtartásra, arra, hogy mikor kell lezárni a talajt, mikor és hogyan kell a gyomosodásra, az árvakelésre figyelni. És nekünk itt vannak a charolais húsmarháink is, amiket természetes körülmények közt tartunk: őszig a legelőn vannak, ez is fontos a jó talajélethez. Így kerek az egész, hogy az állattenyésztés kapcsolódik a növénytermesztéshez, hogy az egyik felhúzza a másikat. Aztán figyelni kell a változásokra. Idén például jó két héttel később tudtunk aratni, de a vetést is későbbre időzítem már: amikor repcével kezdem foglalkozni, akkor augusztus 21-én kezdtem a vetést, de most már az őszi melegek miatt ez nagyjából egy héttel kitolódik. A melegedő ősz pedig nem csak a kelésre van hatással. Ott volt például az a nem olcsó rovarölő szer, a Nurelle, azt is elsiratták a termesztők, mert a melegedés miatt egyszerűen „elpárolgott” a hatása, hiába juttatták ki. Meg persze folyamatosan változik, hogy mit lehet használni a rovarölőkből, szűkülnek a lehetőségek. A repcénél jelenleg egyetlen olyan engedélyezett hatóanyag van, ami hosszú hatástartalmú szer, miközben a gyümölcsösökben két szert is engedélyeznek. Kérdem én: ha az alma felületére kétféle szert lehet kijuttatni, akkor repcére, ami benne van a becőbe, miért csak egyfélét lehet használni…? És érezni lehet azt is, hogy a rezisztencia a szerrel szemben lassan kezd kialakulni a rovaroknál, Ha az egyik nemzedék életben marad, az már átörökíti a következő generációra a rezisztenciát. Tehát az az egyetlen hatóanyagú szer, amit most használhatunk, hamarosan nem lesz hatásos.

„Nem lehet ötletszerűen és bárhol belevágni ebbe: Magyarországon, ha jól emlékszem, volt közel 500 ezer hektárnyi repce vetésterület is már, most ez nagyjából 150-180 ezer hektárra állt be.”

A repce rászoktatja a termesztőt, hogy mindig keressen, mindig figyeljen. Például, amikor a kezdeti fejlődésében van az állomány, akkor két nap alatt el tudják intézni a rovarok! Akkor folyamatosan a sorok között kell lenni. Igaz, hogy a sávok széléről támadnak a rovarok, vagyis elvileg elegendő, ha a terület körül jár a gazda, de velem előfordult már, hogy nem vettem észre a rovartámadást, mert abban az évben éppenséggel nem a szélekről, hanem az állomány közepéről indultak. Ami még nagyon fontos, hogy a repcénél nem lehet félretenni a tápanyagot, a tápanyaggal egyszerűen nem lehet spórolni, ez nem az a növény! Én azt szoktam mondani, hogy a repce lusta embernek nem való, és akik folyamatosan termelik, azok ezt nagyon jól tudják, és megvan a saját rutinjuk, amit évtizedek alatt alakítottak ki. Nemcsak terméknek nézik az állományt, amit jól el lehet adni, hanem tudomásul veszik, hogy élő organizmussal dolgoznak, ami nem bármilyen körülmények között érzi jól magát. Aki ezt nem érti meg, nem tiszteli, az hamar felhagy a repcetermesztéssel, mert nem tud egyenletesen termelni. Nem lehet ötletszerűen és bárhol belevágni ebbe: Magyarországon, ha jól emlékszem, volt közel 500 ezer hektárnyi repce vetésterület is már, most ez nagyjából 150-180 ezer hektárra állt be – felénk idén is jó szerintem a repce, úgy hallottam a Dunántúlon is jó lett. Amit még fontos megjegyezni a repcével kapcsolatban – mert erről ritkán beszélnek –, hogy ez egy kifejezetten talajvédő, talajjavító növény: amikor szárba szökken, akkor akár két méter mélyen is járhat lent, a föld alatt a gyökérzete. És aztán ezeknek a gyökereknek a helyén majd szellőzik, levegőssé válik a talaj, morzsalékosabb lesz a talajszerkezet, ami ideális a talajélethez. Vagyis itt nem kell kívülről bevinni a talajba a baktériumot, a repce elvégzi ezt a feladatot. Azt is szoktam mondani, hogy a régi parasztemberek mentalitását kell újra a földekre, a talajra vinni. Ők állatokat tartottak, megművelték a földet, folyamatosan javították a szerszámjaikat. Együtt éltek földel, az állatokkal. Mindig figyeltek, tanultak. 
 

Hirdetés

Szerző: AgrárUnió