Kárpát-medencei banánszüret

Az idei április első negyede hidegbetöréssel indult. Országszerte a gyümölcsösökből a fagyvédelem különféle képeit láthattuk a híradásokban. Cikkünk szereplője, az itthon indián banánként ismert Asimina triloba viszonylag későn, április második fele-végén indul – borul virágba –, így valószínűleg nem szenved fagykárt a hazai kertészetekben, kiskertekben. Viszont még zsenge korában télen, a korai tavaszi fagytól védeni kell, a nyári tűző, szárító napon a levélégés elkerülése érdekében pedig alapvető a Raschel-hálós árnyékolása.

Április második felében-végén nyílnak a jellegzetes, bordó színű virágok

Amerikából jöttem

Ez a lombhullató cserje vagy kis fa Észak-Amerikában őshonos, fosszíliák bizonyítják évezredes jelenlétét a kontinensen (átlagban, a mi klímánkon 3 méterre nő meg, persze ettől magasabbra is nyújtózkodhat). Az USA északi, mérsékelt erdőségeiben gyakori, vadon szintén megtalálható növény, ma már számos oltványa ismert, kapható Magyarországon is. A világon ismert közneve, a pawpaw/paw-paw valószínűleg a trópusi/szubtrópusi papajával való hasonlóság (termés) nyomán alakult ki. Származási helye miatt a mi éghajlatunkon is megél, a kifejlett növény jól tűri a hideget, akár a mínusz 20 fokot is kibírja. Kétezer körül szórványban már jelen volt a kertészetekben, kiskertekben, felfutására mégis az elmúlt 5-10 évben figyelhettünk fel. Az oltványokat áruló faiskolák, a gyümölcstermesztők és a kiskerttulajdonosok hálás, jól és könnyen tartható fafajtaként írják le az indián banánt, ami magyar elnevezését származási helye, és a termés banános-ananászos ízének (mangós-vaníliás beütéssel) köszönheti. Ritkábban nevezik még annónacserjének is, mivel az annónafélék (Annonaceae) családjába tartozó növényről van szó.

Hirdetés

Kétezer körül szórványban már jelen volt a kertészetekben, kiskertekben, felfutására mégis az elmúlt 5-10 évben figyelhettünk fel.

Paw-paw a közneve a világban, ami a termés papajával való morfológiai hasonlóságára utal

Magoncok, oltványok, beporzás

Begyűjtött/vásárol magról is nevelhető, de egyrészt lassabban nő, mint az oltványok, nem ad biztos termést, mivel párban kell ültetni (nő-/hímivarú), a beporzása bizonytalan. Továbbá a magról kelt növény apróbb méretű, élvezeti értékét tekintve kevésbé finom gyümölcsöt ad. A nemes, oltott fajták önbeporzók, kevés maggal rendelkező nagyobb méretű, zamatos, bő termést adnak. Beporzásról szólva fontos megemlítenünk, hogy a méhek, dongók nem igazán kedvelik, így más bogarak és a szél segítik a beporzás. Ha kézi beporzással (ecseteléssel) is rásegítünk a műveletre, akkor igazán bő termést kaphatunk: amikor a bibe vége fényes, zöld, ragadós, akkor végezhető a beporzás. A növény dús lombozatot növeszt, hosszúkás, mélyzöld levelei ősszel aranysárga színt öltenek magukra. Mint fentebb írtuk: áprilisban virágzik, szóló virágai bordó színűek. Termése szeptemberben érik be. Átlagosan 20 dkg (!) körüli, babformájú, egyenként 2-3 cm-es, fürtöket alkotó zöldes-sárgás héjú gyümölcse van, a gyümölcshús krémes állagú, kettévágva, közvetlenül a vékony héjból kikanalazva szokás fogyasztani. Az oltványok 4-6 éves korukban fordulnak termőre. Megemlítendő, hogy a gyümölcs héja (hasonlóan például a kiviéhez) allergiás reakciókat (bőrpír, viszketés) okozhat.   

Szeptemberben beérő, fürtökben álló, egyenként 2-3 cm-es termése van

Termesztési igények

A szélvédett, félárnyékos helyet jobban kedveli, mint a teljes napsütést, s mint jeleztük: a csemetéket (átlagosan az első 2 évben) fontos óvni a téli-tavaszi fagytól és a nyári tűző naptól; a hosszú levelek érzékenyek az erős szélre.

Zsenge korában télen, a korai tavaszi fagytól védeni kell, a nyári tűző, szárító napon a levélégés elkerülése érdekében pedig alapvető a Raschel-hálós árnyékolása.

A magról kelt növény apróbb méretű, sokmagvas, kevesebb és kevésbé zamatos termést ad

Talajigénye: a mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízjárású, nyirkos talajt kedveli, kissé savas kémhatásút (5-7 pH). Rossz vízjárású, kötött, szikes/lúgos talajba ne ültessük, mert megsínyli, ha a területünkön ilyen a talaj, mindenképpen ki kell alakítani számára sajátföldes területet, savanyú kémhatású földpótlással, szervestrágyázással. Ültetésekor (a gyökérrendszere – karógyökér – miatt) lényeges a tágas, mély ültetőgödör. Ültetés után az első pár évben lassabban fejlődik, ekkor növeszti jellegzetes karógyökerét. Több fa ültetésekor nagyjából 5-6 méter tő és sortávot tartsunk.

Hirdetés

Öntözése: növekedési időszakban különösen fontos a rendszeres öntözés, de a kifejlett példányok esetében is nevesen kell tartani a talajt: a nyirkos (nem pangó vizes!) talajt szereti.

Tápanyag-utánpótlása: évente 2 alkalommal, bekapálva − vagy a gyökérterületre óvatosan, bottal, 10-15 cm mélyen lyukat fúrva − káliumtartalmú szerves vagy műtrágya alkalmazása szükséges (nem mozog függőlegesen a talajban a kálium, ezért különösen lényeges az óvatos bedolgozás).

Növényvédelme: termesztői visszajelzések alapján a fiatalabb egyedeket ritkábban a fecskefarkú lepke lárvája támadhatja, időnként a leveleket a csigák rághatják, de jelentősebb kárról, speciális kórokozójáról nincs információnk; biotermesztésben is megállja a helyét.

Metszés: ritkán igényel metszést (sérült, elhalt, befelé álló ágak eltávolítása). Idősebb példányok esetében óvatosabb ifjító, irányított metszéssel új termőágak serkenthetők.

Kezdő, türelmes, gondos gyümölcstermesztők, kiskerttulajdonosok bátran próbálkozhatnak ezzel a fajtával.

Az articsóka – Gyümölcs és zöldség kultúrák új lakói 1. rész

TOVÁBB OLVASOM

Szerző: AgrárUnió