Nemesítéstől a betakarításig – Fókuszban a hazai burgonya

A hazai burgonyanemesítés bázisa az 1960 óta működő keszthelyi intézet, mai nevén a MATE Agrárcsoport Kft. Burgonyakutatási Központja, melynek vezetőjét, prof. dr. Polgár Zsoltot a burgonyatermesztés helyzetéről, a kutatásaikról, a nemesített keszthelyi fajtákról és a pályázatukról kérdeztük.

„A statisztikák szerint 7–7500 hektáron termelünk étkezési burgonyát, és hozzávetőlegesen 100 hektáron vagy alatta vetőburgonyát. Ez utóbbi vitathatatlan, a KSH-adatok pontosak, az étkezési burgonya termőterülete viszont a szakma szerint ennél lényegesen nagyobb, eléri a 10–12 ezer hektárt. Van ugyanis rengeteg olyan kistermelő, akit a rendszer nem lát; a KSH-adatnyilvántartásában ők nem szerepelnek, mert vagy egy hektár alatt termelnek, vagy több néven fut egy adott burgonya termőterület, nem éri el egyenként az egy hektárt, így nekik nincs bejelentési kötelezettségük. Így is csak mintegy 60 százalékát állítjuk elő a hazai igényeknek, 35-40 százalékban importra szorul az ország étkezési burgonyából. Pedig nem is olyan rég’ még teljesen önellátók voltunk, sőt exportra is jutott egy kicsi” – mondja el elöljáróban dr. Polgár Zsolt.

A termesztés visszaszorult a legalkalmasabb területekre

„Ami a hazai termőterületeket illeti, ahogyan az időjárás változik, úgy változhat a burgonyatermesztésre legalkalmasabb területek térképe is. Korábban, amikor 30–40 ezer hektáron termeltünk burgonyát, akkor az országban mindenfelé ültették –, az arra nem kimondottan alkalmas területeken is. Ez mára lényegében visszaszorult a legalkalmasabb területekre; két nagyüzem van az országban, egy a Duna–Tisza közén, a másik pedig a Komárom melletti térségben, ahol sík terület van, laza talaj, és lehet öntözni. Itt működik a két legnagyobb burgonyatermesztő üzem, a dunaegyházi Haladás Mezőgazdasági Zrt. és a komáromi Solum Zrt. – sorolja a szakember. –  A többiek pedig a burgonyatermelésre kiválóan alkalmas Mórahalmi homokhátságon, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád Vármegye azon részein, ahol laza, homokos a talaj, és lehet öntözni. Somogyban inkább vetőburgonya termesztés folyik. Alkalmasak lennének még nagyobb arányú burgonyatermelésre a Nyírség egyes részei is, ha megoldott lenne az öntözés.”

Meghatározó a jó minőségű szaporítóanyag

„Nagyon sok összetevője van annak, hogy miért csökken a termőterület. Az egyik meghatározó tényező a biológiai alap, a jó minőségű vetőburgonya használatának hiánya, mégpedig a magas ár okán. Emiatt nagyon sok termelő nem él a vetőgumó-váltás lehetőségével, több éven át termelnek olyan fajtákat, amelyek nem alkalmasak visszaültetésre. A többszöri visszaültetés hatására a termés mennyiségben és minőségben is folyamatosan romlik. Mindenképpen ösztönözni kellene a kormányzatnak, akár pályázatok, akár direkt támogatás formájában, hogy a termelők minél nagyobb arányban használjanak fémzárolt vetőburgonyát, és lehetőség szerint olyan fajtákból válasszanak, amelyek alkalmasak a visszaültetésre. Ehhez mindenképpen vírusrezisztens fajtákra van szükség, és ilyenek gyakorlatilag csak a keszthelyi fajtákból vannak forgalomban – fejti ki a kutatási központ vezetője. – Korábban volt arra lehetőség, hogy aki fémzárolt vetőburgonyát ültetett, az támogatást kapott. Ez tavaly megszűnt. Közvetett úton lehetne talán ösztönözni a termelőket erre, másfelől pedig fel kellene ismerni a termelőknek a saját érdekeiket.

Többek között azért is szorult vissza a termőterület ennyire, mert vagy nem versenyképesen, magas önköltséggel termelnek a termelőink, vagy egyenként nem olyan mennyiségben, hogy alkuképes beszállítói lehessenek a kereskedelmi láncoknak. Hiányzik Magyarországon a termelői összefogás teljes egészében. Új szövetkezési formáknak kellene kialakulni, elsősorban szerződéses viszonyra épülő termelésre lenne szükség ahhoz, hogy megbízható, egyenletes felvásárlási piaca legyen a termelőknek, mert így ad hoc termel a többség. »Ültet, azután majd lesz valahogy«. Másként lenne, ha lenne hazai feldolgozóipar, vagy olyan termelést irányító-összefogó szervezet, aki nagyban tudna beszállítani a kereskedelmi láncokhoz.”

Öntözni pedig muszáj

„A burgonya vetésterület-zsugorodásának oka az éghajlatváltozással járó szélsőséges időjárás is. Visszaszorult a termelés az öntözhető területekre – ahol nem tudnak öntözni, ott már nem szabad étkezési burgonyatermesztésbe belevágni, mert teljesen bizonytalan a kimenetele – hangsúlyozza a szakember. – A burgonya stresszérzékeny növény, sok a kártevője, és emellett igen vízigényes is. Az élettani stresszeket valamivel jobban bírják a hazai fajták, mert itt lettek nemesítve, kiválogatva – de ezzel együtt sem szárazságtűrő növények. A hazai fajtákat is öntözni kell ahhoz, hogy elérjék az 50-60 tonnás termésátlagot. Mert ezt velük is el lehet érni, és aki eléri ezt a termelési színvonalat, az biztos, hogy jelentős hasznot tud realizálni.

A termesztéstechnológiának fontos eleme a minőségi vetőgumó használata mellett tehát az öntözhetőség. Korszerű öntözési módszereket kellene egyre nagyobb arányban használni, illetve először is elősegíteni az államnak az öntözés lehetőségének megteremtését; csatornák építését, a fúrt kutak engedélyezése során a bürokratikus, hosszadalmas és magas költségekkel, rengeteg illetékkel járó eljárás könnyítését. Gépbeszerzési pályázatokkal is lehet támogatni a termelőket, hogy minél korszerűbb, víztakarékos, pl. mikroszórófejes, vagy csepegtető öntözőberendezésekhez jussanak.

A technológiai elemek közül feltétlenül meg kell említeni a tápanyag-utánpótlás kérdését is. Nagyobb arányban kellene használni a korszerű, lassabb feltáródású műtrágyákat és vissza kellene térni a szerves trágyázásra – hangsúlyozza dr. Polgár Zsolt. – Mindenképpen célszerű alkalmazni a környezeti stresszek kivédésére alkalmas talaj- és növénykondicionáló szereket, érdemes élő mikroorganizmusokkal kezelni a talajt, utána pedig a növényt is.

Végül pedig, ami a betakarítást, tárolást illeti, szükség lenne korszerű betakarító gépekre, mert nagyon el vagyunk maradva e tekintetben, és még nagyobb a lemaradásunk tárolástechnológiában. A folyamatos áruellátáshoz hűtő-tárolóval kellene rendelkezniük a termelőknek, ám ez olyan beruházás-igényes, hogy nem érdemes egyenként, kicsiben megvalósítani –, erre is szövetkezni kellene.”

Kutatás, nemesítés, fajták

„A burgonya hűvösebb klímát, egyenletes csapadékeloszlást kíván, 30 fok felett már szenved. Mi viszont ilyen körülmények között nemesítünk már 1960 óta. Előnyünk így a nyugat-európai nemesítőkkel szemben, hogy eleve a burgonya számára nehéz körülmények között tudjuk tesztelni a teljes nemesítési alapanyagunkat – szükségből, de nyilván tudatosan is. Fókuszálunk az abiotikus stresszekre; nagyon fontos, hogy a mi fajtáink ne legyenek annyira érzékenyek, jobban bírják az egyenetlen vízellátást, ne legyenek formátlanodásra, babásodásra, üregesedésre, repedésre hajlamosak. Ahhoz is változatlanul ragaszkodunk, hogy a fajtáink a legfontosabb vírusbetegségekkel szemben rezisztensek legyenek. Ez azért fontos, hogy többször vissza lehessen őket ültetni. Mi azt javasoljuk a magyar termelőknek, hogy a fajtáinkat többször ültessék vissza, és akkor önköltségi áron jutnak vetőburgonyához. Persze nem megy ez a végtelenségig a mi fajtáinkkal sem, három-négyszer azonban mindenképpen érdemes. Azok alatt az évek alatt, amikor így, észszerűen spórolni tud a termelő, keletkezik annyi többletjövedelem, hogy tudjon új vetőburgonyát vásárolni, és tudjon beruházni, fejlesztésre költeni.”

A keszthelyi kutatási központ a 14 fajtájából jelenleg hatból állít elő szuperelit minőségű vetőburgonyát. A vezető fajta a Balatoni rózsa, a második a Botond, majd a Démon, a Hópehely, a Basa, a Katica – és egy új, a Balatoni sárga fajta szerepel a kínálati listán.

„Fajtafenntartást végzünk, és nemesítőmunkát, újabb fajtákat állítunk elő. Jelenleg a Balatoni sárga fajtajelöltünk van a Nébih által minősítés alatt. Várhatóan 2025 tavaszán kerülhet minősítésre, majd forgalomba. Sárga héjú és sötét sárga húsú – kínálatbővítő fajta lesz. Van továbbá egy újabb fajtajelöltünk is, amit jövőre kívánunk bejelenteni állami elismerésre. Két-három év a minősítés ideje, tehát legkorábban 2028-29-ben tud piacra kerülni. Ez egy rózsahéjú, sárga húsú, hosszabb tenyészidejű, nagyon bő termő, szép küllemű, robusztus, erős fajta lesz.”

Komplett ki- és betároló gépsorra pályáznak

Nagy a kereslet a keszthelyi fajták iránt, egyik-másikból, mint a Balatoni rózsa, Botond és Démon, nem tudnak eleget előállítani. Bővíteni szeretnék a kutatási központ termelőkapacitását, növelni a termőterületet, ha nem direkt forrásból, akkor pályázati úton.

„A kertészeti üzemek számára kiírt pályázati forrásból mi is szeretnénk most részesülni. Felhívjuk a figyelmet, hogy erre a pályázatra burgonyatermelő üzemek is pályázhatnak. A minisztérium döntése alapján most a kertészeti növények közé a burgonya is beletartozik. Mi komplett ki- és betároló gépsorra kívánunk pályázni, szeptemberi beadással” – mondta el dr. Polgár Zsolt.

Szerző: AgrárUnió