A napraforgó állományszárítása

Hatóanyagok állományszárításra

Amennyiben a napraforgótermesztőknek az lenne néha az érzésük, hogy az állományszárítás körül mintha nem lenne mindben rendben, alighanem jól érzik. Míg a kórokozókkal vagy gyomnövényekkel kapcsolatos problémák megoldására hatóanyagok és készítmények széles skálája áll a rendelkezésükre, ebben az esetben csupán négy hatóanyag közül választhatnak. Ezek státusza változóban van, ezért a leírtak a cikk születésekor fennálló állapotot tükrözik, amely változhat, mire eljön az állományszárítás ideje.

Hazánkban a legnagyobb felületen és mennyiségben a dikvát-dibromid-tartalmú készítmények kerülnek felhasználásra a napraforgó állományszárításában. Ez a kontakt, perzselő hatású hatóanyag kizárólag szükséghelyzeti engedéllyel rendelkezik, amelyet az engedélyező hatóságnak évente kell megújítania. Ez az idei évben már több termék esetében is megtörtént, ezért azok − bizonyos adminisztratív teendőket követően − felhasználhatók a napraforgó állományszárítására.

A másik, nagy felületen alkalmazott hatóanyag a glifozát. Hosszú évek bizonytalansága után eldőlt a hatóanyag sorsa: egyes esetekben továbbra is felhasználható. Azonban az Európai Bizottság rendelete alapján, szöveghűen idézve: „a betakarítás időpontjának szabályozására vagy a csépelés optimalizálására szolgáló szárításra való felhasználás nem engedélyezett”. Azaz a rendelet kizárja a felhasználási körből az állományszárítást, így a napraforgóét is. Ennek az előírásnak előbb vagy utóbb, de meg kell jelennie a nemzeti szintű szabályokban. Arról, hogy ez mikor történik meg hazánkban, ebben a pillanatban nincsenek információk. Érdemes lesz azonban figyelemmel kísérni a híradásokat, nehogy a menet közbeni változások miatt tiltott szerhasználat történhessen.

A két, nagy felületen és régóta alkalmazott hatóanyag mellett két újabb is felhasználható a napraforgó állományszárításakor. Ezek közös jellemzője, hogy kontakt, perzselő hatásúak, felgyomosodott állomány kezelésekor a kétszikű gyomnövényekkel szemben jelentenek megoldást. E hatóanyagok egyike a piraflufen-etil, amely a napraforgó állományszárítására állandó engedélyokirattal rendelkezik. A másik hatóanyag a karfentrazon-etil, amelynek felhasználására a szükséghelyzeti engedély kiadását követően van csupán lehetőség.

Jól látható, hogy az állományszárításra alkalmazható gyomirtó hatóanyagok státusza más és más, azokat a különböző támogatási programok (AKG, AÖP) is eltérően kezelik, ezért felhasználásuk előtt célszerű tájékozódni.

Az állományszárításra felhasznált hatóanyagok kiválasztása szakmai, engedélyezési és támogatási szempontból is különös odafigyelést kíván.

Szakmai érvek az állományszárítás mellett

A napraforgó állományszárítása (1. kép) mellett számtalan szakmai érv szól, amelyek közül nem egy már a soron következő kultúra érdekeit szolgálja.

1. kép: Az állományszárítás hatása, betakarításra kész napraforgóállomány

Az állományszárítás elvégzését sok esetben munkaszervezési okok indokolják. Nagy területen folyó termesztés esetén a hatóanyagok hatás-kifejtésének hosszában (dikvát-dibromid 5−7 nap, glifozát 10−14 nap, karfentrazon-etil és piraflufen etil 14−21 nap) rejlő különbségek ütemezhetővé, tervezhetővé teszik a betakarítást, az még heterogén növényállomány mellett is közel egységes kaszatnedvesség mellett történhet meg. Ez nem csupán a rendelkezésre álló géppark, hanem a szárító- és tisztítókapacitás optimális kihasználását is lehetővé teszi. Ugyancsak értékes idő nyerhető a beavatkozással akkor, ha − mint általában − őszi kalászos kerül a napraforgó után. Ilyenkor többnyire nincs arra lehetőség, hogy a természetes száradást kivárva kerüljön sor az aratásra, a magágy elkészítéséhez és annak megfelelő ülepedéséhez ugyanis időre van szükség. A jó magágyba kerülő vetőmag egyenletes kelésével és egyöntetű növekedésével hálálja meg ezt a gondoskodást, amely alapja lehet a következő évi jó termésnek.

Egy terület napraforgóállományának szárítását sok esetben növényvédelmi okok teszik szükségessé. Gyakori a terület felgyomosodása, amikor az állományt elborító gyomtenger (2. kép) olyan zárt, párás körülményeket hoz létre, amely rendkívüli mértékben lassítja a napraforgó természetes vízleadását.

2. kép: Az erős gyomosodás gátolja a napraforgó természetes vízleadását

A beavatkozás nélkül a betakarítás későre tolódik, annak területteljesítménye visszaesik, a kombájnon áthaladó nagy tömegű, vízzel teli zöld növényi rész megnöveli a betakarítási veszteséget, egyúttal visszanedvesíti, „összekeni” a kaszatokat. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a napraforgó árvakelése hosszú éveken át okozhat gondot, munkát és plusz költséget a következő kultúrákban, amely probléma a gondos, minimális veszteséggel járó betakarítással önmagában is mérsékelhető. Amennyiben az állományszárítás a gyomosodás miatt válik szükségessé, a kezelés hatékonyságának növelése érdekében célszerű a permetlébe hatásfokozó adalékanyagot keverni. A nyári időszakban egyes gyomfajok − mint pl. a fehér libatop (3. kép) − olyan vastag viaszréteget képeznek vízvesztésük mérséklésére, amely bármely említett hatóanyag esetében ronthatja a kezelés hatását. A növényvédelmi célú segédanyagok között ma már megtalálhatók olyanok, amelyek hatásfokozásra ugyanolyan eredményesen alkalmazhatók, mint elsodródásgátlásra, így a hatékonyság javításán túl egyidejűleg a szomszédos kultúrák védelme is megvalósul. A hatáskifejtés tovább gyorsítható hektáronként 4 kg ammónium-nitrátot tartalmazó nitrogénműtrágya permetlébe történő keverésével.

3. kép: A fehér libatop viaszos lombozata rontja az állományszárítás hatékonyságát

A növényvédelmi jellegű problémák között nedves évjáratokban felmerülhet a tányérfertőzések kérdése, amikor azért kell elvégezni az állományszárítást, hogy az mérsékelje a szürkepenészes és fehérpenészes tányérrothadás által okozott kárt. Ezek azon túl, hogy rontják a terméskilátásokat, a tányér szöveteinek pusztításával annak szétesését okozhatják, amikor a földre hulló kaszatok termésveszteséget okoznak, valamint tovább fokozzák a korábbiakban említett árvakelés problémáját.

Megfelelő hatóanyag alkalmazása esetén a növényvédelmi célok között a hosszabb távú gyomirtó hatás elérése is felmerülhet. Az egyetlen, állományszárításra engedélyezett felszívódó hatású hatóanyag, a glifozát alkalmazásakor a területen lévő évelő gyomnövények gyéríthetők. A föld alatti részekbe szállítódó hatóanyag eredményesen irtja az egy- (pl. fenyércirok) és kétszikű (pl. mezei acat - 4. kép) gyomok föld alatti szaporítóképleteit is, amivel több évre elnyúló gyomirtó hatás érhető el.

4. kép: Megfelelő szerválasztás esetén az évelő gyomnövényekkel szemben hosszú távú gyomirtó hatás érhető el

Az állományszárítás lehetővé teszi a napraforgó gyors és veszteségmentes betakarítását.

Amikor elhagyható az állományszárítás

Az állományszárítás mellett felsorolt szakmai indokok ellenére előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor nem szükséges a munka elvégzése. Az egyik ilyen szituáció, amikor egy száraz évjáratban az állomány önmagától, akár még idő előtt leszárad. Bármennyire is szárazságtűrő és strapabíró növény a napraforgó, sajnos ez egyes országrészekben megtörténhet, különösen, ha a területen fellépő makrofominás fertőzés miatt kényszerérésbe megy az állomány (5. kép). Egyéb okok híján akkor is elhagyható az állományszárítás, ha rövid tenyészidejű hibrid került vetésre, vagy nem őszi kultúra kerül a napraforgó után. Mindezeket gazdaságossági szempontok is árnyalhatják, előfordulhat, hogy a várhatóan alacsony terméshozam miatt már nem növelhető tovább az termesztés költsége.

5. kép: A makrofominás fertőzés miatti tömeges növénypusztulás gyakran teszi feleslegessé az állományszárítást

A napraforgó állományszárítása sok esetben elhagyhatatlan eleme a termesztéstechnológiának. Azonban elvégzésének szükségességét mindig táblaszinten kell megítélni, rutinszerű alkalmazása indokolatlan költségnövekedéshez vezet.    

Szerző: AgrárUnió