Génmegőrzés a halastavakban

A projekt fő célja egy olyan tavi halnevelő létesítmény megépítése volt, amely infrastrukturális hátteret biztosít az őshonos halfajok ivadékneveléséhez, valamint az intézet génbanki tevékenységéhez. A 19 halastavat 17 hektáron alakították ki tápcsatornával, valamint töltő- és lecsapolócsatornákkal, amihez az uniós társfinanszírozású Magyar Halgazdálko­dási Operatív Program (Mahop) biztosította az anyagi hátteret. 
A fő motiváció a természetes vizek halutánpótlásának elősegítése volt, ami szorosan összekapcsolódik a halászati kutatóintézet 
génbanki tevékenységével.

„Intézetünkben a hatvanas évek ele­­­je óta folytatunk génbanki tevékenységet: a ponty élő génbankot 1962-ben hoztuk létre, amit az 1990-es évek elején a tokfélék génbankja követett. A ponty élő génbank 13-féle ma­­­gyarországi és 3 európai, illetve ázsiai pontyfajtát tartalmaz. Ez elsősorban a hazai pontytermelés, valamint a nemzetközi együttműködésben meg­valósuló pontytenyésztési programok genetikai alapjának a biztosítását szolgálja. 
A génbanki tevékenység segítségével eddig már három pontyhibridet is kitenyésztettünk, amelyek a hazai pontytenyésztés jelentős részét adják” – mondta 
az Agráruniónak dr. Halasi-Kovács Béla, a Halászati Kutatóintézet igazgatója.

A tokfélék élő génbankja négy őshonos tokfaj – kecsege, viza, vágótok, sőregtok – különböző dunai vízgyűjtő területről származó vonalainak állományát tartalmazza, megtalálható benne továbbá két külhoni faj, a lénai tok és a lapátorrú tok is. A tokfélék fenntartásának célja, hogy a négy őshonos tokfaj esetében szilárd alapja legyen a természetes vízi rehabilitációs munkáknak, az említett idegen honos fajok pedig, amelyek magas kereskedelmi értéket képviselnek, a tenyésztett halfajaink skálájának bővítésére szolgálhatnak.

Halutánpótlás a természetes vizekben

„A génbanki tevékenység mellett olyan őshonos halfajok ivadékait neveljük az újonnan létrehozott halnevelő létesítményekben, amelyek jellemzően nem szerepelnek a jelenlegi hazai halgazdálkodási gyakorlatban, de a természetes vizek halutánpótlásának biztosítása érdekében szükség van rájuk. Ezen halfajok közé tartozik például a széles kárász, a compó, a jászkeszeg, a balin, a sügér, a domolykó és a márna. Ezeket a halfajokat a horgászok is kedvelik, a hazai halgazdaságokban azonban inkább csak esetleges módon, a pontytermelés mellett foglalkoznak velük. Emiatt mindenképp fontos gondoskodni a folyamatos utánpótlásukról. A gyakorlati cél 
a monokultúrás, célzott ivadéknevelés innovatív kidolgozása és végzése, ebből a szempontból hazai viszonylatban speciálisnak tekinthetőek az új halastavak” – emelte ki 
dr. Halasi-Kovács Béla.

Harcsa- és süllőgénbankot is 
létrehoznak

A ponty és a tokfélék génbankjai mellett az utóbbi néhány évben kezdték el kialakítani az intézetben az európai harcsa és a süllő génbankjait.

A harcsa esetében a populációgyűjtemény bővítése és annak fenntartása a fő cél: a halfaj nagyobb volumenű, intenzívebb termeléséhez tudatos szelekciós munkán alapuló, új fajta kialakítására van szükség. Elsőként a tenyésztési munkákat megalapozó állományok begyűjtésére került sor a különböző földrajzi területeken élő populációk egyedeiből, a következő években pedig elkezdődnek majd 
az európai harcsa domesztikációs munkái is. A süllőgénbank létrehozását leginkább az indokolta, hogy a halfaj – prémiumminőségű és ízletes húsának köszönhetően – egyre kedveltebbé válik a fogyasztók körében, ami intenzív akvakultúrás termelésének bővülését generálja egész Európában. Emiatt van szükség olyan vonalak kialakítására, amelyek jól illeszkednek az intenzív termelési viszonyokhoz (technológiatűrés), emellett gyors nö­­­­­­vekedést és jó megmaradást mutatnak. Ennek a munkának biztosít alapot a széles genetikai diverzitásból kiinduló génbank létrehozása, amelyet különböző földrajzi származású egyedek alkotnak majd eltérő genetikai háttérrel. A különböző keresztezési kombinációkból származó utódoknál az intenzív termelési körülmények között végzett teljesítményvizsgálatokat is elvégzik majd 
a szakemberek.

Olyan vonalak kialakítására van szükség, amelyek jól illeszkednek az intenzív termelési viszonyokhoz (technológiatűrés), emellett gyors növekedést és jó megmaradást mutatnak.

Egységes irányítás alá került a halászati kutatás

„Nem csupán Szarvason ritka egy ilyen beruházás, hiszen országszerte hosszú évekig tart, amíg egy ilyen nagyszabású halászati építkezés megvalósul. Mindez azért is nagy jelentőségű, mert valóban fontos természetvédelmi és horgászati célokat valósít meg, ezek hiányait betölti, valamint a magyar halászati kutatást is megerősíti. Szolgálja továbbá Szarvast és a helyi, de nemzetközi kutatómunkát is, melyek az utóbbi években szinte egybeforrtak” – mondta a halnevelő létesítmények átadását követően Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója, a Szent István Egyetem rektora.

Gyuricza Csaba hozzátette, hogy a szarvasi intézményekben további szervezeti átalakításokra is sor fog kerülni a közeljövőben, a vízgazdálkodás és a halászati kutatás, továbbá ezen területek oktatása egy egységbe, egy szakmai irányítás alá történő összevonása például február elsejével már le is zajlott.

Ha tetszett a cikk regisztráljon az AgrárUnió hírlevélre: https://www.agrarunio.hu/regisztracio

Szerző: AgrárUnió