Nagy Miklós és Nagy Márk – SZEGÁNA Kft .– Együtt, egy ügyért dolgoznak

N. Miklós: – 1989-ben, a rendszerváltozás után sok mindenki fantáziáját, így az enyémet is megmozgatta, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg itthon – kezdi Miklós felidézni a cég megalakításához vezető utat – Akkoriban én és későbbi társaim egy állami cégnél dolgoztunk, mind úgy éreztük, hogy szűkek számunkra a keretek, láttuk, hogy a magánszektorban kiaknázatlan lehetőségek vannak. A változásokat figyelve az is felmerült bennem, hogy jó lenne több lábon állni, hiszen az is elképzelhető, hogy az intézményben megszakad a munkám. Mindehhez még hozzájárult, hogy 1982-83-ban az Egyesült Államokban voltam szakmai gyakorlaton, ott beleláttam, ahogy akkoriban hívtuk, a „maszek világ” rejtelmeibe. A nehézségeit pedig akkor még nem akartam észrevenni. Ezek az okok játszottak leginkább szerepet abban, hogy 1990-ben akkori kollégáimmal megalakítottuk a SZEGÁNÁT. Hármunk nevének a kezdő szótagja adta meg cég nevét, a két kollégám gazdász volt, én 
pedig gépész, de 
mindhármunk munkája a 
vetőmagokhoz kötődött. Elég komoly ügyfélismerettel és 
szakmai 
tudással 
rendelkeztünk, én kezdetekben a műszaki feladatokat vittem, a kollégák pedig a termeléssel, termeltetéssel foglalkoztak.

– Mi jellemezte az első éveket?

N. Miklós: – Csak arra figyeltünk, hogy talpon maradjuk, eltartsuk a családot, én 1993-tól mertem otthagyni a korábbi céget és ezt a vállalkozást főállásban csinálni.

– A vetőmagokat aztán lassan felváltották a gépek…

N. Miklós: – Igen, ez lett a meghatározó irány. Elsőként a Sampo kombájnok behozatala mellett döntöttem, azért rájuk esett a választás, mert a nagyobb cégek az akkori ismert márkákat már lefoglalták a piacon, olyat kellett keresnem, ami még szabad volt. Korábban lehetőségem volt a Sampo parcellakombájnokat megismerni, tudtam, hogy megbízható, jó gépek. Ezután fokozatosan bővítettük a gépkínálatunkat. '96-ban mentem ki Dániába, az ott folytatott tárgyalások sikeresek voltak, és attól kezdve onnan szállítottuk az eszközöket, gépeket. Közben gyarapodtunk, 1994-ben létrejött a szegedi telephelyünk, 2009-ben pedig Dunántúlon alakítottunk ki új bázist.

– Miért döntöttek a dunántúli terjeszkedés mellett?

N. Miklós: – Tudni kell, hogy Szegeden és környékén a kisgazdasági forma a jellemző. Ezek a gazdaságok, 
ha megvesznek egy traktort, akkor huszonöt év után is az az egy traktoruk van. Értékesítési okok miatt így szükségszerűvé vált a nyitás más területek felé. Úgy láttam, hogy a Dunántúl megfelelő terület, komoly igények és megfelelő anyagiak jellemzőek a térségre, ezért erre indultunk el.
– Kelet-Magyarország felé nem érzik a terjeszkedés szükségét?

N. Miklós: – A keleti országrész, különösen északkelet nagyon erős piaci szegmensünk most is. A megfelelő munkaerő hiánya a problémánk, olyan személyre, személyekre lenne szükségünk, akik szakmailag megfelelőek és értenek a gazdák nyelvén, közülük valók. Ilyet nagyon nehéz találni és még nehezebb megtartani. Előfordult, hogy a megfelelő jelölt beletanult mindenbe, de jött a konkurencia, elvitte. Egyelőre ez a legnagyobb gátja a keleti telephely létrehozásának. Egyébként más területekre is nagyon nehéz képzett munkaerőt találni, jelenleg a jól képzett szerelő kincs. A munkájuk nagyon nehéz, hihetetlen szakértelmet kíván. Egy autót, ha elromlik, bevisznek a szervizbe, ahol ha nem boldogul a mester, akkor felhívják a gyári segítséget, és közösen megoldják a feladatot. Nálunk ez úgy történik, hogy telefonál a gazda, hogy elromlott a gépe, és ellát minket olyan információval, amelynek alapján sokszor nem igazán lehet tudni, mire is kell készülnünk. A szerelő beül az autóba, és utazik akár 250-300 kilométert a helyszínre. Helyben megoldani a problémát borzasztó nehéz, hiszen a szervizkocsi mérete véges, nem tud mindent magával vinni. Mindehhez nagyon tapasztalt szakemberekre van szükség.
– Márk, mióta dolgozik a cégnél?

N. Márk: – Tulajdonképpen tizenhárom éves korom óta. Akkor már segítettem a tápboltban a kiszolgálásban, a későbbiekben pedig részt vettem a címerezésben, gabonatisztításban, megismerkedtem a cég szervizrészlegével, egyszóval minden területtel szépen lassan, folyamatosan. Miután befejeztem a tanulmányaimat, a marketingtevékenység, a hirdetések, prospektusok formába öntése, illetve az internetes felület működtetése, fejlesztése lett a fő területem.

– Milyen végzettséggel rendelkezik?

N. Márk: – Mezőgazdasági gépész és szakfordító vagyok, illetve közgazdászvégzettséggel is rendelkezem, munkám során mindegyiket alkalmazom valamilyen módon.
– Hogy tudná összefoglalni a SZEGÁNA marketingpolitikáját?
N. Márk: – Kitűnni a konkurens cégek közül, és mindig a pontos választ adni a gazdáknak, hogy miért azt az adott gépet/eszközt válasszák. Minden egyes gépnél tudni kell, hogy kinek érdemes ajánlani. Például egy kisebb teljesítményű bálázóval kár a nagygazdáknál próbálkozni, hiába olcsóbb, de ők a nagyobb teljesítményűt fogják keresi.

– Mi a tapasztalatuk a webáruházzal kapcsolatban?

N. Miklós: – Elkezdtük csinálni, de fél siker, ez a terület ugyanis akkor működik hibátlanul, ha nagyon nagy raktárkészlettel rendelkezünk. Ha ez nincs meg, akkor elveszítjük a gyorsaságot, ami pedig az egyik lényegi eleme. Márpedig a gazdának, ha a gépe elromlik, nagyon gyorsan kell a segítség. Abban azonban sikereket értünk el, hogy olyan eszközöket, alkatrészeket tudtunk gépekre biztosítani, amilyet más rajtunk kívül nem.

– Mennyire vannak fent a világhálón a gazdák?

N. Miklós: – Használják a netet, odaülnek a számítógép mögé, érdeklődnek az új információk után. A mi feladatunk, hogy olyan információhalmazt találjanak a weblapunkon, amely valóban lényeges.
N. Márk: – Ez év és a jövő év legfontosabb feladatai közé tartozik a weblap újítása, ami részben már megtörtént, de folyamatosan aktualizálni kell.
– Önök szerint milyen eredményei vannak a közös munkájuknak?
N. Márk: – Évek alatt kialakult a munkaköröm, egyre több dolgot tudok megoldani, ez nagyon jó érzés. Amióta együtt dolgozunk, sikerült olyan márkákat hangsúlyossá tenni megfelelő képanyaggal, szövegezéssel, amire édesapámnak már nem volt energiája.
N. Miklós: – Márk korosztálya beleszületett a számítástechnikába, mi csak „belenevelkedtünk”, ez óriási különbség. A gazdatársadalom öregszik, de aki azt akarja közülük, hogy a fia vagy unokája is dolgozzon a farmon, az megveszi azokat az elektronikus felszereléseket, amelyek a gazdálkodáshoz kedvet csinálnak, vonzóvá teszik azt számukra. Márk az értékesítést nagyon érzi, jól megy neki. Mindemellett a cégvezetésben sok olyan belső dolog van, amit idegennel nem szívesen oszt meg az ember, a fiammal szemben nincs ilyen aggályom. Ezenkívül Márk keményebb mentalitású, mint én, aki, azt gondolom, lágyabb vagyok, szerintem ez a szocializmusban eltöltött évek eredménye, jobban elfogadok dolgokat, mint a fiam vagy az ő generációja. Hogy mondjam? Ők jobban kapitalisták, mint mi. Neki-nekik egy cégnél a teljesítmény mérése, fokozása jobban megy.

– Közös hobbi?

N. Márk, N. Miklós: – A cégépítés, szerintem ez a létező legjobb hobbi…

Szerző: Szöőr Bea