Ne reménykedjünk: szilvából sem lesz elég

Magyarországon az EU-csatlakozás környékén 5300 hektáron termesztettek szilvát, ami az azt követő 10 évben folyamatosan emelkedett, és 2015-re már megközelítette a 8000 hektárt. A területi bővülés oka alapvetően nem a kimagasló jövedelmezőség volt, hanem az intenzív gyümölcskultúrákhoz képest mérsékeltebb tőkeigény és a gépesíthető betakarításnak köszönhető alacsonyabb munkaerő-igény. A legjelentősebb termesztőkörzetek Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben találhatók.

Jó évjáratokban 70–80 ezer tonna szilvát takarítunk be, míg a legrosszabb években 50 ezer tonna körül alakul a hazai termés. A sokéves átlagtermés 65 ezer tonna körüli. A tavalyi (közepesnek tekinthető, 62–65 ezer tonna körüli) termésnél idén jóval alacsonyabb mennyiség várható. Ennek oka alapvetően az időjárási körülményekben keresendő. A virágzás jó vagy kifejezetten jó volt, tavasszal azonban páratlanul sokszor, 15–18 alkalommal alakult ki éjszakai fagy. A rendkívül aszályos tél végi, kora tavaszi időjárás a legtöbb termőhelyen tovább rontotta a megmaradó virágok termékenyülését, illetve a gyümölcsök kötődését. 2020-ban 23–32 ezer tonna közötti szilvatermés prognosztizálható Magyarországon, amivel alulmúljuk az elmúlt 20 év leggyengébb termését (2007. évi 47 ezer tonna) is.

A hazai szilvatermés körülbelül 75–80 százaléka a belföldi piacon kerül értékesítésre, mintegy 20–25 százalékát pedig exportáljuk. A felhasználási irányt tekintve a termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül (hazai vagy külföldi, utóbbi döntően német), bő fele pedig hazai vagy külföldi frisspiacra. A hazai friss szilvafogyasztás alacsony, 1,3 kg/fő körüli, de emellett jelentős az ipari feldolgozás, leginkább lekvár, befőtt és pálinka formájában.

Forrás:  FruitVeB / NAK Kertészeti Osztálya / ÉKASZ