Megbízható igáslovak

A mezőgazdasági rakodógépeket univerzális használatra tervezik, ám a teljes sokoldalúságukat csak kevés helyen teszik igazán próbára. Az állattartó telepeken jel­­lemzően a trágyakezelés, valamint a ta­­­­­­­­­­­karmány- és bálarakodás feladataiban számítanak rájuk, a magtárakban a terményrakodás, terménytolás a fő reszortjuk, de éppúgy jó szolgálatot tehetnek a kommunális (karbantartási, fenntartási, takarítási) munkák terén is. Budapest VIII. kerületében, a Kerepesi úton működő Nemzeti Lovarda azon helyszínek közé tartozik, ahol a lovak ellátásával kapcsolatos tevékenységek lényegében napi szintű folyamatos munkát igényelnek. Versenyek és bemutatók idején pedig – és ezekből sincs kevés – a gépek olyan extra terhelést kapnak, amely egy jószágtartó telepen vagy gabonaraktárban nem jellemző. Az ilyen munkákhoz kiforrott és megbízható, stabil és jól manőverezhető rakodógépekre van szükség, amelyek észrevétlenül és hibátlanul teszik a dolgukat – és éppen ezáltal válnak nélkülözhetetlenné.

A főváros szívében 4,5 hektáros terüle­ten fekvő Nemzeti Lovardát 1878-ban alapították, s az első budapesti lókiállításon és -árverésen még Ferenc József császár is megjelent Erzsébet királyné (a népszerű Sisi) társaságában. A két világháború közötti bővítéseknek köszönhetően már 1000 néző is elfért a páholyokban, a 20 istállóban pedig 308 lovat lehetett kényelmesen elhelyezni. Az 1950-es években az „úri sport” helyszínét nagyrészt lerombolták, ám a rendszerváltást követően lassan visszanyerte régi fényét. 2018 elejére a Nemzeti Lovarda széles körű felújításon esett át, és – amellett, hogy a lovas és öttusázó élsportolók felkészülési helyszíne – évente számos versenyt és bemutatót rendez, de a hobbilovasoknak is egyfajta „paradicsomként” szolgál. A 2 fedett pályás lovardán és a kültéri lovaglópályákon kívül 11 istállóval rendelkezik, amelyek napi szintű rendben tartása gépek nélkül igen lassú és fárasztó munka volna. „Régebben minden lovászra két-két istálló jutott, nagyjából 22–26 lóval, s a trágyát talicskával kellett eltolniuk a 250–300 méterre lévő trágyagödörig. Ez nem nagy távolság, ám egyszerre csak 2-3 boxnyi trágyát tudtak odavinni, ami nem túl szapora tempó” – vázolta fel az AgrárUniónak a korábbi helyzetet 
Gasser Gábor, a Nemzeti Lovarda telepvezetője. Nagy segítséget jelentett tehát számukra, amikor jó pár évvel ezelőtt egy multifunkciós Weidemann1160-as derékcsuklós Hoftrac rakodót, majd (ugyancsak a né­­­­­met gyártótól) egy kompakt T4512-es te­­­­­leszkópos homlokrakodót vásároltak.

A két gép lényegében azonos munkát végez, ám a 1160-as a kisebb mérete, tel­­­­­­­­­­­jesítménye és kapacitása miatt valamivel kevesebb feladatot szokott kapni, így nem csoda, hogy az újabb és nagyobb T4512-esben van több üzemóra. Míg 
a Hoftrac csak a közelmúltban esett át 
a 2500 üzemórás szervizen, addig a teleszkópos az április közepi beszélgetésünk idején már a 3500 üzemórás átvizsgálásra készült. Napi feladataik közé tartozik 
a trágyás konténerek szállítása és kiürítése, illetve a takarmány fel- és lerakodása, míg azonban a kisebb gépnek két bála (6-7 mázsa súly) bőven elegendő, addig 
a nagyobbik hárommal is könnyedén elbír. Az igazi kihívást a rendszeres versenyek és bemutatók jelentik, amelyek után alig győzik a kitrágyázást, hiszen olyankor akár további 300–350 boxot kell kitakarítani a meglévőkön felül. Normál esetben a T4512-es 80–90 lóra trágyáz napi szinten: a pótkocsiba és konténerbe rakott anyagot elviszi a trágyagödörig, ahol kiborítja, a trágya elszállítását viszont már – minden csütörtökön – külsős cég intézi. Az alomnak való szalma heti szinten két nyerges kamionnal érkezik, ezt megint a T4512-esnek kell kezelnie, akárcsak a kéthetente – szintén két nyerges kamionnal – érkező szénát.

A takarmány levétele egyszerű feladat ezzel a géppel, mert a teleszkópja magasra, akár 4,5 méterig nyúlik 
a villával, így a rakodásnál és betárolásnál öt bála magasságot is el tud érni. A 1160-as Hoftrac egy „sima”, két emelő munkahengerrel ellátott önjáró homlokrakodó, ezért annak három bála magasságnál (2,8 m) van a felső határa. Normál munkanapokon a gépek 3-4 órát dolgoznak, ilyenkor tehát a terhelésük átlagosnak mondható. „Kilenc évig dolgoztam Németországban, ahonnan 2006-ban tértem haza, és az ottani munkahelyemen egy hihetetlenül öreg Weidemannt használtunk. Hasonlított a mostani 1160-ashoz, törzscsuklós volt, de valamikor 
a nyolcvanas évek elején gyártották. En­­­­­­nek ellenére a kötelező szervizeken kívül nem sok gond akadt vele, bárhol elfért, és a legkülönfélébb adapterekkel lehetett felszerelni – emlékezett vissza a német márkával való találkozására Gasser Gábor.  –  A sokoldalúság persze az új modellekre is igaz, még lyukfúró is van hozzá, ha éppen az kell, márpedig egy lovardában rengeteg különleges igény merül fel 
a munkák során. Mivel a felettesem is élt és dolgozott Németországban és Ausztriában, így ő is tisztában volt a Weide­­mann rakodók előnyeivel, nem volt kérdés te­­hát, hogy ezeknek a be­­­­­­­szerzése mellett döntsünk.”

To­vábbi fontos szempontot jelentett, hogy a masinák kezelése végtelenül egyszerű, percek alatt megtanulható. A Nemzeti Lovardában a két gép három keze­­­lő gondjaira van bízva (az egyik maga a te­­­­­­­­lepvezető), és az is különleges körülménynek mondható, hogy ezen a helyen nem ismerik az idénymunka fogalmát. Télen ugyanazok a feladatok vár­­­­­­­­­­nak rájuk, mint nyáron, bár ezt az „egy­­­­hangúságot” rendszeresen megtöri a többtucatnyi díjugrató és díjlovagló verseny, lovas bemutató és más szakmai nap. Ennek megfelelően a gépekhez számos adaptert kértek, amelyek közül a raklapvillát használják talán 
a leggyakrabban, és a villaszárakat – a konzolos megoldás révén – pillanatok alatt bálatüskékre tudják cserélni. Hasznos szerszám a trágyavilla, amely az alsó fogai segítségével túrja fel a trágya- tárolóban, de gyakran felszerelik 
a trágyacsipeszt („krokodilt”), illetve 
a seprőgépet is. Fontos adapter a kézzel tolható, illetve a ra­­­­­­­­­kodógéppel egyszerűen fel­ve­­­hető, szállítható és üríthető trá­­­­­gyakonténer is, ebből a Nemzeti Lovardában 16-17 da­­­­­­­rab is található. Nem sokkal nagyobb a kapacitásuk egy talicskáénál, ám a használatuk­kal rengeteg időt és emberi erőt spórolnak meg, a munkatársak kevésbé fáradnak el délutánra, a lovászok pedig feleannyi idő alatt végeznek 
a rájuk bízott két istállóval, mint korábban.

Gasser Gábor telepvezető, 
Nemzeti Lovarda
telefon: 
06 (30) 414-6585
családi állapota: 
nős, három gyermek édesapja
hobbija: 
vadászat

„Elsődleges szempont volt az is, hogy a konténerek mozgatásához, illetve az adapterek cseréjéhez egy ember is elegendő legyen, ne kelljen folyton ki-be szállni a gépbe, és kézzel rögzíteni a szerszámokat” – emelt ki egy újabb fontos követelményt Gasser Gábor. A Weide­­mann rakodók hidraulikus gyorscsatlakozó rendszere lehetővé teszi, hogy az adaptereket rendkívül gyorsan át lehessen cserélni. Mindez a fülkéből, a véletlenszerű csere kizárása miatt, kétkezes vezérléssel oldható meg, két reteszelő csap segítségével. Az olajkör csatlakoztatása tisztán, környezetbarát módon és biztonságosan történik. A T4512-es teleszkópos gépen ráadásul hátul teljes hidraulikarendszer, hárompont-függesztőszerkezet található, így a kinti pályák és a fedeles lovardák elsimítása, „boronálása” ezzel is elvégezhető, ha a traktor éppen más munkára van befogva. Jó hasznát veszik a versenyistállók almozásánál is: itt a boxok hosszú sorát 3,5 méter széles folyosó választja el, ezért a rakodó és a ráakasztott pótkocsi biztonságosan elférnek, pillanatok alatt „szétdobálható” a szalma. A T4512-es zárt fülkés, vagyis fűthető, ami a téli időszakban nagy előnyt jelent (légkondicionálóval viszont nem rendelkezik), de a nyitott 1160-ashoz is kértek ülésfűtést, ezzel növelve a komfortérzetet.

„Kompakt méreteik miatt a gépek mindenhova beférnek, bárhol elfordulnak, különösen a Hoftrac, ám a kollégáknak mégis meghagytam, hogy az istállókba nem mehetnek be velük – mondta Gasser Gábor. – El szeretném kerülni, hogy ijesztgessük a lovakat, de azt is, hogy 
a szűk helyeken valamilyen figyelmetlenségből eredő kárt okozzunk.” A Nemzeti Lovardában kizárólag nagy bálás takarmányt használnak, amelyeket a tárolóból a rakodókkal csak az istállók bejáratáig visznek el, majd ráteszik egy kézi erővel húzható forgózsámolyos kocsira, és azzal szállítják a belső térbe. Emiatt sokat morfondíroztak a tisztán elektromos hajtású 1160 eHoftrac beszerzésén is, végül azonban elvetették az ötletet, mert viszonylag nagy távolságokat kell megtenniük a feladatok elvégzése közben, ezért a vonulás szinte ugyanannyi akkumulátor energiát vinne el, mint a tényleges munkavégzés. A „szelíd” elektromos rakodónak emellett nem valók a versenyek jelentette nagy alkalmi igénybevételek sem. Ami a fenntartási költségeket illeti, arra a meglévő gázolaj hajtású Weidemann gépeknél sem lehet panasz. „Előttük egy 82-es MTZ traktort használtunk a fontosabb feladatokhoz, ami már eleve rossz állapotban került hozzánk, ezért nagyon sok probléma akadt vele, rengeteg szerelési költséggel járt az üzemeltetése. Amióta viszont megvannak a rakodóink, még nem fordult elő nagyobb baj velük, bár 
a 1160-asnak volt egy kis motorhibája, ám az alkatrészcserével orvosolható volt. 
A T4512-esnél az AC pumpával akadt gond, egy letestelt vezeték miatt a gép megállt, de másnap a szerelő megjavította” – összegezte a telepvezető. Gasser Gábor kiemelte, hogy alkatrész és szerviz terén is számíthatnak az azonnali segítségre. „Miután a seprőgépet beszereztük, ha­­mar szükségessé vált hozzá egy szegélykefe is, amit azonnal megkaptunk. Amikor közeleg a kötelező szerviz ideje, elég egy telefonhívás ahhoz, hogy gyorsan beütemezzék és elvégezzék a szervizt. Így nem marad ki egyetlen átvizsgálás sem és mindig üzembiztosak a gépeink.”

Szerző: AgrárUnió. Fotók: Rácz Edit